Elértés – Jónás Tamás versei

Nyár van? Virágzó szaktanácsadás.
Bátran guggol a hasadra Buddha.
Hasad a tudatalatti terv, mi megaláz.
Egyébként fényes, csendes az utca.

Tudunk már mindent, azt is, mi fölös.
Legesleginkább: ízlés a becsület.
Zöldell a szemben az alkonyló vörös.
Sorsod félárú gyermekmenü lett.

Személyre szabott idegen
Végigszalad a testeken
Koldusok kézikönyve szent
Nincsentelenséghez fényt üzent
Te aki megveted magad
Nem úgy ahogy az ágyakat
Nem úgy ahogy a terveket
Lebunkózod a szenteket
Leleplezett szobrod előtt
Zokogó néma szeretők
Feldobva pörgő tízforint
Írás a fej helyett megint
Bhava dukha ha suttogod
Megutálnak az illatok
Szeretlek mondanád megint
Akinek előre legyint

ahogy illik jaj de félek
az életem alig félek-
i vagyok a vándorúton
kölcsönkérek kántor úrtól
hitet illatot és otthont
de az öreg vörös bort bont
felejtsek el minden reményt
így él aki mindent elért

Persze, megvan énbennem is az a tapasztalat,
a vágy, ha nem talál alanyt, halálig megmarad,
s bár létezik csomag, amit cipelni érdemes,
már nem vagy elég vagyonos, hogy a terheken nevess.
Alhasadnál mohásodik a belső épület,
ezüstkirályok énekelnek fejedben nélküled,
mint megváltó gyökér, fatörzs a lábszár és a talp,
megírt verseid, közönyösen, már senkinek szavald.
Jutalmad körbeírhatatlan, s név nélkül való.
Mint hízott, napos pillangók, eloldalog a szó.
Karcolatnyi fényözönben jóságtól ázva állsz.
A vágyak fénytányérjairól sztorikat kajálsz.

számat kezemmel takarom
friss még rajta ragyog a nyom
szívemben nem elég a szégyen

volt boldogság lassú patak
folyik ne zavarja iszap
csók után keserű az álom

bánatomnak nincs pohara
kézről kézre jár az ara
viharos szemeit csodálom