Madártekintet – Karacs Andrea versei
Madártekintet
Karacs Andrea versei
Látta
A madár messzire látott akkor,
az apám zsíros kenyeréig,
és szemeivel változtatott az ízen.
Adj hozzá csipetnyi madártekintetet.
az apám zsíros kenyeréig,
és szemeivel változtatott az ízen.
Adj hozzá csipetnyi madártekintetet.
Néha úgy éreztem,
apám direkt nem ette meg.
Vagy az anyám csomagolt
Vagy az anyám csomagolt
szándékosan többet.
mosttalanság
zavarodottan keresem a jelent
az elveszett múlt és jövő között
mintha a most nem lenne jelen
csak ködös képekbe foszló igeidő
Téglák
Tűsarok helyett lapos talpúban
lépkedek a Főtér macskakövein.
Talán ez adja a nyugalmat.
Tizennyolc-negyvenhárom,
még nyitva lesz a könyvtár.
Kell egy rakás könyv a hétvégére.
Nehogy megelőzzelek.
Tudom, hogy írni fogsz.
Tucatnyi, ami az ágyban szórakoztat,
amiből bástyát építek,
téglánként, magam köré.
Szürke
Volt itt egy szín, felül.
Már nem tudom, milyen.
Úgy tanítják, ilyen színű léből
sok száz liter elfolyt a hazáért.
Ha még ontanám is,
higanytól és kadmiumtól
már biztos szürke volna.
Volt itt egy szín, középen.
Már nem tudom, milyen.
A nagyapám még látta,
hogy valami furcsa lények
ilyen színű szárnyakkal repültek.
Ha még el is hinném,
hogy nem egy galamb ejtette le,
szmogtól és ólomtól
már biztos szürke volna.
Volt itt egy szín, alul.
Már nem tudom, milyen.
Az öregek úgy mesélik,
a betonházak helyén
ilyen színű fű volt régen.
Ha még ki is nőne újra,
az úttestet áttörve,
nitrogéntől és foszfortól
már biztos szürke volna.
