A hónap költője – Sántha Attila: A néma kovács
SÁNTHA ATTILAA NÉMA KOVÁCS
Versek
Ahogyan fütyörésztek
Arhangelszkben elhalt nagyapám
nagyapja még lóháton járt vizitába:
nekiindult reggel fütyörészve
a hegyeken át, s ebédre már
Csernátonban volt, a lányos háznál.
Ez a fütty a családban
aztán sokáig megmaradt,
üknagyapám fia, Miklós
olyan cifrán kerekítette,
hogy kakastollas csendőr lett,
s a lányok szíve repesett,
mikor az ablak előtt ellovagolt.
Üknagyapám fia, József
csépléskor ha rázendített,
mindig jobban ment a munka,
a nők bolondultak érte, s akit akart,
a bokrosba azt vitte be.
József fia, Albert is cifrázta,
igaz, kisebb kedvvel, mint az apja,
és semmiképp sem Arhangelszkban,
ahol a táborban ottmaradt.
Albert fia, Géza már csak ritkán
gyújtott rá e dalra, csak mikor
anyámat bolondította.
Géza fia, Albert is fütyörészett,
de aztán elment a kedve,
987-ben átszökött a határon,
sokáig hányóda.
A néma kovács
Dénes ük-vagy szépapám néma volt,
hallani hallott, de nem tudott beszélni.
Egyszer felesége, ki talán Bardocz leány volt,
hátrament a kovácsműhelybe,
hogy édes-kedves uram, mit főzzek neked.
Ük-vagy szépapám hiába mutogatta,
hogy ő legszívesebben madártejet enne
desszertnek, igaz, ezt a szót még nem használták,
de amúgy is néma volt.
Hosszas beszélgetés után Dénes elunta a dolgot,
s egy marék pecenek-szeget* adott feleségének:
na ebből főzz levest, asszony,
biztosan sikerül.
A Bardocz leány pedig bement a házba,
murkot, petrezselymet, karalábét
tett a vízbe, egy tyúkot is levágott,
s abból készített pecenek-levest.
Finom volt, jó volt, ük- vagy szépapám
azóta is mutogatta lányainak:
„Fiaim, látjátok, egy kis akarattal
minden sikerül.”
*Rövid, zömök szeg
