Pánikvers
Verseket Keszthelyi György grafikájával illusztráltuk
Első szűrővizsgálat
Próbálok a halántékom lüktetésének
ritmusára lépni, nem megy. Túl gyors.
Eljutok a sárga műanyag székekig a klinikán
és leülök a százkettes rendelő elé.
Nem kell sokat várnom, behívnak.
A doktornő kérdez, majd megszid,
amiért nem tudom pontosan
az utolsó menstruációm dátumát.
Lassan vetkőzöm a neonfényben,
óvatos vagyok, mint aki mezítláb lépdel
törött üveg szilánkjai között.
A nőgyógyászati eszközök autószerelők
szerszámaira emlékeztetnek.
Pánikvers
reggel van, tüdőm akvárium:
nehéz levegőt venni, repedezik
az üveg, mert minden anyag
egyre súlyosabb rajtam és
körülöttem, nem bírják el a
csontjaim a bőröm. elharapott
nyelvemtől fémízű a szám,
nyálas vért nyelek, utolsó
térdkoppanástól visszhangzó
vágóhíd szorult halántékaim közé.
zúg a fej, csíp a fény,
csap csöpög, cső törik,
vér kering, szív megáll.
és ilyenkor
áthallatszik a falakon,
ahogy valami nagytestű,
halott őslény törött
gerincével csapkodnak
az istenek. vagy csak a
szomszéd potyolja a húst
hajnali hatkor.
Mintha jól ismernélek
Egy kotyogós kávéfőző,
egy bádogbögre és
egy csokor szalmavirág
maradt utánad, nagyanyám.
A konyhaasztal
a maga egyszerűségében
már rég levedlette a lakkot,
a kis vitrin vakon pislog
a vetetlen ágy mellett.
Nem volt időd még utoljára
rendet rakni a lakásban, hogy
a fosztogatni érkező család
mindent a helyén találjon,
amikor kirámolja a szobát,
mielőtt visszaadná a kulcsodat
a főbérlőnek.
Amikor elsétálok
a tömbház előtt, ahol laktál,
már nem tudom,
hogy melyik volt a te ablakod.
Lassan elfelejtem azt is,
hogyan néztél ki,
mégis felismerlek,
valahányszor látok
egy szövetszoknyát,
egy bársonykesztyűt,
vagy egy anyajegyet
finom nők szája fölött.
A lakantusz-bogarak csilingeléséről
(Verhovina madarai)
Tágas csarnokot
nyitnak az ég, a
hegyormok és
a termálvízszagú szelek,
melyekben a túlvilág
párája kénlik és
belégzéskor lecsapódik
a mellkas falán.
Onnan szivárog kifele,
csöpög alá és
gyűl a test alatt,
míg el nem lepi
és fel nem telnek a
sírgödrök, aknák, tengerek.
Egy hőforrásban
kék kristálya sarjad
a pusztulásnak,
vízgyűrűket vet felszínén
a fémes zsibongás,
mert csak itt lel otthont
visszhangja a világban.