Köszöntő az Irodalmi Jelen 20. születésnapján
Köszöntő az Irodalmi Jelen 20. születésnapján
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021. szeptember 21.
Tisztelt hölgyeim és uraim,
Isten hozta Önöket a magyar irodalom házában, érezzék magukat otthon.
Van egy kérdés, ami ma és itt kiváltképpen fontos lehet. És ez a kérdés így hangzik: mi visz rá bárkit arra, hogy az ezredforduló után alapítson egy irodalmi folyóiratot? Ráadásul egy olyan régióban, a Kelet-Bánságban, Aradon, ami többszörösen is hátrányosan helyzetű volt akkoriban, és most sincs a mentális térképünk közepén – sem a magyaron, sem a románon.
És hát tudom, hogy miről beszélek: 2001-ben, amikor az Irodalmi Jelent alapították, akkor egyebek mellett a kolozsvári Korunk kulturális folyóirat szépreményű filozófiai szerkesztője voltam, testközelből tapasztaltam, mekkora vesződség egy folyóirat fenntartása, olvasókhoz való eljuttatása, egyáltalán, az élő, szellemi műhely működtetése.
Erre fel jön egy üzletember (tudom, hogy költő, de ez akkor még nem látszott), és – Kolozsvárról vagy Budapestről nézve – Isten háta mögött kétlépésnyire, szórványban alapít egy magyar nyelvű irodalmi lapot.
Erre nincs észszerű magyarázat. Mentség viszont volna: és ez a szenvedély.
Szenvedély alapvetően kétféle van. Valami ellen (ilyen a düh, vagy a gyűlölet), illetve a valamiért való, mint a szeretet.
Azt hiszem, hogy Böszörményi Zoltánnak ez az egy mentsége van: az irodalom, és ezen belül is a magyar nyelvű irodalom szenvedélyes szeretete. Ez a szenvedély tartotta meg két évtizeden át az Irodalmi Jelent, és az irodalom szeretete miatt vagyunk ma itt mindannyian.
Ezt szeretném neki, valamint volt és jelenlegi munkatársainak megköszönni. Úgy is, mint a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, és úgy is, mint író, akinek a két leginkább szeretett könyvét az Irodalmi Jelen Kiadó gondozta.
Azért fontos ezt így egyben említenem, mert Zoltán akkor vállalta be a vékonyka kis novelláskötetemet, amikor még kezdő írónak sem számítottam a szakma szemében, és akkor adta ki a Kéket kékért című regényemet, amikor egy nagyobb nevű kiadó a szerződés aláírása előtt politikai okokból visszalépett. Mindkét döntése bátorságra vall, ráadásul – ezt is tegyük hozzá – még kanyarban sem volt a főigazgatói kinevezésem, tehát érdek nélkül fektetett be egy ismeretlen íróba. Ami a nagyvonalúság jele. Az elmúlt évtizedek termését látva elég sokan vagyunk ilyenek. Az irodalom szeretete, bátorság és nagyvonalúság – ritka elegy. Van benne még pár évtized.
A személyes köszönet mellett tehát főigazgatóként is csak azt tudom kívánni, hogy az ötvenedik születésnapon a PIM majdani főigazgatója példaként tudja felmutatni az Irodalmi Jelent, mint az irodalom szeretetében fogant egyik legjelentősebb fórumát a magyar világ kultúrájának. Merthogy – előre is elnézést kérek a dilettáns számjátékért – 2021. szeptember 21-én leginkább ezt kell remélnünk a XXI. század magyarságának: hogy lesz erőnk, akaratunk, szenvedélyünk a leglehetetlenebb körülmények között is saját világunkban, kultúránkban élni. Ez az Irodalmi Jelen üzenete.
