Ki feküdt a sanghaji koporsóban?
Heti egy-két mondat Szőcs Géza ajánlásával
„Itt elvegyültem a tömegben. Több százezer ember haladt a koporsó után. Közvetlenül a koporsó mögött lépkedtek a buddhista főpapok, akik Kína minden részéből, Japánból, Indiából, Tibetből, Hátsó-Indiából, Indonéziából és Ceylon szigetéről érkeztek repülőgépen Sanghajba. Aztán következett a japán vezérkar, élén a sanghaji parancsnokló tábornokkal,, majd a Nankingban székelő bábkormány összes minisztere, az áruló Vang Csing-vej miniszterelnökkel élükön. A miniszterek után a városi tanács vonult fel a főpolgármesterrel az élén, majd fehér ruhás papok, füstölők ezrei, a taoista szerzetesek rézzenekarai és a sokaság. Órákig haladt a gyászmenet Sanghajon keresztül.”
Nem lenne méltó Trebitsch-Lincoln Ignác Timotheus különös életéhez, ha a történet – amely a paksi zsinagóga árnyékából indult – véget ért volna a Japán megszállta Sanghaj utcáin végighordozott, virág borította koporsóval.
Már régen elcsitultak a világháború viharai, amikor a tekintélyes Reuter-iroda híradásai nyomán 1947 kora tavaszán a londoni lapok a következő hírt közölték: „Trebitsch-Lincoln, a brit parlament volt tagja, akinek halálhírét 1943-ban a japán hírszolgálat hozta nyilvánosságra, még mindig él.”
Ki feküdt a sanghaji koporsóban? Mikor halt meg valójában a „paksi Buddha”, és hol van eltemetve? Erre nincs válasz,.mint e fantasztikus élet annyi más kérdésére sincs. Mintha Trebitsch-Lincoln, a nagy kaméleon, a titkosszolgálatok és útlevelek zsonglőre nem is halt volna meg – csak eltűnt.
(Az első bekezdés részlet Frank László újságíró feljegyzéseiből. In: Gömöri Endre: Az igazi Trebitsch. Kozmosz könyvek, Budapest, 1985. P. 286–87. A további bekezdések idézetek ugyane könyv szövegéből, P. 287–88.)
