Nádasdy Ádám halálára

The time expired…
[Az idő lejárt…]
 „To be or not to be”.
                     (W. Shakespeare)

Sálam nyakamra tekerve,
úgy megyek el közületek.
Vagy ahogy tetszik, ahogy nem tetszem…
jobb lesz mégis talán, ha befogjátok füleitek.

Ne halljátok káromlásom.
A nyelv vérét – csak én tudom–, 
hogyan szívtam ki.
Deverbális verbumképzőkből
szenvedtetettem, szerethettem…
s azt is az Igék tudták, miként, kiért.

Mint a Commédiában a költő,
végigjárom az utam: de nem most indulok,
hanem majd ahogyan írva vagyon: nagypénteken.
Addig még elténfergek köztetek. Délcegen.

Meghalni nem nagy ügy. Azt hittem, 
kacifántosabban fog menni.
Utoljára még azon mosolyogtam el magam,
hogy a cipőfűzőmet úgy istenigazából
sosem tudtam rendesen megkötni.

A pragmatikai fordulat ott fog bekövetkezni,
amikor a 44 magyar betűt elkezdem egymás után
sorjában magamhoz ölelni. 

Kihűlt testem, melyből egykor melegség áradt, 
ott szikkad már, nem az enyém többé…
Csak a sálam hagyjátok meg. „The time expired…”

,

,