Ugrás a tartalomra

Könyvek nyárra dióhéjban 5.

"Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból." Rimóczi László olvasóbarát terjedelmű írásai Bárdos József, Féja Géza, Sausic Attila és Borgos Anna új köteteiről. 

Bárdos József: A klasszikus tündérmesék korszerűsége

(Pont Kiadó, 2018)

A mese szó mostanában riaszt, mert egyre inkább ráébreszt, így negyven felé, hogy mennyire kinőttem már abból, amiből ki kell – vagy ki illik nőni, különben fura leszek. Ám ez a kötet arra is ráébresztett, hogy a mese nemcsak gyerekeknek szól.
Az ember a más emberek iránti bizalommal és empátiával születik. Ez adja meg az alapját nevelhetőségének, az őt körülvevő közösségbe való beilleszkedés képességének. Ennek a beilleszkedési folyamatnak természetes része a biológiai örökségként magunkkal hozott empátiára építkező erkölcsi rendszer elfogadása és elsajátítása.
Tekintve, hogy a tündérmesék által képviselt erkölcsi világrend középpontjában éppen az emberi együttműködés, az egymás iránti bizalom, az empátia áll, a gyermekek életük első hat-hét évében a tündérmesék segítségével egy ma és holnap is érvényes, külső (transzcendens) támogatásra nem szoruló erkölcsi értékrendet sajátíthatnak el. Mégpedig a művészi élmény adta életkori sajátosságaiknak, a rájuk jellemző mágikus-mitikus gondolkodásnak megfelelően úgy, hogy az meghatározó módon épüljön be személyiségük alapjaiba, érzelmi emlékezetükbe, egész életre szólóan meghatározva erkölcsi döntéseiket, választásaikat. 
Kellő műgonddal alkalmazza – e felnőttek világában – a hatáskeltő eszközöket, tudatosan idézve vissza bennünk a reményteli gyermekkort, ahol még minden problémát a „semmi baj” varázslata oldott fel, és a személyek közti tér még átjárható volt.

Féja Géza: A régi Budapest

(Noran Libro Kiadó, 2018)

Kit érdekel a régi Budapest, amikor még az újat sem ismerem eléggé? – kérdi Olvasó, kérdem én, mondja a felszínes cím és a borongó borító alapján, de valójában egész másról van szó. Az új Budapest csak a régin keresztül válik érthetővé igazán.
Féja Gézát a köztudat falukutatóként, a Viharsarokírójaként tartja számon, s munkásságának zöme valóban az ország lakosságának akkor még többségét kitevő parasztság helyzetéről és világáról szól. E kötet írásai azonban bizonyítják, hogy más társadalmi rétegek, így a munkások, a nagyváros szegényeinek, kistisztviselőinek életével, sorskérdései iránt sem volt közömbös. Átérezte gondjaikat, és elsősorban ezeket fogalmazta meg riportjaiban. Kereste felemelkedésük és polgárosodásuk útjának lehetőségét, magyarságtudatuk erősítését kívánta a fokozódó idegen befolyásokkal szemben. Így szólt erről: „Nem cselekedhetünk eleget a falu és a nép érdekében, a népi kérdést sohasem szabad levennünk a napirendről. De ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a magyar városról sem.” A régi Budapest írásai először jelennek meg könyv alakban.

Ha van olyan kötet, amit érdemes lenne lefordítani más nyelvekre, hogy hazánk megmutatkozhasson idegen országokban is, akkor ez lenne az, mert valódi és minden időben élő képet fest.

Sausic Attila: Kalandozás a szexualitásban

 

(Noran Libro Kiadó, 2018) 

Hihetetlen, hogy a szexualitás még napjainkban is képes tabu lenni, amikor már a kiskamaszok is „kapcsolatról” beszélnek, húszévesen pedig már át is esnek az első orgiaélményükön. Honnan ez az örök belső ellenállás, amikor egy átlagember három percenként gondol rá?
Darvasi László találó fülszövegben foglalja össze a kötetet: „Csupa tabu. Csupa olyan fogalom, olyan jelenség és olyan leírás, amiről még mindig – egy prűd, egy képmutató, egy álszent társadalom alázatos szolgáiként – magányosan és szégyenkezve gondolkodhatunk. A sperma a magyar nyelvben szitokszó. A női nemi szerv a szajhaság tárgyiasított jelképe. Az azonos neműekkel való kapcsolat fertő, az elfajzás része. A nemi tevékenység konkrét gyakorlata megrontás, bűngyakorlás. Az önkielégítés megbetegítő szégyenletesség, szent borzadály. A monogámia lehetetlenségéről aztán szót se ejtsünk. Sausic Attila író és újságíró könyve fölszabadultan, az irónia gyöngéd erejével, megannyi tudományos ismeret birtokában veszi sorba a szexualitás történetiségével, az evolúció folyamatával kapcsolatban fölállított piros lámpák sorát. Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból. A szerző esszéinek gyűjteménye roppant szórakoztató, fölvilágosultsága magával ragadó, és ráadásul könnyed is, mint egy jól sikerült, felhőtlen randevú.”

Borgos Anna: Holnaplányok

(Noran Libro Kiadó, 2018)

Avagy: „Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában”. Igényesen összeállított ismerettágító anyag. A könyv fejezetei egyfelől a nőiség pszichoanalízisben betöltött szerepét, jelentését, másfelől az első magyar női pszichoanalitikusok pályáját mutatják be. Feltárják a pszichoanalízis budapesti iskolájába sorolt nők társadalmi hátterét, a szakmába való belépésük körülményeit, érdeklődési területeik jellegzetességeit. A fő fejezetek egy-egy jelentős női pszichoanalitikus: Hajdu Lilly, Gyömrői Edit, Bálint Alice, Kovács Vilma és Rotter Lillián életén és pályáján vezetnek végig, számos új életrajzi forrás bevonásával. 
Borgos Anna pszichológus, nőtörténész, genderkutató, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa. Kutatási területe a huszadik század eleji értelmiségi nők életműve, valamint a szexuális kisebbségek helyzete és története. A Labrisz Egyesület alapító tagja, az Imágó Budapest folyóirat főszerkesztője. 
A „holnaplány” kifejezést Hajdu Lilly, a később jelentőssé vált pszichoanalitikus használta saját magára 1910-ben, orvostanhallgatóként. Olyan nőket képzelt a szó mögé, akik elmozdulnak a nő hagyományos ideáljától, és mindenekelőtt szellemi, alkotó emberként és társként tekintenek önmagukra. Róluk szól ez a könyv. A nők kapcsolódása a pszichoanalitikus szakmához az intellektuális női szereplehetőségek kibontakozásának reprezentatív jelensége. Számszerűen egy szűk csoport történetéről van szó, amely viszont rendkívül sok szálon érintkezik a korabeli kultúrával és társadalommal, ezért az életutak tükrében nemcsak a pszichoanalízis, de a nőtörténet, illetve a társadalom- és politikatörténet jelentős eseményei és folyamatai is nyomon követhetők.

Az utolsó fejezet rövidebb életrajzai további közel harminc korai magyar (és magyar származású) női analitikus portréját rajzolják meg – közülük többen szinte teljesen ismeretlenek voltak a pszichoanalízis-történet számára.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!