Ajánló idei könyvheti kínálatunkból – Sohár Pál: Before the Storm
Sohár Pál (Székesfehérvár, 1936) 1956-ban, kamaszként menekült el a kommunista rezsim elől, és az Egyesült Államokban telepedett le. Itt szerzett filozófiai diplomát és vegyész végzettséget, amely kenyérkereső szakmája lett.
Az irodalom iránti szenvedélye még Magyarországon kezdődött, ám műfordítással már választott új hazájában kezdett el foglalkozni; sokszor éjjelente, munka mellett ültette át angolra a kortárs magyar költők műveit.
Műfordításkötetei közül kiemelkedik a Maradok – I Remain című, tíz erdélyi magyar költő kétnyelvű antológiája (Pro-Print, 1997) és a Dancing Embers, Kányádi Sándor válogatott versei (Twisted Spoon Press, 2002), illetve a 2012-ben, az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában megjelent In Contemporary Tense című új Kányádi-kötet.
Faludy György, Farkas Árpád, Szőcs Géza, Mezey Katalin, Böszörményi Zoltán és számos további kortárs magyar költő munkáit fordította le angol nyelvre. Irodalmi folyóiratok számára készített versösszeállításokat, és nyolc önálló műfordításkötetet adott ki. Rendszeresen tart előadásokat a kortárs magyar irodalomról a Centenary College-ban, mint meghívott költő és műfordító.
Sohár Pál költészetéért az Egyesült Államokban elnyerte a Wordrunner Press Chapbook Prize (2011) díjat. Itthon műfordításaiért Budavári Tóth Árpád- (2006), Janus Pannonius- (2006), Irodalmi Jelen- (2013) és Balassi-díjjal tűntették ki munkásságát.
Legutóbbi magyar nyelvű verseskötete Őszi lábnyomok címmel jelent meg (Széphalom Könyvműhely, 2022).
Az idei Ünnepi Könyvhétre látott napvilágot Before The Storm – Transylvanian-Hungarian Poetry Today (Vihar előtt. Mai erdélyi költők) című kötete, melyben kortárs erdélyi költők verseinek angol fordítását adja közre.
Ízelítő a Before the Storm című kötetből
Szálinger Balázs
Our Scandinavian Émigrés
(A skandináviai kirajzás)
In the name of peaceful co-existence
The two generations of our émigrés in Scandinavia
Send congratulatory telegrams to each other’s events.
After the ups and downs of the last decades
The relationship has turned smooth,
Wisely avoiding neuralgic knots.
As soon as tension threatens, someone mentioned Balaton, the
Hungarian sea, and steam of slow soups, turned cold long ago,
Rise with victory from long-abandoned silver tables of light weight.
At times like these, peace breaks out
Without anyone looking anyone else in the eye,
And dawn rolls in with ease.
The vapors of warm-water creeks settle in the valley,
The gleam of the rising sun slashes the tops of trees
Like a scarlet saw.
The fog is of hard material, the landscape magnetic pushback,
When clouds march by, it is with sleepy eyes
And at a height well beyond reach.
*
Balázs Imre József
The Otter’s Farewell to the River
(A vidra búcsúja a folyótól)
The water hugs the otter’s body,
the otter’s legs stir up the water,
push the river back from their feet,
seeking new riverbed for their strokes.
The night pours through the otter’s nose,
his desires scratch the hours of the dark.
Takes deep breaths then, dives below,
getting used to the colors of dawn.
The hollow tree protects the otter’s life,
the otters takes his leave of the tree.
The hollow rots the tree, doesn’t save it,
the otter has gotten far from his hollow.
The stones scratch blood from the otter’s feet,
the muddy banks preserve the otter’s tracks.
The river carries empty contours,
which make a soggy mess at the delta.
*
Varga Melinda
Terror
(terror)
In the city where only recently I took a dip
in the ocean, now terror is at home,
thirteen dead and almost a hundred injured,
I read it in the news, I’m at a literary event,
somewhat bored, checking my mail,
(not every literary event is worth a listen)
Sadness leans over Gaudi’s buildings,
I wonder who’s guarding our memories,
for memories are the eyes of the sea,
and now they’re dark gray.
*
Lövétei Lázár László
To B. ZS., the Actor
(B. Zs. színművészhez)
„a maior tandem parkas, insane, minori”*
Horace
My Muse, tell Zs. how I keep going back daily
in my mind over his wonderful Ady recital, because only
beauty makes any sense in these phony times…
And if he asks about me, tell him
—truth be told—I’m tired of the whole thing:
It’s like dreaming of a horse, that’s how the “icy wind” blows!
And tell him not to mix me up with “Timon of Athens”,
and it’s best to stay away from “Juvenal”—
it would be much to my regret if he lost spirit too soon
like this grumpy bear in the “Transylvanian Freeze”.
Do this for me, my Muse, pass all this on to him:
let him have a snicker over this few-lines-worth of epistle—
He’s a brother to me, some days I worry about him.
*”bah, leave the less crazy alone”
***
A kötetben szereplő költők abc-rendben:
Balázs Imre József
Bálint Tamás
Egyed Emese
Farkas Wellmann Endre
Farkas Wellmann Éva
Király Zoltán
Lövétei Lázár László
Sántha Attila
Szálinger Balázs
Varga Melinda
A gondolat ikaroszi szárnya
Részlet BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN tanulmányából Sohár Pál Őszi verslábnyomok című kötetéről
Az ontologikus állapot, melyben a tenger hullámaihoz hasonlóan a lent és a fent, a mindenség ellensúlyra törekvése tükröződik, a költő több versében fellelhető. A gondolat ikaroszi szárnyalása a nap máglyája felé a költői cselekvés önmarcangoló aktusát szimbolizálja. Sohár fiatalon elmenekül hazájából, anyanyelvet, szülőföldet, szülőket és testvéreket hagy maga mögött, egy idegen világ idegen nyelvén próbál újra talpra állni, megméretkezni a mindenséggel, vérző szavakból varrja össze újra a lélek érzékeny, megszaggatott szövetét, fogalmazza meg az igazság ontikus, derűlátó helyzetét.
Az ismeretlen táj, a magány, a félálom látomásaiból rajzolódik ki Sohár költői világa. Emlékek sodrásában figyel régmúlt események varázsszerű filmkockáira, a légiesen megperdülő pettyes ruhára, melyről elrepülnek a pettyek egy második világháborús felvételen. A versmezőkön az ötvenhatos magyar forradalom eseményeinek emléksora is felvonul, mint sohasem felejthető történések lényegülnek át a jelenbe.
Verseiben a költő nem szerepet játszik, hanem átéli egykori valóságok drámáját, tragikus felhőket sodor a gondolat tiszta egére. Többször megtörténik, hogy azt a szöget, állapotot, helyet, ahonnan szemlélődik, idilli helyzetnek láttatja olvasójával.
A teljes tanulmány ide kattintva olvasható.
A nagyon komoly verseskötetek elijesztik az olvasót
Részlet VARGA MELINDA interjújából Sohár Pállal (A hónap alkotója, 2023. február 6.)
– Sokoldalú alkotó vagy, műfordító, magyar és angol nyelven verselő költő, novellista, az életutad felér egy nagyregénnyel. Angolul kezdtél el verseket publikálni, Amerikában ismerték meg a neved. Az írásnak, az irodalom szeretetének viszont itthoni gyökerei vannak. Füst Milán kurzusait hallgattad Budapesten. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy az irodalom a hivatásod, és szerepe volt-e ebben Füst Milánnak?
– Középiskolás, 15-16 éves voltam, amikor eldöntöttem, hogy az irodalom az én utam. A verseket korábban is szerettem, nagy hatással volt rám a Diárium folyóirat, amelyet 1931–48 között adtak ki Magyarországon. A lap hasábjain találkoztam először Weöres Sándor verseivel, teljesen lenyűgöztek. A középiskolában Ady Endre költészete kerített bűvkörébe, máig meghatározó számomra, az Őszi verslábnyomokban is több versem kötődik az ő lírájához. Az iskolai irodalomórákon dr. Magasi Artúr felolvasta A vár fehér asszonyát, jellegzetes hangjára és előadásmódjára ma is emlékszem. Ady valóságos ambrózia volt, megbabonázott, sokat olvastam a költeményeit, és próbálkoztam az ő hatására én is verselni. Egyetemista koromban, Budapesten kezdtem el járni Füst Milán szabadegyetemi kurzusaira. Szombat délutánonként tartotta a két órás, roppant érdekfeszítő előadásait, rendszerint behozott valami érdekes dolgot, könyvet, verset, novellát ezekre az alkalmakra. Érdekelte az angol irodalom, műfordítóként is jelentős életművet hagyott maga után, lefordította például William Shakespeare Lear király című drámáját. Az angol prózairodalomról izgalmas dolgokat mondott, jó volt hallgatni, hatalmába kerítette az embert egyedi stílusával, különleges emberi karakterével.Verseket is olvasott fel, ami nagy hatással volt rám. Akkoriban kezdtem el az írással komolyabban foglalkozni, a versek mellett novellákat is írtam.
– Aztán jött ötvenhat…
– Nem akartam elmenni az országból, mindenáron maradni szerettem volna…Egy jóbarátomat felhívtam telefonon, a hívásra az édesanyja válaszolt, aki hitetlenkedve kérdezte, hogy hát te még mit csinálsz itt, hisz mindenki elmenekült Magyarországról, akinek esze volt. Ugyan már elkéstél vele, de azért próbáld meg, talán nincs minden veszve, és sikerül – biztatott, hiszen Zoli barátom akkor már Karlsruhéban járt egyetemre! Na, látod, én is olyan vagyok, mint Kányádi, ha elkezdesz beszéltetni, egyik történetből ugrok át a másikba, és nem tudom abbahagyni a mesélést. (nevet)
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
Böszörményi Zoltán
Sohár Pál – a lélek mérnöke
Részlet Böszörményi Zoltán laudációjából a Balassi műfordítói nagydíj átadása alkalmából 82021. szeptember 30.)
A fordítás, bár kétezer éve műveljük, csak a huszadik század második felében nőtte ki magát, vált nyelvészeti tudománnyá. A technika fejlődése és a kommunikációs eszközök gyarapodása szükségessé tette a műfordítás mellett a szakfordítást is. Ez utóbbi rohamos növekedése okozta a fordítói tevékenység elválását a művészi szövegvilágtól. Az irodalmi művek fordítása a háttérbe szorult, irodalomelméleti, terminológiai, fogalmi, szemantikai szempontból bár nem követte a szakfordítók igényrendszerét, de megőrizte évezredes hagyományát, művészi-esztétikai szerepét, irodalomtörténeti fontosságát.
Gabriel García Márquez, aki nagy művelője volt az angol nyelvnek, egyik interjújában azt állította, hogy a Száz év magány című regényének Gregory Rabassa fordította angol változata jobb, mint az ő eredeti szövege. Nem magyarázta meg, miért, csak utalt arra, hogy az ő spanyol forrásnyelve kedvezőbb formát öltött az angol célnyelv stilisztikai, szövegépítési, retorikai adottságai révén, és ez a megvalósítás csakis a fordító tehetségének, szenvedélyes munkájának köszönhető, aki – mint ahogyan Márai Sándor Mágia című novellájában elmondta, nemcsak az író alakítja szereplőinek a sorsát, hanem azok is hatással vannak az övére – a fordítás aktusában befolyásolta, formálta az eredeti művet.
Sohár Pál is hozzá hasonló műfordító. Munka közben ő nemcsak értelmez, hanem az angol célnyelv szemantikai, kognitív és nyelvi adottságait, lehetőségeit használja fel: mérlegel, összehasonlít, válogat a legnagyobb művészi hatás elérése érdekében. Egy beszélgetésünk alkalmából arról számolt be, hogy Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című versét öt változatban fordította le, mert furdalta a kíváncsiság, hogy egymástól távol eső időben, eltérő lelki és fizikai állapotban, miként értelmezi angol célnyelven ugyanazt a magyar forrásszöveget. Miként hat egyik ismérv a másikra, miközben csak a forrásnyelv állandó. Ezzel azt sugallta, hogy a fordításnak is van egy relativitáselmélete. A Halottak napja Bécsben első fordítása az I Remain (Maradok) című, tíz magyar költőt bemutató antológiában jelent meg, míg az utolsó – véglegesnek tekintett angol nyelvű változata a versnek Kányádi Sándor Contemporary Tense (Jelen idő) című gyűjteményes kötetében látott napvilágot.
A teljes laudáció ide kattintva olvasható.
