Vasárnapra megérkezett az Ünnepi Könyvheteken szinte elmaradhatatlan zuhé: előkerültek a nejlonok és felértékelődtek a pavilonok alatti, tenyérnyi védett helyek. Szerencsére a zápor hamar elvonult, és újra nyugodtan vásárolhatott az olvasóközönség. Bene Zoltán fotóival búcsúztatjuk a 97. Ünnepi Könyvhetet.

Szombaton beindult az igazi hétvégi forgatag a 97. Ünnepi Könyvhét mindkét budapesti helyszínén, és már délelőtt javában zajlottak a dedikálások és a színpadi műsorok.

Pénteken délelőtt ragyogó napfényben fürdött a Vigadó és a Vörösmarty tér is a 97. Ünnepi Könyvhét második napján. Mindkét színpadon számos beszélgetés, könyvbemutató és könyves program várja a felnőtteket és gyerekeket egyaránt.

Megnyílt a 97. Ünnepi Könyvhét, ahol „váratlan vendégként” megjelent Tarr Zoltán társadalmi ügyekért és kultúráért felelős miniszter. Tarr Zoltán a könyvszakma és az olvasó nagyközönség számára is fontos intézkedéseket jelentett be.

A színházi hirdetmények, színlapok jegyzékét és adatait táblázatos formában, valamint azok kronológiailag rendezett sorozatát képes katalógusként is közreadó kötet külön érdeme, hogy a bevezetőben olvasható tanulmányok szerzői (a Piroska házaspáron kívül ifj. Piroska István és dr. Kőfalvi Tamás) részletes és pontos leírással szolgálnak 142 esztendő színházi plakátjainak tartalmi és formai jellemzőiről, elkészítésük nyomdai hátteréről.

Rögtön láttam, hogy váratlan kincsre bukkantam, s a lelet idővel egyre gazdagabbnak bizonyult. Egyike ő azon keveseknek, még a nagy szellemek között is, akik sohasem okoznak csalódást. Fénye az idővel nemhogy nem halványul, hanem egyenesen nő. Olvasni őt annyi, mint mécsest gyújtani a vigasztalan éjben.  Néha meg mint felkapcsolni egy hatalmas reflektort.

„Madárkának egy különös foglalkozás jutott: tálca volt. Quintus Hortensius Hortalus lakomáiról az egész biro­dalomban dicsőítő himnuszokat zengtek, hiszen az att­rakció részét képezték a fiatal női testen felszolgált ízletes fogások is.” – Részlet Viola Szandra új kötetéből.

– Rendész bácsi! Én még csak ötéves vagyok, elbámészkodtam a mutatványosnál, és nem találom az anyukámat. Segítsen megkeresni, kérem, mert olyan árvának érzem magam. Nem látott egy anyukát egy megijedt gyerek nélkül, aki úgy néz ki, mint én? – Részlet Kövér Péter Nem láttál egy... című novellájából.

Kabdebó Lóránt 2022 januárjában elhunyt professzort a magyar irodalomtudományosság a líraelmélet, a XX. századi magyar költészettörténet és különösen Szabó Lőrinc irodalmi tevékenysége kutatásának kiemelkedő, meghatározó alakjaként tartja számon. Irodalomelméleti és irodalomtörténeti tudása univerzálisnak mondható.

A kötet novellái különböző helyszíneken és élethelyzetekben játszódnak: egy repülőtéri váróteremben, egy falusi konyhában, egy tárgyalóasztal mellett vagy éppen egy halálos ágynál. Hősei hétköznapi emberek – üzletemberek, katonák, gyerekek, öregek –, akik váratlan pillanatokban kerülnek szembe saját döntéseik súlyával és az idő visszafordíthatatlanságával. Egy elveszített esély, egy kimondott vagy elhallgatott szó, egy rossz mozdulat – és az élet végleg más irányt vesz.