Átjárások / Nyelvi, zsigeri emlék-hatások…
Múlt-füzetből kibuggyanó:
gereblyézett avar
voltam az ágy
alatt
te lázas
ébredésben estél
belém
átfagyott éjből
ájultunk
nyirkos reggelbe
a kifordult vese
az átázott belek
a szétrobbant máj
lüktető
foszlányai
között
- - -
Kortárs ki- és beállítást (most társ nélkül) vizsgál meg a kábult utazó. Piranban jár ismét, és a Costal Galleries / Obalne Galerije emeletén Mankica Kranjec-Kancica Karesz-Mancika Macesz (ál)nevű művész: The Overlooked művét nézi-tekinti át, jojózó szemekkel, szédülve, miközben egy elhagyott, talált járókeretbe kapaszkodik éppen…
Később: Vaszilij színvak vakui és Bakutyin hullazsák batyui villantak (kacsintottak) össze az éjjeli szerelvényen… Lángolt languszta és orchideás osztriga volt a lázálomban utazó beteg (képzelt) eledele…
- - -
Az oda-vissza hasonlott utazó így emlékezett: 1. Két különc húszévessel töltöttem a szétfeszített elme-résbe, tudatmódosult sikátorba veszett, köztes dimenzió-csapdának is nevezett idő-képzetet. Két irgalmas jótevővel: írmagjával és javaival. Irodalom és Jelen. Irina és Jolanda. Időcsapdák és Jelenések…
2. Fél-éberen: ágyamhoz Skót Juhászeb-szerű, Orosz Agár-féle lény lépett légiesen, majd meredve megállt. Hidegrázós derengés. A falak lélegzése baljósan sós sóhajokká változott. A misztikus teremtmény ezüstös-kék szőre szinte légüresen lebegett az ellenfényben. Blue Merle. Óriási mérete patákban végződött-kezdődött… Angóra bak-kecske, Skót Herceg-eb és Sarki Kéksakál keverék… – suttogta a falból a narrátor…
Ébredés:
hajnalra rám-mordul:
harmatos hamvveder –
s konokul el-kondul:
viharvert sors-haver…
- - -
Kintsugi! Minden törés megannyi rész-egész. Szen no Rikjú esztétikája nyomán: az eltört cserepek (teáscsésze, üveg, arcképek, csontok, maszkok…) összeillesztése, aranyozással egészítve ki a törésvonalakat. Össze-kötés, újjáteremtés!
A költő, ébredésében (mozdulatlan, belső éberség-fázisaiban): a lángoló víz paradoxonát figyeli meg. 62 réteg cinóber-festék csorog alá, talán a felhőkből, talán az áttetsző plafonról. Mindez Hiroshi Szendzsú alkotásáról (Szeiszon Maeda hagyatékából)…
Rádió-csatornák és képvetítés-sávok nyílnak meg szimultánban, a leíró a múlt híreibe hallgat bele: Makoto Fujimura 55 nagyméretű festményét magával ragadta a Sandy hurrikán; Bruce Herman összes rajza, festménye, naplója, 20 évnyi életműve: műteremlakásával együtt elégett; sokak életét, családját és életművét a 09. 11-es Iker-tornyokkal együtt vitte el a pusztulás. Válassz: a máglya vagy a máglya? A lángtól megválthat a lángja… Ground Zero…
Valahol T. S. Eliot Négy kvartett művét pörgeti-csavarja-cibálja, tépi szét a megveszett forgószél…
Távoli hang hatol át a falakon: levegőzz, levegőzz! Fülledtséged leve gőz…
Közben a leírót rázza, hevesen rázza az idioszinkrázia* = a veleszületett túlérzékenység ájulásokig hevíti… Állva-ájultan, alva-járva, zaklatott álom-sújtásokkal él. Lényének rejtett ingerültségeiben ellenszenv és irtózás keveredik, kavarog. Ám, mindezt: a külsőségek (többnyire) elfedik…
*A kifejezés: a görög idiosz ('sajátos, egyedi') és szünkraszisz ('keverék'), illetve a szün- ('össze') és kerannümi ('kever') elemekből tevődik össze…
- - -
1925-ben Henri Michaux írt egy kritikát Breton kiáltványáról. Erre egy Conoley nevű költő, a Költészet Alapítványnak adott interjúban két „kérdést” említve (esetlegesen) így emlékszik:
Az egyik az volt, hogy nem hitte, hogy az emberi kéz elég gyorsan tud mozogni ahhoz, hogy megragadja az emberi gondolatot, és különösen annak a sebességét vagy gyorsulását, ami a tudatalattiban zajlik.
A másik az, hogy a nyelv mint konstrukció vagy rendszer nem elég gyors ahhoz, hogy a gondolathoz hozzáférjen. Michaux számára úgy tűnik, hogy az automatikus írás közelebb állna ahhoz, amit az „Alphabet” jelzésekkel csinált, amelyek gyorsabban mozoghatnának, mivel sem nyelvvel, sem egyenes reprezentációs gesztussal nem foglalkoztak… – Erre a közvetítésre, egy berekedt – és igencsak eltévedt – Felhő tudósítására eszmélt a leíró…
Pontosan 26 órával és 5 perccel később pedig:
A tzarai dada-dári-di Gaga-ga Riadó Rádió dádá-dog-szaval-ta-ta (f)eel Antipirin úr és Ashera Mandelbulb, alias Ratat Atata extatikus monológ-montázs kérdéseit, többszörösen burkolt jelentéseit. Íme, egy-egy töredékük itt:
Mitugrász, tömör-gyönyör görny-tornász, még gyötör nász? Gyógyzordnász! Ortopéd onanista orientáció! Ő, ó: néma kacsát poly-lufiban sétáltató… Amott: kopott, lebernyeges porno(nosza)szaurusz! Nyaka-szeme-kitekerész(leges) benyomosz, réteges vakulusz: stroboszk, tapasz, trafipamax, xerox és detox! Jaj, behopsz… Isten szeme mindent lát: ne dugd meg a kiskutyát! Semsem a kiskacsát…
Örömpörkölt örömvirág(k)rémmel. Jó létvágyat, haláli hévvel!
