A harmadik időszámítás – Acsai Roland versei
A harmadik időszámítás
Acsai Roland versei
Szerelmes vers
Tegnap nem esett. Ma már esik.
Tegnap még csak készülődtek
A felhők, hogy hozzánk hasonlóan
Megmásszák a tövises, tél végi domboldalt,
Aztán beléjük akadtak a tüskék,
Mint tegnap az én ujjamba,
Meg a kabátomba, és felszakították őket.
Az eső és a felhők nem szimbólumok,
Vagy allegóriák, csak tények, mint
A domboldal, a tüskék, vagy mi ketten,
És nem példáznak semmit az
Idő múlásán és önmagukon kívül,
Vagy, mint a mi esetünkben, az összetartozás
Láthatatlan szálain kívül, amik úgy kötnek
Össze veled, ahogy az esőcseppek
Sűrű öltései az eget a földdel.
A harmadik időszámítás
Ma három hónapja ültünk be
Egy autó hátsó ülésére, egy macskahordozó mellé,
És átállítódott bennünk valami,
Egy autó hátsó ülésére, egy macskahordozó mellé,
És átállítódott bennünk valami,
Téli időszámításról nem a nyárira váltottunk,
Hanem egy harmadikra, amit
Mi hoztunk létre, és az előző kettőn
Hanem egy harmadikra, amit
Mi hoztunk létre, és az előző kettőn
Kívül áll, és ebből a szempontból
Mindegy, hány hónapja vagyunk együtt,
A mi időnk gyorsabban telik és lassabban,
Mindegy, hány hónapja vagyunk együtt,
A mi időnk gyorsabban telik és lassabban,
Mintha egy óriási homokóra
Mérné, amiben porszemek helyett
Bolygók vannak, és ha egy örökkévalóság
Mérné, amiben porszemek helyett
Bolygók vannak, és ha egy örökkévalóság
Alatt lepereg, újra meg lehet fordítani,
Minden kezdődne elölről.
Minden kezdődne elölről.
Elaludtál a vonaton
Ölembe hajtott fejjel
Elaludtál a vonaton
Két állomás között,
Elaludtál a vonaton
Két állomás között,
Talán semmi különös
Nem volt abban a pillanatban,
Nekem mégis sokat jelentett.
Nem volt abban a pillanatban,
Nekem mégis sokat jelentett.
Szikráztak a csupasz ágak
Áramszedői, és a sín olyan volt,
Mint egy szán nyoma a hóban,
Áramszedői, és a sín olyan volt,
Mint egy szán nyoma a hóban,
És úgy éreztem, mintha átszálltunk
Volna egy másik szerelvényre,
A valóságos vonat tovább robogott
Volna egy másik szerelvényre,
A valóságos vonat tovább robogott
Az ablakunk mellett, mi meg
Ott maradtunk az álombeli kocsiban,
És nem tartottam attól, hogy a kalauz
Ott maradtunk az álombeli kocsiban,
És nem tartottam attól, hogy a kalauz
Leszállít, hiszen volt érvényes
Jegyem. Te voltál az, ahogy ott
Feküdtél az ölemben.
Jegyem. Te voltál az, ahogy ott
Feküdtél az ölemben.
