„Stefáról”

A kortárs magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja Stefanovits Péter. Számtalan kiállítása, művészeti életben való aktív részvételét, valamint oktatói tevékenységét mind a szakma, mind pedig a közönség jól ismeri. Grafikus, ám pályája jóval sokrétűbb. Festményeket, installációkat készít, stílusa a klasszikus és az avantgárd hagyományokhoz egyaránt kapcsolódik.

Stefanovits Péter életrajzát az MMA honlapján Wehner Tibor művészettörténész ismerteti. A Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol elsőéves hallgatóként festészetet, másodévesként sokszorosító grafikát tanult Raszler Károly és Rozanits Tibor mestereknél. Már 1977-ben sor került első önálló kiállítására, amelyet aztán számtalan fővárosi és vidéki tárlat követett. Megjegyzendő, hogy 1979 és 1982 között Derkovits Gyula-ösztöndíjban részesült, ez segítette a pályán való elindulásban. Később a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képgrafikai szakosztályát vezette, majd megalapította és ő irányította 2023-ig a Magyar Grafikáért Alapítványt. Előzőleg, 2002-ben a Képzőművészek Battyhány Körének megszervezésében segédkezett, 2004 óta a Szombathelyi Nyugat-Magyarországi Egyetem Rajz Intézeti Tanszékének egyetemi docense. Munkásságát 1995-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták.

Eddigi életműve alkotásokban gazdag, sokrétű eljárások gazdag tárházát alkalmazza.

Pályakezdőként színházi produkciókhoz tervezett díszleteket, később installációkat, objekteket hozott létre. Jelentős alkotásai közé tartozik az Elekes Gábor festőművész együttműködésével megvalósult siklódi református templom kazettás mennyezete, melynek átadására 1994-ben került sor. Elekes Gáborral dolgozott újra 2001-ben, az Anthony Gall építész, építészettörténész tervei nyomán rekonstruált, a Gyilkos-tó partján álló római katolikus Szent Kristóf-kápolna szekkóit (száraz vakolatra festett falfestmény) festette.

Stefanovits Péterről több tanulmányt írtak. A 2001-ben megjelent magánkiadás Tíz + X év – Stefanovits Péter grafikái a rajzokra helyezi a hangsúlyt. Munkásságát részletesebben elemzi a 2007-es Stefanovits, az alkotó saját kiadású kötete.

Viszont tavaly – az MMA Kiadó gondozásában – egy újabb könyv született munkásságáról: a Pataki Gábor–Szücs György szerzők jegyezte Stefanovits. A cérnafűzött, kemény táblás kiadvány célul tűzte ki, hogy átfogó képet nyújtson Stefanovits Péter művészetéről, és amennyire csak lehet, megismertesse velünk a művész festményeit, grafikáit, installációit. Az életmű feltérképezéséhez szükség is volt két olyan szaktekintélyre, mint a művészettörténész szerzők. Pataki 2022-ig az MTA Művészettörténeti Intézet munkatársa, az Új Művészet folyóirat vezető szerkesztője. A kortárs művészeten kívül figyelme a 20. századi avantgárd irányzatokra, különös tekintettel a szürrealizmusra, de Vajda Lajosra, az Európai Iskolára, illetve az ’50-es, ’60-as évek magyar művészetére is kiterjed.

Szücs György 1989-től 2023-ig volt a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa, a 20. századi magyar képzőművészet kutatója. Kutatási területei közé tartozik a nagybányai művésztelep, az erdélyi/romániai művészet, a két világháború közötti kulturális élet és a szocialista realizmus. E témakörökben rendezett kiállításokat, publikált cikkeket, könyveket, tanulmányokat.

Jelen könyvünk gerincét is a szerzők rövid, tanulmány jellegű írásai képezik: a Táncórák mindenkinek Pataki Gáboré, míg a Dialógusok és kereszteződések. Elekes Károly és Stefanovits Péter festett kazettái Szücs Györgyé. Pataki a teljes életműre, Szücs a festett kazetták műfajának elemzésére vállalkozott. Mindkettejük tudományos alapossággal, szakmai stílben merül el Stefanovits Péter művészetében: elemzéseik azonban nem a laikus olvasókhoz szólnak. A lábjegyzetek, hivatkozások sokasága Pataki Gábor szövegében a magyar művészeti élet elmúlt évtizedeit kevésbé ismerők számára nehezen értelmezhető, inkább a szakmabeliek számára követhető. Ugyanakkor ennek köszönhető Stefanovits munkásságának mélyreható elemzése, aművészeti kánonban elfoglalt helyének kijelölése. A kötet amúgy sem „olvasmánynak” készült; albumként lapozható, mivel a képek magukért beszélnek.

Végül – de nem utolsósorban –, felhívom a figyelmet arra is, hogy több dolog segíti a könyvet forgatókat: az évszámokkal jelölt kronologikus sorrend, a mottóként olvasható Hrabal-idézetek, vagy az, hogy nem szó szerinti idézetekkel találkozunk, hanem a gondolatok értelmezésének és újrafogalmazásának aktusával.

Pataki Gábor Stefanovits műveit technikai szempontból pontosan írja le, nem törekszik megfejtésükre, hanem példák sokaságán keresztül világít rá a művész groteszk-szomorkás, szürreális világára, eszmei, gondolati hátterére és alkotói szándékára.

Szücs György, mint említettük, az Elekes Károly és Stefanovits Péter festette kazettákra fókuszál. Mintegy dialógusba állítja a két művészt, hasonlóságokat, különbségeket keres közöttük, ismerteti a helyszínt, az épületet és természetesen a képeket.

A kiadvány háromnegyed részét a képek teszik ki. Rézkarcok, linóleummetszetek, litográfiák, elektrográfiák, szitanyomatok, pasztellek, vegyes technikájú művek, mindegyik magas minőségben.

Mind a szerkesztésből, mind a tördelésből és tipográfiából kitetszik, hogy Pataki Gábor és Szücs György nem csak a szakmabelieknek megkomponált nívós kötetet kívánt kiadni. A borítón és az előlapon szereplő motívumok: a virágból magasba szökő vízár, sugarában egy bálnára emlékeztető repülő lény sziluettje, az x-ek rajzolatai hűen tükrözik Stefanovits szellemiségét.

Örömmel állapítjuk meg, hogy ezzel a kiadvánnyal tüzetesebb vizsgálat alá került Stefanovits Péter művészete. Ha mindent nem is, de szerintünk lényegbeli dolgokat sikerült megfogalmazni a valóban nélkülözhetetlen kötetben, melyet most a kezünkben tartunk.

Pataki Gábor–Szücs György: Stefanovits. MMA Kiadó, Budapest, 2024