Diurnus naplójegyzete – Pierre Diener (Párizs): Borzalmak könyve

Nem tudom, merőben írói ötlet-e, de annak is remek: az író szemére nem vethetők statisztikai ellentételek, cáfolatok, tanúvallomások – ő csak az őrült asszony naplóját rekonstruálja, sose állította, hogy történelmi tényeket idéz, sőt, a művön belül is ott a rángás, a tépelődés, a szörnyű tánc a való és a kísérteti között. Az asszony nem is mindig önmaga, olykor ő a halálra meztelenített, elevenen megcsonkolt, finom mívű úrilány, máskor meg annak testvére; szóval ez nem dokumentum – csak dokumentum értékű következmény: halálhörgésbe fúló sikoly.

Ha valaki nagyon empátiás, érzékeny, ha valaki hajlamos behelyettesítődni, akkor csak részletekben olvashatja el, olykor hosszú szünetekkel.

A Párizsban született szerző (Diener Dénes Rudolf festőművész fia) Magyarországon végzi tanulmányait, itt éli át a nyilasterrort, részt vesz az 1956-os forradalomban, majd visszamenekül Párizsba. A Sorbonne-on doktorál, Toulouse-ban egyetemi tanár. Hat francia verseskötete jelent meg. E könyvét a Le Monde-ban Robert Redeker méltatta. Szobrait Párizsban, Genfben, Bruxelles-ben, s legutóbb az Unesco párizsi palotájában mutatták be. A budapesti CET Belvárosi Könyvkiadó a Fészek Művész Klub kupolatermében mutatta be a művet, Lóránt Zsuzsa magyar fordításában.
Igaz, azt hiszem, senki sem viseli el – olvassa el – egy ültő helyében.  Azonban, nagy szünetekkel és lélegzetvételekkel, olykor a nyugalmas, mélyzöld dombokra tekintve, amelyeknek nincs emlékezetük, a túlélők erkölcsileg kötelező szenvedésének tekintem.