Ajánló idei könyvheti kínálatunkból – Varga Melinda: Hullócsillagoknak buknak alá a tóba
Új, kétnyelvű verseskötete jelent meg Varga Melinda József Attila-díjas, Térey János-ösztöndíjas költőnek, az Irodalmi Jelen szerkesztőjének és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatójának.
A Hullócsillagoknak buknak alá a tóba – aus meinem schoß / entfaltet sich dein duft című kötet Varga Melinda erotikus lírájának legszebb darabjait adja közre, a verseket Hans-Henning Paetzke ültette át német nyelvre, a kötethez Böszörményi Zoltán írt utószót.
A költemények Székelyhidi Zsolt fotográfiáival lépnek párbeszédbe.
Ízelítő a kötet verseiből
képzelt idő
varrok neked egy óriás lepedőt
szeretkezésekből és napmeleg reggelekből,
hallgatag vízpartot hosszú sétákkal hímzek a közepére,
élénk fonállal horgolom rá ujjaim mintáját
hátadon, karod ívén és vállaidon –
hullócsillagok buknak alá a tóba,
szegélyét vad, hirtelen haragú esők csipkézik,
amelyekben el is lehet ázni, vagy menekülni előlük,
nevetni azon, ahogy nyomunkban caplatnak.
az idő, ami mozdulatot mozdulattól elválaszt, képzelt idő.
olyan, mint a tenger sósan cuppanó ajka: hűvös és sikoltó.
fiktive zeit
ich nahe dir ein riesenlaken
aus hingabe und sonnenwarmen morgen,
sticke mitten hinein ein verschwiegenes ufer
mit ausgedehnten spaziergangen,
hakle mit lebendem faden
das muster meiner finger
auf deinen rucken, deine armbeugen
und schultern.
sternschnuppen sturzen in den see,
plotzlich zurnender, heftiger regen
besetzt den rand,
man kann nass werden
oder davor die flucht ergreifen,
daruber lachen, wie er sich uns
an die fersen heftet.
die zeit, die bewegung von bewegung trennt,
ist fiktiv wie die salzig schnalzenden lippen des meeres:
kuhl und kreischend.
*
tanács másnapos reggelre
ne higgy
a szerelemben,
félrekacsint
minden tekintet,
ringasd a lelked
sokszínű gyöngyörben,
bőröd csak így lesz
üde dunna,
hajnalonta átölel
egy lány és egy férfi,
s a toll mellett
cigaretta és édes
fekete vár.
rat für einen verkaterten morgen
glaube nicht
an die liebe,
jeder blick
zwinkert anderen zu,
wiege deine seele
in polychromer wonne,
nur so wird deine haut
frisches daunen,
umarmen sich allmorgendlich
ein madchen und ein mann,
erwarten
im bett
zigaretten und susen
schwarzen kaffee.
*
testem hajlatából illatod kivirágzott
azt álmodtam, ajkam phalloszod körül táncoltatom,
őrült ritmust írt merev férfiságodra szám,
közben mellemet cirógattad, mézízű patak fakad
belőlem, s elmerült az ujjad benne,
majd te is egészen.
hajnalban verítékben úszott az ágy,
testem hajlatától illatod kivirágzott.
mert szorosan ölelhettelek magamhoz
a reggel bomló, vörös-lilás fényeiben.
aus meinem schoß entfaltet sich dein duft
meine lippen lies ich, so traumte ich,
um deinen phallus tanzen,
mein mund beschrieb einen wahnsinnigen rhythmus
um deine steife mannlichkeit,
wahrend du meine brust tatscheltest,
quoll ein honigsuser bach
aus mir hervor und versanken deine finger darin,
schlieslich vollkommen auch du.
fruhmorgens schwamm das bett im schweis,
aus meinem schos entfaltete sich dein duft.
weil ich dich eng an mich gepresst
im rotlich-lila gleisen der morgendammerung.
*
mérleg
harmonikus lényét themisztől kapta,
zeusszal a rendet és az igazságot
védték az olümposz istenei között.
akárcsak a szép orcájú themisznek,
elegáns, bájos a lénye,
bolondulnak érte a férfiak.
de mindhiába ostromolják
tüzes bókokkal, hogy letépjék róla
a nagy műgonddal kiválasztott ruhát,
az állati ösztönt, a szélsőséget megveti.
a férfi tartóztassa meg magát,
legyen gavallér, ha nőjének akarja,
az udvarlásban maradjon állhatatos,
ne hazudjon, még csak ne is füllentsen,
nála csak az úriemberek nyerhetnek csatát.
hozzon virágot, s gyorsan
leomlik a finom selyemruha,
kinyílik a lótuszvirág.
waage
ihr harmonisches wesen hat sie von themis bekommen,
zusammen mit zeus schutzte sie ordnung und gerechtigkeit
zwischen den gottern auf dem olymp.
elegant und anmutig das schone antlitz,
gleich der themis,
sind die manner verruckt nach ihr.
doch vergebens besturmen sie sie
mit feurigen komplimenten, um ihr
das mit groser kunstbeflissenheit ausgewahlte kleid
vom leib zu reisen,
sie verachtet niedrige instinkte und extreme.
ein mann soll sich zuruckhalten,
soll kavalier sein, wenn er sie erobern will,
beim werben soll er beharrlich bleiben,
nicht lugen, nicht einmal flunkern,
bei ihr konnen nur gentlemen ans ziel gelangen.
blumen soll er ihr bringen, und alsbald
fallt das feine seidenkleid,
offnet die lotosblume ihre blute.
*
reggeli szavak a férfihoz
hajnallá változom,
mert te szereted a reggeleket,
napszak leszek a kedvedért,
kosárba fogom a fényt,
majd visszavonulok a puha csendbe,
a reggel kontyába illatnak,
lenge szélnek.
nehéz a mellkasom,
kő ült a fényre.
morgenworte an den mann
ich verwandle mich in morgenrot,
weil du den morgen liebst,
dir zuliebe werde ich tageszeit,
fange das licht in einen korb ein,
ziehe mich dann in weiche stille zuruck,
als duft in den haarknoten der fruhe,
als lauer wind.
mir lastet etwas auf der brust,
ein stein hat sich auf das licht gesetzt.
Gondolatok Varga Melinda lírájához
Részlet BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN tanulmányából
A jó vers olyan, mint egy jó orgazmus – mondhatnók, mert nyersen őszinték és autentikusak a kötet költeményei. Varga Melinda versvilágában, akinek eddig nyolc lírakötete jelent meg, a szűnni nem akaró kétely, a nyugtalanság állapota uralkodik. Hiszen minden lépésnyi idő közelebb viszi a költőt egyfajta megoldáshoz, végkifejlethez, a könnyen lélegző, minden létgondtól megszabadult emberhez. Témáiban a mostani kötet gazdagabb, mélyebb, súlyosabb, mint az előzőek; érdekessége, hogy magában foglalja a szerző Tizenkét kagyló című verseskötetének anyagát is, amely mitológiai-asztrológiai játék a nő csodálatos természetéről, a test és a lélek egyensúlyáról.
Izgalmasabb, néhol derűsebb, játékosabb, sűrűbbek benne a költői képek, ritmusa, a sorok zeneisége fülbemászó. A jó vers olyan, mint egy jó orgazmus – mondhatnók, mert nyersen őszinték és autentikusak Varga Melinda költeményei. Varga Melinda versvilágában a szűnni nem akaró kétely, a nyugtalanság állapota uralkodik. Új kötetében a címadó vers záró sorai is erre utalnak: »Sem a férfiban, sem a tájban nyugalmat immár nem találok.« Ha a szerelemben, a tudatra kivetített tájban nincs nyugalom, a nyers őszinteségben még kevésbé valósulhat meg.
Negyedik verskötetében Varga Melinda több szinten ad hangot érzelmi válsághangulatainak. Már az elsőben, a 6van9-ben is ezt a különlegesen nyers, néha az illendőség határán egyensúlyozó tematikát, a testiség és a szexus grafikus ábrázolásmódját választotta mondanivalójának képi, nyelvi eszközéül. Azonban itt ez nem öncélú póz, fitogtató hivalkodás, hanem a költőben lejátszódó dráma díszletelemei, melyekkel nagyobb hangsúlyt ad kilátástalanságának, a csalódásnak, a gyötrelemnek, az elvesztett illúzióknak, végső soron társtalanságának a zajos társadalomban. Az út egy újabb, reményt keltő lelki kapcsolat felé a friss csalódáson át vezet, s mindig a testiség izgatott, nyugtalan állapotában ér véget. Az üldözöttek ámokfutásával szédül a férfiak és a nők karjaiba.
A teljes tanulmány a Hullócsillagoknak buknak alá a tóba – aus meinem schoß / entfaltet sich dein duft című kötetben olvasható.
A látható láthatatlan
Részlet BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN kritikájából Varga Melinda Sem a férfiban, sem a tájban című kötetéről
Az olvasó okkal teszi fel a kérdést, miért magányos a költő, ha a városok hullámzásában él, férfi és lányszeretőket tart, mi okozza a mérhetetlen szenvedést? „Ne higgy / a szerelemben, / félrekacsint / minden tekintet, / ringasd a lelked / sokszínű gyönyörben, / bőröd csak így lesz / üde dunna, / hajnalonta átölel / egy lány és egy férfi, / s a toll mellett / cigaretta és édes / fekete vár.” (tanács másnapos reggelekre). Miért ez a kínzó egyedüllét, ha a kötet erotikus verseiben a költő a prüdériát levetkőzve minduntalan kitárulkozik, kitakarja a testet, az érzést, a nemi aktust? Igaz, teszi mindezt a vágy, az álom felidézésével: „azt álmodtam, ajkam phalloszod körül táncoltatom, / őrült ritmust írt merev férfiasságodra a szám, / közben mellemet cirógattad, mézízű patak fakadt / belőlem, s elmerült az ujjad benne, / majd te is egészen.” (testem hajlatából illatod kivirágzott), vagy: „mint tüzelő nősténymacska vágyom utánad / megőrjít a képzet ha összekulcsolt / combjaink lüktetését s szerelmed / forrófehér folyójának ízét a számban / csak egy pillanatra felidézem” (mint tüzelő nősténymacska). Magával ragad a szeretkezés grafikus ábrázolása, egyszerű szavak emelik a cselekvést a tudat központjába, a beteljesülés pedig a legmagasabb hőfokra izzítja az érzést. Hiszen a jó vers olyan, mint egy jó orgazmus – mondhatnók, mert nyersen őszinték és autentikusak ezek a verssorok. A Babits Mihály szerkesztette Erato és Faludy György Test és lélek című fordításkötetek szövegeit juttatják eszünkbe.
A teljes kritika ide kattintva olvasható.
„Szeretem a végleteket”
Részlet Szalai Klaudia interjújából Varga Melindával (2022. március 21.)
– Tél vagy nyár?
– Nyár tengerrel és tűző napsütéssel, tél hatalmas hóval, hegyekkel. Szeretem a végleteket.
– Melyik évszakban érzed igazán az alkotási vágyat?
– Többet írok, ha több a napfény, a téli estéken olvasni szeretek.
– Számodra mit jelent költőnek lenni?
– Ezt a tálentumot kaptam Istentől, igyekszem fejleszteni magam, kiteljesedni ebben, és jó irányba használni a tehetségem, építeni, nem rombolni vele.
– Ki az a kortárs szerző, akire felnézel?
– Nagyon sok ilyen van. Igazándiból minden kortárs szerzőre felnézek, ha jó verset, prózai művet írt, és engem azzal a mondanivalóval, érzéssel, témával megtalált.
– A hely, ahol a legtöbbet inspirálódsz?
– Nincs ilyen, inkább hangulatok, benyomások vannak. A tenger és a természet közelsége felszabadít, de nem minden esetben lesz ebből vers.
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
„Csak a fontos verseket kell megírni”
Részlet Laik Eszter interjújából Varga Melindával (A hónap alkotója, 2021. március 26.)
– Valójában olyan mélyrétegekbe merülhet le az ember ezekben a versekben – és a későbbiekben is –, ameddig csak szeretne, vagy ameddig tud, mint a búvár az óceánban. Itt van például két állandó „szereplőd”, a férfi és a nő, akik nem egyszerűen a nemiség két pólusának megtestesítői, hanem annak a kozmikus kettősségnek, ami maga az élet. A „nem röppenek el / te vagy a szárnyam” sorokban (Válaszvers a férfinak) például ez nagyon szépen megjelenik. Weöres és Nemes Nagy költészetével érzem a rokonságot – közel áll hozzád a világuk?
– Weöres Sándor A nő című verse, azt hiszem, a legtalálóbb válasz erre. Keressük a másik felünk, aki kiegészít, boldoggá tesz, akárcsak az androgünmítoszban. De még számtalan hasonlóan gyönyörű költeményét említhetnénk.
Három örök kedvencem van, akiknek a verseit bármilyen hangulatban szívesen olvasom, afféle versbibliák: Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor és Faludy György. Nagy hatással vannak rám, akkor is, ha némely versüket könyv nélkül tudom, minden újabb találkozás meglepetést szerez.
A Sem a férfiban, sem a tájban kötetem Szent Mihály útján a tél című ciklusát Nemes Nagy Ágnessel „vezetem be”, az Állatszív ciklus mottója pedig egy Weöres-idézet. Origó mindkét költő számomra, akárcsak Faludy György, aki műfordítóként is géniusz volt.
Örülök, hogy a legújabb, A Pacsirta és a Sas utca sarkán című kötetemből ragadtál ki idézetet. Talán leginkább az említett versemben bontakozik ki ez a különbözőség nő és férfi között, a keresés, az életünk másik felének megtalálása. Tudat alatt bizonyára ott munkált ezekben a verseimben is Weöres és Nemes Nagy.
Mindketten elképesztően precízen bánnak a nyelvvel, páratlanul színes a témaviláguk, formaművészek, hol játékosak, hol nagyon mélyek, filozofikusak. A teljességre törekednek, az istenközeli ragyogásra.
Hogy mekkora költő volt Weöres és Nemes Nagy, mi sem bizonyítja jobban, hogy a gyermekek nyelvén is értettek, és az nem kis kihívás, az apró olvasóknak a legnehezebb írni. Ők nem illedelmesek, mint a felnőttek, ha unalmas a vers, továbbállnak, ásítanak.
– A Weöres-hagyományt látszik erősíteni A tizenkét kagyló című versesköteted is. Mint már az alcíme is mutatja – „mitológiai-asztrológiai kézikönyv férfiaknak a nőkhöz” –, tele van fanyar humorral ez a vérbő gyűjtemény, amely a tizenkét állatövi jegy nőtípusait vonultatja fel, miközben a mitológia mélyrétegeibe utaztat. Bennem az antik költészet játékosságát idézte fel, ugyanakkor mintha épp a nők méltóságát emelnék fel ezek a költemények egy olyan időszakban, amikor azt igencsak megtépázták...
– Amikor írtam A Pacsirta és a Sas utca sarkánt, ugrott be az ötlet, aztán rájöttem, mint különálló kötet sokkal jobban működne, így A tizenkét kagylóból egy másik könyvkézirat lett. Illusztrációk is készültek hozzá, Szekáry Zsuzsanna képzőművész munkái. A kötet az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában fog megjelenni idén. A játékot, az erotikát, a csipkelődést, az iróniát, a humort fontos lírai kelléknek tartom, ennek a könnyedségnek a jegyében születtek meg a kagylók.
A mitológia, az antik irodalom közel áll hozzám, ezért is választottam mitológiai szereplőket a női karakterek megformálásához. Azt sugallja, mennyire izgalmasak, sokfélék vagyunk mi nők, a férfi olvasókat kívánja megszólítani, és arra sarkall, hogy jobban megismerjék a szebbik nemet.
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
