Átjárások, találkozások…
Az Artér Művészeti Egyesületnek sok-sok csoportos tárlatát és néhány tagjának egyéni kiállítását is nyitottam már meg az elmúlt évek során. Együttműködésünk immár 10. éve folyamatos, de a szabad esszé könyvemben szereplő több művészről is elmondható, hogy évek, évtizedek óta, sőt, van, akivel akár negyed évszázada is alkotói kapcsolatban vagyunk. A könyv 20 évet átfogó képzőművészeti írásaim gyűjteményét tartalmazza (535 oldalon át, 63 oldal képmelléklettel). Eddig a tényszerű adatok…
Szöveg-, kép- és tér-idő kollázs-montázs, avagy az előzmények és a jelen(lét) szubjektív átjárhatósága, feltárásának lehetősége, íme:
A közös gondolkodások, a kollektív szerveződések és a technikai fogások az individuumban, az egyéni gondolkodásban oldódnak fel. Fotó. Grammatika. Betű. Szó. Szókép. Képvers… A savak, szavak, definíciók, illetve fiktív fixírek, fény-fixációk mögül: feloldódott lírikus absztrakciók variánsai tárulnak elénk.
Fény-evés, árny-nyelés, fotogram-metrikus távérzékelés. A belső távolságok, a külső-belső fikciók tájai, az egyén gondolat-sejtjeinek formavilágai (sajátos kompozíciói), az extra- és hiperérzékeny nyersanyagokba beivódó (az elme szöveteiből kirajzolódó) képalkotási módok: biokémikus rezgések. Vagyunk mindezek is. Vagyunk. És még többek: a mögöttesben, a lehetetlennek tűnő lehetségesben, a maradandó tünékenyben, a kép(zet)ekben…
Festészet, szobrászat, fotóművészet, egyéni gondolat-szövetek, kerámia-, objektek- és egyéb művészetek: itt szinte minden összeér. Artér-Artér! ÖsszetArt: összeér! Átjárások, kapcsolódások, oda-visszahatások folyamatossága jelenik meg, mondhatni, hogy technikai és időbeli kötöttségek nélkül: a mindennemű Találkozások jegyében!
Találkozások! Egy óriási Szék és a szabad esszék, magzatburkok, zubbonyok és (N)agykabátok. Elme-kelyhek, rejtekhelyek, menedékek, mint szellemi szekrények…
Az Egység részleteiben, mikro-milliárdjaiban, egyetlen kortyban, a zamatok tovább-áramlásában, egyetlen szemvillanásban, a meglátások és félreértések határtalan képességében… Vagyunk. Jelenlétünk, elmúlásunk és megújhodásunk folyamatos el(ő)hívásban zajlik. Ha latens módokon, ha lappangva, rejtőzködve is… Létezünk: elhívásban, hivatottságban, vívódásban egyaránt, ha mindez nem is kézzel fogható.
A Homo Ludens nyitott és kreatív kísérletei: absztrahált gondolatok, melyek
(sok esetben) ismeretlen csatornákat is megnyitnak. Szintek, szintézisek, ön-tudati utazások, fény-tani, vagy éppen „al-kémiai” feltárások…
A festő ismét a műterem-tükör előtt állt. Homlokából, arcából, belülről kifelé: az üveglapra, a hasadékokba, testnyílásokba, majd a padlóra: elmosódott képcímek folytak, csorogtak alább, egybefolyva a házban alvók kép-jelenés képzelgéseivel, a lidércek ottlétének fuvallat-bizsergéseivel, és egybemosódva (az itt álló álmodók jelenlétével is)…
A káprázat dimenzióiban a szenvedély közös is lehet. Maya misztikus fátylának el-lebbenése, leleplezése, fél-álmaink fátyol-tánca a színterek mögött zajlik… Korty, ízlelés-rezonancia, ízlések és devianciák…
Terápia? – A művészet mindennapi attribútuma (és anti-bútora). – Kényelmetlen? –
Nem. Inkább (f)elszabadít…
Ó, vörös vérlúg-sóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó, óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó:
Bíborköd, skarlát, mély-rubin… Vércseppek, rítus, karmazsin…
Mélykék örvények általi spirális fortyogás, képlékeny de-for-má-ci-ó áradááás…
Képzamat, kép-telenség, kép-illumináció…
Mákony az alkonyban, tehetség, idegek, érzelem…
Tünékenységünk rétegesen átható…
Ó, szférikus öröm-absztrakció! – Speciális én-tör(tén)ések, személyiség-feltárások, specifikus egység-töredékek, töredék-egységek (is) vagyunk… Az egyéni és a közös Szertartás egyaránt folytatható. Hiszen a mindenkori Képzelet: mindenható!
