Hír a HÍRről (3.)
Hír a HÍRről (3.)
Inszomniát okozó líra, betyárregény, tárgyias és alanyi költészet, pörgős hangulat, kora reggeltől késő estig tartó műhelytevékenységek, előadások, koncertek jellemezték a Hajdúböszörményi Írótábor harmadik napját – Kiss Júlia jegyzete.
Hajdúböszörmény központjában sétálva a budapesti lét szűnni nem akaró nyughatatlansága és feszültséggel telített közege jár a fejemben. A metrószerelvényekből kiszálló fővárosiakra gondolok, ahogy hangyakatonákként nyüzsögnek fel-alá, érzem a vállakon elfekvő terheket, a pattanásig fesztült levegőt, a rohanás, hajsza füllesztő illatát. A tábor ezzel szemben a nyugalom, a felszabadultság, a nyitottság, a baráti és szakmai odafordulás szigete, ellenpontozza budapesti élményeimet.
Azt hiszem, hogy az íróiskolákon a körbeülés, a különböző csoportmunkák minden alkalommal a tűzrakás aktusát jelölik, és néha valóban lobban lángra egy-egy szövegrészlet. Kérdés az, hogy az alkotás, a szöveg- és hangulattermés parázslása mit is takar. Egyrészt arra gondolok, hogy az az át- és újraírás nem minősül tehernek, a behelyettesített passzusok a próza- és lírateremtés új módozatainak lehetnek előfutárai. Másrészt a csoportmunka a Másikért való behúzódást is megköveteli, csak a behelyettesíthetetlenség illuziójának kifordítása képes igazán előhívni a különböző, „testhez álló” kifejezésmódokat. A táborbeli tevékenységeinket, az általam is látogatott szemináriumokat a megosztás művészeteként is szólíthatnám.
Fél nyolckor Bene Zoltán Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai című műve kerül terítékre, a szerzővel Ványai Anita beszélget. Az esemény első részében egy terjedelmes szövegrészletet olvas fel, az író előadói tálentuma külön dicséretet érdemel, a felolvasással oldott hangulatot teremt a hallgatóság körében.
A házigazda elsősorban Bene Zoltán prózafűzérének műfajtipológiájára összpontosít, és bár a szerző betyárpikareszkként definiálja újonnan megjelent művét, ezen precíz meghatározás mégis lezáratlanul hagyja a kérdéskört. Bene kifejti, hogy a „betyár” fogalom jellegzetesen a magyarságra vonatkozik, hiszen más nyelvekben ez lovas útonállóként értelmeződik. A sajátosan hungaricumnak tartott kifejezés a magyar nyelvben pozitív jelentéssel telítődik, hősnek nyilvánítja hordozóját. A heroizáló eljárásmód a mű tartalmát is érinti. A központi karakternek Rózsasándor a neve, s akarva-akaratlanul a Rózsa Sándor alakjához kapcsolódó képzettársítások jutnak érvényre. Bár a nevezetes betyár a magyar legendavilág elengedhetetlen szereplője, a most bemutatott prózai szövegben mégis egy tőle sokban eltérő karakterrel szembesülhetünk, ezt a jelentős különbséget a címben szereplő név is kiválóan szemlélteti. A pikareszk műfaját Cervantes Don Quijote de la Mancha című regényével példázza a szerző, megannyi jellegzetes vonást éltető műve a cervantesi pikareszkkel mutat párhuzamot.
Korpa Tamás Inszomnia című lírakötetét látni a színpadon. A szerző elmondja, hogy szövegei nem a tárgyias és az alanyi költészet metszéspontján, hanem azoknak margóján helyezkednek el. Az Inszomnia struktúrája a kronológia, és nem a mesterséges szerkesztés által valósult meg. A kötet – utolsó három versét kivéve – kizárólag rövid költeményeket tartalmaz, melyek dinamikusak és koncentráltak. A nyelvtani szabályrendszerek az Inszomnia végső oldalain teljes mértékben fellazulnak, de nem tudatos szerkesztés eredményeként, hanem az írás folyamata közben alakult így. A könyv címe arra a sajátos tapasztalatra rezonál, hogy a mentális képek, melyekkel az alkotó az írás folyamatában találkozik, folyton visszatérnek, állandó felbukkanásuk a nyughatatlan és nyugodt oppozícióját működteti a sorokban. A beszélgetés második részében Korpa Tamás első kötetéről is szó esik, párhuzamba állítva a Hajdúböszörményi Írótáborban bemutatott kötettel, végül pedig készülő, harmadik kötetének kéziratából is felolvas a közönségnek a költő.
A reggeltől késő estig tartó csütörtöki foglalkozás, az ítéletidő a pályakezdők fáradhatatlanságából mit sem farag le, esténként kötetlen beszélgetések alakulnak ki irodalomról és személyes, mindennapi témákról.
Szöveg: Kiss Júlia
Fotók: Ványai Anita
