Így szerették Nyáry Krisztiánt Kecskeméten

A kecskeméti Katona József Könyvtár vendége volt 2013. november 4-én Nyáry Krisztián, akivel Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője beszélgetett új könyvéről, az Így szerettek ők második részéről.

Füzi László és Nyáry Krisztián

Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyve az egyik legismertebb irodalomtörténeti kiadvány napjainkban, és ez valószínűleg elmondható lesz a második részről is, amelyben híres írók, költők újabb 40 szerelmi kalandja szerepel. A szerző, ahogyan azt már megszokhatta, Kecskeméten is bírálatok és kérdések kereszttüzében osztotta meg a közönséggel a mű létrejöttének történetét az első facebookos bejegyzésektől a legújabb rész elkészültéig.

Nyáry elmondta, hogy minden a Facebookon kezdődött, az első poszt egy kép volt a síelő Radnóti házaspárról, rövid történetleírással. Nem tervezte, hogy könyvet ad ki az egy év során összegyűlt epizódokból, a kiadók keresték meg az ötlettel.

Ahogyan az ember a legpirosabb almákból szemezget a piacon, úgy válogatott Nyáry Krisztián is a történetek közül személyes benyomások alapján – szórakoztató szándékkal. Ezt a tényt az est folyamán többször említették a beszélgetők, mert éppen ebből az aspektusból bírálta a művet két legnagyobb kritikusa, Margócsy István és Bíró-Balogh Tamás. Ők egyfajta irodalmi szintű bulvárként definiálják a munkát. Füzi László, a beszélgetés moderátora erról is kérdezte a szerzőt.

Nyáry saját bevallása szerint nem törekedett komoly filológiai elemzésekre, a száraz tények helyett az életszerűséget kívánta hangsúlyozni. A tankönyvszerű irodalmi „papírmaséfigurák” ismertetése helyett az írók szerelmi életének kevésbé ismert mozzanataira helyezte a hangsúlyt, szórakoztatni akart és az irodalmat népszerűsíteni.

Füzi László – irodalomtörténész lévén – maga is kételkedve fogadta a könyv egyes részeit, különös tekintettel a szexualitásra, például Móricz Zsigmond esetében. Róla olyan dolgok is napvilágra kerültek, melyek egy átlagos középiskolai irodalomórán nem hangoznának el. A könyv foglalkozik Móricz és Littkey Erzsébet (Csibe) különös szerelmi viszonyával, melyet egészen más relációban (apa és lánya kapcsolataként) ismernek meg a diákok. Nyáry azzal válaszolt, hogy bízzuk Móriczra az önközlés jogát, hiszen a feljegyzéseiben mindezt az író osztotta meg önmagáról.

Füzi László azt is felrótta a szerzőnek, hogy a munka nincs keretbe foglalva, „szerkezetnélküliség” jellemzi az Így szerettek ők második részét. Az olvasás bárhol elkezdhető, ami egyszerre előny és hátrány, ám hozzátette: ő nem hagyta volna ki a könyvből a tartalom tematizálását. Hiányolta továbbá egyes mellékszálak kibontását, melyek tovább gazdagíthatták volna az anyagot.

A moderátor rákérdezett a négyflekkes (megközelítőleg 7200-7500 karakter) „rövidség”miértjére. A szerző szerint ez a terjedelem a Facebookon már a Háború és béke hosszúságú regény kategóriáját súrolja, nyomtatott formában viszont ideális, olvasható mennyiség. Nyáry többször hangsúlyozta, hogy nem „póttankönyvet” szeretett volna írni, hanem irodalomnépszerűsítő kiadványt. A második rész mögött álló kutatómunkáról megtudhattuk, hogy főleg a Petőfi Irodalmi Múzeum Könyvtárában zajlott, ahol szinte kimeríthetetlen archív anyag áll a látogatók rendelkezésére.

Nyáry személyes kedvenceiről is érdeklődött Füzi László. A szerző Benedek Eleket és a mai Magyarországon kevésbé ismert erdélyi magyar írót, Kemény Jánost nevezte meg. Utóbbi szerepét azért látja különlegesnek az irodalmi életben, mert kisebb vagyont örökölt, nem lengte körül a tipikus költői életforma, a nélkülözés. Ezért sokan irigykedve fordultak el tőle, vélhetően emiatt nem kapott elég figyelmet életműve. Benedek Elek élete Nyáry meglátása szerint olyan, mint egy „antik tragédia”, és pozitív csalódásként érte, hogy nemcsak közismert meséi kiválóak, de más műfajokban is erős műveket alkotott.

Füzi végül arra kereste a választ, hogy kezdetben mi érdekelhette a szerzőt. Egyik verziója szerint a szerelem lényege iránti kíváncsiság motiválta, és azért választott modellnek költőket, mert az ő kapcsolataikat tanulmányozva többet tudhat meg a témáról. A másik megközelítés szerint a költők érdeklik igazán, és szerelmi életükből kiindulva ismerheti meg leginkább személyiségüket. Nyáry Krisztián mindkét kiindulási pontot magáénak vallotta, kiemelve, hogy azért esett választása a 19. és 20. századi magyar irodalom alakjaira, mert szinte mindegyikük életét meghatározta valamilyen történelmi kataklizma. Ez pedig sajátos ízt ad az akkori kapcsolatoknak és értelmezésüknek.

Az est a dedikációkra várók hosszú sorával végződött.

Dedikáltatók

Fotó és szöveg:

 Füstös-Simon Zsuzsa