„A dolgok olykor még a mesében is szomorú véget érnek”

Varga Melinda nehezen beskatulyázható szerző. Hat verseskötet után a Szellőcske meseregény, mint első prózakötet, ismét új színt hoz az írói palettán.

Igazi mágikus realista könyv született, amely mind műfajilag, mind nyelvileg több regiszteren szól. Örök érvényű családi konfliktusok történeteit csomagolja tündérmesébe Varga Melinda, Tamási Áron mesedrámáinak hagyományát követve. De még tovább tágítva a kört, a görög mitológia világa is feltárul, amelynek szövevényes labirintusában Artemisz, a vadászat istennője segít eligazodni, aki nem mellesleg a meseregény címadó hősének, Szellőcskének a nevelője. Így követjük végig a furfangos Prométheusz sorsát, aki az emberek kedvéért ellopta a tüzet az istenektől, és aki emiatt többszörösen is összetűzésbe keveredett Zeusszal, a főistennel, hol győzedelmeskedve, hol verséget szenvedve. Miként tanúi lehetünk egy máig tipikusnak mondható családi viszálynak: Hadésznak, az alvilág istenének anyósával, Démétérrel, a földművelés és a termékenység istennőjével való perlekedésének is. A küzdelem tétje pedig nem más, mint Perszephoné, akit férje is, anyja is maga mellett, a maga pártján akar tudni. Mit sem törődve azzal, hogy a termékenység és termés istennője, miként őrlődik a két szeretett, ám egymással viszálykodó hozzátartozója között. Mert persze a görög mitológia történetei is örök emberi drámákról szólnak, amelyek forrásai szintén örök emberi gyarlóságok: féltékenység, irigység, bosszú, képmutatás, túlzott kíváncsiság, mohóság. Ahogy a tündérmeséknek, állatmeséknek is visszatérő elemei az ezen jellemgyengeségekből fakadó bonyodalmak, amint ezt a meseregény egyik epizódja is igazolja. A klasszikus tanmesének beillő mulatságos történetből kiderül, miként válik saját mohósága áldozatává Rőt Úr, a ravaszdi róka a szorgos nyuszi, Selyemfüles jóhiszeműségével visszaélve. Ennek az emberi örökérvényűségnek is köszönhető, hogy a meseregény annak ellenére nem válik kaotikussá, hogy egyszerre olvasható mai többgenerációs családtörténetként, varázslatos tündér- és állatmeseként, a görög mitológia klasszikus toposzainak megidézéseként. Mert ezek a szálak szépen összekötődnek, egybesimulnak, hiszen az emberi örömök és bánatok, a jó és rossz minden korszak, minden kultúra számára ismerős, mondhatni örökzöld fogalmak.

De nemcsak a műfaji többszólamúság, a nyelvi síkok váltakozása is erénye a meseregénynek. Varga Melinda szépen imitálja mind a klasszikus, mind a népmesék ismert fordulatait: „Sok trillió gyereklábnyi lépésre innen, az óriás Háromszög- hegyek között, a Keleti Szelek birodalmában élt egy tüneményes szélkirálylány, Szellő Kamilla.” Máshol viszont nagyon is mainak ható nyelvezeten szólal meg: „A fiatal házaspár Egyiptomba készült nászútra. Nem jártak még Afrikában, az egzotikus utazás izgalommal töltötte el őket. Hetekig készülődtek, csomagoltak, vásároltak, rákerestek az interneten a nevezetességekre, a fontosabb látnivalókra.” De ugyanígy megjelenik a fiatalok szlenges nyelvhasználata, amelynek érdekessége, hogy a költőnő generációjának ezredfordulós erdélyi argója köszön itt vissza, miként Villám Vilma és Szellő Kamilla párbeszédében:

„– Rámoljuk meg Hurrikán apó cigarettásdobozát! – kiáltott fel lelkesen.

– Meg vagy zöldülve, Vilma? Szó sem lehet róla! Ha észreveszi az apám, annyi nekem, egy hónapos szobafogság vár rám! Különben sem dohányzom. Büdös lesz tőle a kezem és a szám.

– Jaj, ne légy már ilyen nyuszilélek, észre sem veszi, ha egy szálat elcsenünk. Elpostázzuk. Megmutatom, hogy kell, nézd! – s már nyúlt is a cigarettadoboz felé.”

Ugyanígy szellemesek a szereplők nevei, amelyek sok esetben beszélő nevek, egy-egy tulajdonság kifejezői. Ki más is lehetne a nagyhatalmú Keleti Szelek Birodalmának uralkodója, mint Hurrikán apó. Miként a Bömbe Böbe névről is könnyen asszociálunk egy csúf, gonosz, ám nem túl okos, könnyen rászedhető boszorkányra. De hasonlóan találó, humoros hangzású nevek a Fog Manci, Hiúz Hilda, Veréb Elek, Rozsda Rózsa, Fenyő Hella.

A több szálon futó történet két nemzedék, anya és lánya története, amelyben mintha a sors megismételné önmagát, mintha ebben a világban megállt volna az idő és generációkról generációra öröklődnének a társadalmi szerepek, a traumák, illetve ezek megoldási mintái. Ennek klasszikus példája, hogy szorult helyzetbe kerülve vagy egy védelmezőalak vagy isteni beavatkozás segítségével tudnak a hősnők megmenekedni. A tündérmesék szabályai szerint Szellő Kamillát a boszorkány fogságából Szél Ede királyfi szabadítja ki. Hasonlóan a Hadész alvilági csapdájába került Szellőcskét is Artemisz és csapatának furfangos cselszövése menti ki az örök sötétség birodalmából, nem saját erejét, eszét használva szabadul. Néhol viszont szinte meglepő, szokatlan cselekményfordulatokkal találkozhatunk, mint Bömbe Böbe és a gonosz tündérek összeesküvése. Viszont kár, hogy ez a kis epizód nem kap kellő hangsúlyt, miáltal még inkább megcsillanhatott volna Varga Melinda székely góbés humora, ahogy ez a humor a korábban említett Selyemfüles és Rőt Úr állatmese esetében szépen működött.

Jóllehet Szellő Kamilla és lánya, Szellőcske erős, független női karakterek, mégis mintha hiányozna belőlük a kellő bátorság, hogy kezükbe vegyék sorsuk irányítását, mintha beletörődnének a nők alávetett szerepére épülő patriarchális társadalmi szokásrendbe. Ez a hagyományos, elsősorban is a falvak zárt világához köthető életszemlélet viszont már a mai kamaszlányok többsége számára idegen. Szellő Kamilla bár ügyesen birkózik meg a Keleti Szelek Birodalmának ügyes-bajos dolgaival, méltó uralkodótársa idős apjának, Hurrikán apónak, mihaszna férje miatt zátonyra futott házasságából mégsem képes kilépni. Ezt csak szülői beavatkozásra teszi meg végül. Szellőcske igazi elkényeztetett hercegkisasszony, erős akaratú, harcias lányka, miként nevelője, Artemisz, a vadászat istennője. Ilyen előélettel, egóval bekerülni Hadész alvilági birodalmába Perszephoné szolgálólányaként, nem egyszerű feladat.

Birghirel Orsolya bájosan üde, az ősz színpalettájában tartott festményei jól idomulnak a műfajilag sokszólamú szöveghez. Egyszerre teremtetnek meseszerű, mégis realisztikus világot.

A könyv szerkesztőjét, Böszörményi Zoltánt idézve: „A Szellőcskében szó esik elmúlásról, szenvedélybetegségről, családi konfliktusokról, mindez a mese és a mitológia nyelvén könnyen befogadhatóvá válik. Ez a mesekönyv éppen ezért egy gyógyító, traumaoldó mű, segíthet azoknak a gyermeknek és szülőknek, akik feloldást, vigaszt keresnek a problémáikra, magányt, tragédiát, szomorúságot élnek meg.” Ezért bár a meseregény célközönsége a kiskamasz korosztály, mégis költői nyelvezete, a többszólamúságából fakadó humora, finom érzelmessége, sebgyógyító, traumakioldó ereje miatt, a valósággal való szembenézés és annak elfogadására tanító jellegéből adódóan kortalan könyv, amely valószínűleg a felnőtt olvasóközönséget fogja még inkább megszólítani.

Varga Melinda: Szellőcske. Ilusztráció: Bighirel Orsolya. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad–Budapest, 2024.