„A fiatalok nem értenek szót egymással”

Papp-Für Jánost, a Tokaji Írótábor új titkárát kérdeztük a rendezvénnyel kapcsolatos terveiről, a fiatal generáció megszólításának nehézségeiről, a népi írók utánpótlásáról és arról, mit gondol a tábor egyes résztvevőinek „lenácizásáról”.

A Tokaji Írótábor titkáraként milyen céljai vannak a rendezvénnyel kapcsolatban? Miben lesz más ez a tábor 2015-ben, mint előtte?

Először is szeretném megtartani a tábor felépítését, hagyományait, helyszínét. Az egyesület szerkezete, struktúrája változott.  Az eddigi kuratóriumot egy háromtagú elnökség váltotta fel, illetve maradt a titkári poszt, melyet 42 év után Sáray Lászlótól vettem át. Az elnökség tagjai: Mezey Katalin, Erős Kinga, és az elnöki posztot továbbra is Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke tölti be. Abban szeretnék változásokat elérni, hogy több online felületen is áttekinthető és nyomon követhető legyen az egyesület munkája, illetve a tábor programja. Nagyon fontosnak tartom a fiatalok jelenlétét, más írószervezetek becsatlakozását, a közös munkát és az együtt gondolkodást. Eddig is törekvése volt ez mind a Magyar Írószövetségnek, mind a Tokaji Írótábor Egyesületnek, de nagyobb lendületet szeretnék adni ennek a törekvésnek. Idén az R25, a rendszerváltás után született szerzők képviselik majd a legfiatalabb írói nemzedéket a táborban. Amikor elvállaltam a titkári megbízatást, természetesen egyeztettem feladataimat, elképzeléseimet Szentmártoni Jánossal, akivel jó ideje együtt dolgozunk. Több alapgondolatban is megegyeztünk, amihez mi már évek óta tartjuk is magunkat, és a jövőben is fogjuk. Fontosnak érezzük a fiatalokkal való foglalkozást. Itt értem azon fiatalokat, gyerekeket, akiket tanítunk, táborokba hívunk. De értjük itt azokat a már szárnyaikat bontogató szerzőket is, akik most indulnak a pályán. A másik igazán fontos ügy az írószervezeteken belüli átjárhatóság, közös munka, illetve a közös megjelenés. Hidakat verni a szakadékok fölé, amelyek érvényes, működőképes, de főleg hiteles és megbízható jövőt segítenek megalapozni.

A közösségi oldalon nagy vita alakult ki arról, érdemes-e bemutatni az R25 – A rendszerváltás után született generáció a magyar lírában című antológiát a Tokaji Írótáborban. Mi ennek a sárdobálást sem nélkülöző csörtének a lényege Ön szerint?

Nem is kimondottan az antológia bemutatása kerül itt sorra, hanem a meghívott szerzők bemutatkozása, felolvasása, akikkel Áfra János beszélget majd. Fellép André Ferenc, Juhász Tibor, Nagy Hajnal Csilla, Oláh K. Tamás, Polák Péter. A sárdobálás lényege, azt hiszem, a tájékozatlanságból ered, és abból a fajta szembenállásból, ami, úgy tűnik, kiirthatatlan, hiszen ennek a generációnak az életében már rég nem is kellene jelen lennie. A híd, amit már említettem, viszont csak úgy tud felépülni, ha nem egyoldalúak a gesztusok. Mi megnyitottuk az ajtóinkat. De ha a többi oldalon zárva maradnak, akkor nem tudunk érdemi, értelmes párbeszédet folytatni.

Mi az álláspontja? Lehet-e valódi párbeszéd a fiatal balliberális szerzők és az idős népi írók között?

Ennél azért jóval bonyolultabb a kérdés. Egyrészt a Tokaji Írótábor összetételét nem lehet leszűkíteni az „idős népi írókra”, sokkal színesebb mind ízlésben, mind életkorban, évről évre például egyre több fiatal alkotó vesz részt a programokon. Másrészt eddig is látogatták a tábort balliberális szerzők, a párbeszédet tehát nem mi kezdjük el, mi csak el szeretnénk mélyíteni. De amíg ilyen kérdések merülnek fel bárkiben is, mint e fönti, addig elég reménytelennek tűnik a helyzet. Nem az a nagyobb probléma, hogy az idősebb generáció esetleg nehezen ért szót a fiatal vagy középnemzedékkel. Hanem az, hogy a fiatalok nem értenek szót egymással. Ahelyett, hogy értékelnék egymás munkáját, gesztusait, inkább kirekesztősdit játszanak. Amíg ez a probléma generációról generációra újratermelődik, elsiklunk egymás értékei fölött. Most például éket akarnak verni Áfra János és közém, akivel a baráti szálakon túl kiváló szakmai kapcsolatot is ápolok, s ennek eredményeit az általunk képviselt szervezetekben is kamatoztatjuk. Több mindenben együtt dolgozunk, kötetek szerkesztésében, a Hajdúböszörményi Írótábor szervezésében… Nyugodtan hátat fordíthatunk egymásnak, nem kell attól tartanunk, hogy hátba támad a másik. Sajnos erre nagyon kevés hasonló példa van a fiatalabb kortársak között, akik különböző írószervezetekhez tartoznak.

Az egyik fiatal író a „náci” jelzővel illette az írótáborban megjelenők egy részét. Tényleg vannak köztük „nácik”?

Nincsenek. Már magát a kérdést is sértőnek tartom, hát még az alaptalan és indokolatlan támadást. Ha másba nem lehet belekötni, akkor ki kell ásni ezt az átkozott gumicsontot. Félelmetes és rendkívül elkeserítő, hogy 25 évvel a rendszerváltás után még mindig itt tartunk. Kikérem azon kiváló írók, irodalomtudósok, etnográfusok, filozófusok és egyházi személyek nevében is, akik előadást fognak tartani a táborban.

Van-e utánpótlása a népi íróknak? Mintha egyre szűkülne az a kör, amely azonosulni tudna a konzervatív értékekkel…

Van. Mindig is élni fog irodalmunknak az a vonulata, amely közéleti problémákra közvetlenebbül és aktívabban rezonál. A konzervatív értékek pedig nem egyenlők az elavult értékekkel. Mindig megújítottuk és integráltuk őket újabb és újabb korszakokba. Ez szellemtörténeti szükségszerűség. Ha megfigyelte volna, hogy az elmúlt 15-20 évben egyfajta klasszicizálódás ment végbe a magyar irodalomban, s hogy a mi nemzedékünk több jeles tagja elfeledettnek hitt műfajokat és műformákat keltett új életre – akkor nem tesz fel ilyen kérdést.

Inkább azt kérdezte volna ehelyett, hogy mi lesz az idei Tokaji Írótábor tematikája. Arra sokkal szívesebben válaszoltam volna. Kifejthettem volna, hogy idén ismét égető és aktuális kérdésekre fogjuk keresni a választ. Hogy kísérőprogramjaink sorában versszínházi műsorral és egy Sebő-koncerttel adózunk a 90 éve született Nagy László örökségének, akinek tiszteletére Győrfi Lajos emléktábláját is felavatjuk. Hogy Tiszaladányban a 40 éve elhunyt Németh Lászlóra emlékezünk majd. Hogy a folyóiratok estjén idén a 25 éves kolozsvári Helikon és a Bécsi Napló fog bemutatkozni…, és így tovább.

Hogyan mérhető a Tokaji Írótábor sikeressége, hatékonysága? Médiareprezentációban, kiadványokban, a viták vérmérsékletében vagy egy majdani irodalomtörténeti munkában?

Hatékonysága és értéke megkérdőjelezhetetlen, irodalomtörténeti jelentőségű. Egy olyan írótábor, amely 42 éven keresztül tisztességesen végezte a dolgát, fent tudott maradni, napjainkban is él, lélegzik – már önmagában siker- és példaértékű. Már tavaly is élő online közvetítésben lehetett nyomon követni a tanácskozásokat, a Literanaplón napi frissüléssel kerültek ki beszámolók az oldalra és a honlapunkra egyaránt. A Tokaji Hírek újság különszáma kizárólag erről a három napról szól, és a hagyományokhoz híven készül a Tokaji Írótábor Évkönyve is. Idén Vogyerák Anikó, az MTVA egyik műsorvezetője és két fiatal operatőr kollégája minden napról készít egy-egy kisfilmet interjúkkal a tábor életéről, melyek már másnap megtekinthetők lesznek.