Ugrás a tartalomra

Szervraktár

(Részletek egy készülő kötetből)

 

„elsorolja
testének
kimeríthetetlen gazdagságát
a máj kopár hegyeit
az étkek fehér szurdokait
a tüdők zúgó ereit
az izmok édes halmait
az epe és vér tavait s hullámzásait
a csontok hideg szelét
az emlékezet sója felett”

 

 

Bevezetés: 1, 1–3

1 1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket
László, Lőrinc fia – ő Dénesnek volt a fia,
ő meg Dánielnek volt a fia, ő meg Ferencnek
volt a fia, ő meg Mihálynak volt a fia – sugal-
mazott 2 a halála utáni esztendőben fiának,
II. Lászlónak itt, Székelyföldön, az Olt vize
mellett, 3 Mindszent havának hetedik napján,
abban az időben, amikor még javában dúlt
az orosz–ukrán háború.

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

„Orditóriumˮ: 58, 1–10

58 1 Ó, igen, a föld dicsérete… Tudtad, fiam,
hogy minden lélegzetvételünk egy-egy himnusz
a földhöz? 2 Mit nem adnék itt, a mennyben
           egy krákogásért,
           vagy egy fuldokló köhögésért,
           egyáltalán: a szétcigarettázott hangért,
           az ordításról nem is beszélve!
3 Addig örülj hát, amíg hangosan szuszogva
himnuszt zengedezhetsz a földhöz, bár szegény
föld imitt-amott tényleg javításra szorul –
4 emlékszel még, ugye, arra a kivert a kutyára,
amikor Kövesföldben megkésve ugaroltunk?!
            5 Bőven Halottak napja után jártunk,
           lehullott már az első porka hó,
            6 úgy gőzölgött a lovak háta,
           mint egy science fictionben,
            7 a kezünk szó szerint
           az eke szarvához fagyott,
            8 mellettünk meg végig ott vonyított
           az a csontsovány kivert kutya –
9 talán ezért nevezte egyik vicces költő kollégád
„orditóriumnakˮ a kínok helyét, igazán remek
szólelemény, még akkor is, ha nem kifejezetten a
föld-purgatóriumról jutott eszébe… 10 Lényeg a
lényeg: anno, Kövesföldben az a kutya szörnyen
hálás volt a kenyérkaréjért-szalonnabőrért, mi is
javítottunk tehát a teremtésen.

 

„Mennyecskeˮ: 59, 1–7

59 1 S az ilyen aprócska javításoktól lett a föld a
legjobb hely szerte a világmindenségben. 2 Még
Madách kollégád is „mennyecskénekˮ ócsárolja
jelenlegi tartózkodási helyünket, 3 pedig ő aztán
eléggé ki volt ábrándulva az ember történetéből…
4 Na jó, a „mennyecskeˮ eleinte a „menyecskeˮ
hívószóra volt rím, rossz nyelvek szerint felszar-
vazta volt a felesége,
            5 „…menyecskeˮ,
           „…mennyecskeˮ –
szerintem kínosan szar rím, de ilyenek vagytok
ti, költők: nem szívesen húztok egy versből,
6 Madách is egyfolytában „mennyecskézikˮ (s pont
a mennyben!), amit én úgy értelmezek, hogy
– emberi tragédiák ide vagy oda – előbb-utóbb
egy platformra fogunk kerülni: 7 hogy ti. tényleg
a föld a legjobb hely szerte a világmindenségben!

 

Spanyolországból menjen…ˮ: 60, 1–2

60 1 Ezért győzködlek, fiacskám, sokadszorra is,
hogy
            ne akard,
            ne kívánd,
            ne siesd el,
            ne kapkodd el
az idejövetelt! 2 Vagy egy nem-píszí mondást
idézve: „Spanyolországból menjen érted a halálˮ
(mert akkor soká fog hozzád érni)…

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.