Petőfi Sándor, a sztár
A januárban az a jó, illetve lehet jó, hogy összeér a decembervéggel, hogy egyszerre vég és kezdet, ekkor még látjuk, ami mögöttünk van, mit szúrtunk el a korábbi évben, évtizedekben, némi elszántsággal és mazochista vénával határozhatunk változások dolgában. Fogadalommal, nélküle, ösztönösen, automatikusan, félelmünkben, asszonyi és/vagy történelmi kényszerből. Januárra néhány olyan írószületés, íróhalál gyűlt össze, ahol a főszereplő végérvényes változásokat hozott kora irodalmában úgy, hogy mögötte még élt, tiltakozott az előző éra.
1823. január elsejének deres, farkasüvöltő hajnalán, Kiskőrösön mregszületik egy Petrovics néven anyakönyvezett, Petőfi néven elhíresült költő, a Sándor.
1822–23 évfordulója. December 31-én a szlovák asszonyka, a hentesfeleség Hrúz Mária már vajúdik Kiskőrösön. Petrovics Sándor 0 éves. Berzsenyi Dániel 41. Vörösmarty 22. Harminckét éves Széchenyi. Huszonöt év múlva nagy dolgok következnek, de még nem tudja senki.
1838-ban jelenik meg első verse az aszódi evangélikus gimnáziumban. Tizenöt éves. Két év katonáskodás után három év vándorszínészet. Barátságba keveredik Jókaival, 1844-ben az első kötet, de a legfontosabb pillanat, amikor Vahot laptulajdonos felveszi segédszerkesztőnek a Pesti Divatlaphoz, és sztárt farag belőle.
Vahot olyan képet sugall az olvasók felé, hogy Petőfi műveletlen, borissza cimbora, de mindenekfölött tetőtől talpig magyar ember, nem labanc, nem zsidó, mintha ma volna. Vahot elképzelésének volt jó oldala. Az országos siker rendkívüli módon kiszélesíti Petőfi olvasói körét. Ugyanakkor az irodalmi életen addig ismeretlen píárfogások – így például Petőfi mértéktelen dicsőítése a lapban – kiváltják a rivális újságok ellenszenvét, féltékenységét. A hírlapi csatározásoknak pedig Vahot egyenesen örült. Mintha ma volna.
Nagyon valószínű, hogy Petőfi minden tulajdonsággal bír, ami a rocksztársághoz, a tömeges utálathoz, ugyanakkor a tömeges rajongáshoz szükséges. Ezt fedezi fel Vahot, a fékezhetetlen, kiszámíthatatlan költőt, aki nem mellesleg élvezi az irodalmi dolgokban etalon Vörösmarty jóindulatú megbecsülését.
A kor megfelelő éppen. Az irodalom kicsúszna a ránehezedő német szalonlíra alól, készül kidugni fejét a népies irodalom többszörös, koncentrált segítséggel. Vahot – a szakmában elsőként – a maga zsenialitásával a magyar irodalomban először teremti meg az író-hódolók hadát, a fanok léte pedig létrehozza az ellenoldal seregeit, akiket irritál az új hangú kreálmány, és minden oldalról támadják a köz számára műveletlen, iszákos legényként megjelenített költőt. A hírverés, a folyamatos hírlapi csaták a pályatársakat is megtévesztik. Ismert a meglepett Kemény Zsigmond, első találkozásuk után írt napjójegyzete 1846 augusztusából, „Petőfi mindig vizet ivott, csinos öltözetben jelent meg, és az angol, francia, német irodalommal ösmeretes, s beszélni is gyakran szokott franciául”.
Kétségtelen, zseni születik 1822-23 évfordulóján. Nem csak a rövidke, tíz pályán töltött év alatt megszületett életmű a bizonyság (nézzenek a polcra, rá a Petőfi-összesre, mekkora tömegű apró betűs kötetet ír össze) – de a gyerekek kényes füle is bizonyíték, ahogy azonnal elfogadták a János vitézt. Ültem a gyerekszobában, meg ültem, és megint ültem, közben vagy százszor olvastam fel nekik hosszabb-rövidebb részekre szedve Kukorica János kalandjait a világban, a hadakozásban, az igazságtalanságban, a szerelemben. Ők időről időre elaludtak, én meg nem vettem észre, nyomtam tovább. Aki egyszerre Andersen, Benedek Elek, egyszerre a Vén cigány, a Ringató és az Altató költője is, de ugyanakkor összeférhetetlen forradalmár és elviselhetetlen pojáca, az zseni, nem kérdés.
Kapcsolódó: A feleségek felesége
