A költő, aki mesékkel közelít a nagy kérdésekhez
Nemrég jelent meg Kínában Szőcs Géza Napon című verseskötete, amelyet a szeptemberben megrendezett pekingi könyvvásáron mutattak be. Ennek apropóján készített a Shanghai Daily napilap interjút a költővel, politikussal. Az interjú fordítását olvashatják az alábbiakban.
A költő, aki mesékkel közelít a nagy kérdésekhez
Szőcs Géza magyar költő a hajdani kínai császárt Erdély népéhez hasonlítja, és egy bagoly szájába adva a szavakat teszi fel a kérdést, hogy a világ vajon azért fog-e összeomlani, mert a császár elveszítette a világ összetartásának képességét, és hogy vajon a Nagy Falat azért építették-e, hogy a rosszat a jótól elválassza.
Ez a rövid fabula egyike a nemrég megjelent kínai kötetében szereplő esszéknek és verseknek. A kötet A Napon címet viseli, és többek között a halál, lélek, szellem és önazonosság kérdéseit járja körbe.
A 63 éves költő, a miniszterelnök főtanácsadója, egykori kultúráért felelős államtitkár műveiben sokszor felbukkan Erdély, szülőföldje, ahol nevelkedett és ahonnan száműzetésbe kényszerült „a kisebbségek diszkriminációja” miatt. A Shanghai Daily-nek adott e-mail interjúban e régió jelentőségéről számol be.
„A konkrét, földrajzi értelemben vett jelentésen túl, Erdélynek talán még hangsúlyosabb a jelenléte egy mitológiai-filozófiai-spirituális térképen, amelyen Shambala ugyanúgy ott van, mint Avalon vagy Bimini szigete” – mondja a költő.
„Ha van tartomány, amelyet hazámnak nevezhetek, az nem más, mint ez az inkább szublimált, mintsem valóságos Erdély.”
Sokat emlegeti Kínát és a kínai meséket, a szüleitől kapott, az 1950-es években magyarul megjelent kínai mesegyűjteményt, a Bűvös köcsögöt szeretné megkeresni és újra kiadni. Azóta vonzódik a kínai kultúrához, mely később politikai pályafutásában is megmutatkozott, Magyarország kapcsolatait szeretné elősegíteni Ázsiával, különös tekintettel Kínára.
A Shanghai Daily elbeszélgetett Szőccsel tapasztalatairól és írásairól.
Korábban száműzetésbe kényszerült. Hogyan hatott ez írásaira és nézeteire?
Bárhova sodor vagy kényszerít a sors, azt keresem, hogy mire akar megtanítani abban a helyzetben, hogyan tudhatok meg ennek köszönhetően többet a világról és az emberről, ideértve saját magamat is.
E kötetben megjelent versei és történetei meseszerűek, melyek ugyanakkor filozófiai kérdéseket feszegetnek. Ez a kedvenc stílusa?
Igen, ez talán ösztönösen is így van, de az évek során talán egyre többet használom ezt a műformát, közel áll hozzám.
Sok utalást találunk Kínára ebben a kötetében. Vajon a magyar közönségnek ismerősek lesznek ezek az utalások?
Igen. Kína történelme, kultúrája, a jellegzetes kínai értékek régóta integráns részei a magyar köztudatnak.
Sokat segédkezett a kínai–magyar párbeszédben, különösen a közvetlen emberi kapcsolatok terén. Ugyanolyan sokra tartja ezt, mint a magas-politikai párbeszédet?
Jobban bízom a spontán emberi kapcsolatokban, mint azokban, melyeket fentről diktálnak. A hivatalból megszervezett programok soha nem működnek olyan organikusan és mélyrehatóan, mint a spontán keletkezett kezdeményezések, melyek a fejlődés természetből adódó szabályait követik. A politikusok feladata felismerni, intézményesíteni és támogatni ezeket.
Hogyan látja a mostani európai helyzetet? Inkább optimista, vagy pesszimista az Európai Unió jövőjét illetően?
Európának az a problémája, hogy akik létrehozták, inkább egyféle gazdasági társaságot, üzleti vállalkozást képzeltek el. Mindmáig deficites az egésznek a lelki tartalma, az az érzelmi kohézió, amely nélkül egy ekkora struktúra nem tartható össze sokáig. Ha nem akarjuk, hogy szétessen, meg kell töltenünk eszmei tartalmakkal. Ezt látom ma az európai kultúrpolitika és politikusok legnagyobb feladatának, ezen dolgozom magam is.
Milyen intellektuális és szellemi tartalmak foglalkoztatják mostanság?
A történelemben a birodalmak és hatalmas nemzetek mindig hittek a saját küldetésükben, amelynek legitimációját az egész nemzet elfogadta. Ez a legitimáció tette lehetővé a nagy célok megfogalmazódását, melyeket a közösség nagyobb része elfogadott, de legalábbis nem kérdőjelezett meg.
Ma ez nem így van Európában.
Ami az európainak tartott erényeket és értékeket illeti, ezek ma nem rendeződnek koherens és közösen elfogadott rendbe vagy alakzatokba, amelyek az Unió morális, szellemi és intellektuális fogódzóit alkothatnák.
Nem gondolom, hogy egyetlen ember meg tudná változtatni ezt a helyzetet. Azt azonban gondolom, hogy az egyetlen esélyt az jelenti, ha minél többen és minél elkötelezettebben dolgozunk az európai kohéziós erők megerősítésén, hogy elejét vegyük a szétesésének. Van a kultúránál hatásosabb erő ezeknek az értékeknek és erényeknek a tolmácsolására?
