A két Brunyady, avagy Bródy és Hunyady regénye

Lévai Katalin legújabb, tizenhatodik könyve jellegzetes apa-fiú történet, ugyanakkor szereplői révén a 20. század magyar történelméhez is kulcsot ad, ahogy ezt a fülszövegben írói hitvallásként olvashatjuk:

„A nemzedékről nemzedékre öröklődő kis történetekből áll össze az úgynevezett nagy történelem. A távoli események a sajátunkká válnak, s végül jelenné lesz a múlt.”

A kitagadott a századelő irodalmi és társadalmi hátteréből kibontakozó regényes életrajz, az apa, Bródy Sándor és a fiú, Hunyady Sándor szenvedélyes kapcsolatával a középpontban.

A századforduló népszerű írója, Bródy Sándor egy rövidre tervezett, ám hosszúra sikeredett kolozsvári utazás során szeret bele a városka ünnepelt színésznőjébe, Hunyady Margitba. Ám a két homlokegyenest más mentalitású, életvitelű, neveltetésű, vallású ember kapcsolata nem tartott sokáig. Közrejátszott ebben Bródy nyughatatlan természete, akit folyamatosan hajtott a vadászösztön. Egy fiatal lány, Rosenfeld Bella (későbbi felesége) kedvéért elhagyja a gyermeket váró Hunyady Margitot. Hunyady Sándor így csak sokára, tizenkét évesen találkozik apjával, hogy elkezdődjön irodalomtörténetünk egyik legbonyolultabb apa-fiú kapcsolata. A gyermek Hunyadynak nemcsak azzal kellett szembesülnie, hogy a semmiből előkerült apja ünnepelt író, és mellé négy törvényes fiútestvért is kapott, akikkel közösen vetélkedhet, harcolhat az apai szeretetért, figyelemért, hanem azzal is, hogy keresztény nevelése ellenére apja révén félig zsidó. Ez a tény viszont mindvégig hangsúlyosan rányomja bélyegét kapcsolatukra. Hunyady hiába apja kedvence, hiába hasonlít bohém, depresszióra hajlamos természetében is a legjobban az íróra az öt fiú közül, Bródy szemében mindvégig a keresztény gyermek marad, a kitagadott. A címválasztás egyrészt utal Bródy sorsára, akit a ’20-as évek elején felerősödő antiszemitizmus hatására pont egykori barátja, Gárdonyi Géza, a Magyar Írók Szövetségének elnöke tagad ki zsidó származása miatt a magyar irodalomból. Másrészt utal Bródy reakciójára, aki az őt ért sérelmeket kedvenc keresztény fián torolja meg, megszakítva vele minden kapcsolatot, végleg száműzve őt a szívéből. Szimbolikusan az apa temetésén csúcsosodik ki Hunyady kitaszítottsága, mikor a rabbi testvéreivel ellentétben az ő kabátja hajtókáját zsidó szokás szerint nem hasította be.

„– Mert félig zsidó vagy magad is – hallotta az anyja hangját.

Vajon melyik fele zsidó, és melyik keresztény? A szíve zsidó? Ki dönti ezt el?”

A sokáig az apa árnyékában élő fiú, aki nyomasztó teherként hordozta szeszélyes természetű apja szeretetének és szeretetmegvonásának minden terhét, saját identitásának bizonytalanságait, végül máig legjelentősebb műve, A fekete szárú cseresznye vígszínházi sikere után szabadul fel a ránehezedő apai példakép hatása alól, találja meg saját hangját.

„ És ebben a pillanatban végre kiszabadult apja égre vetülő hatalmas árnyékából, és egyszerre azt érezte, hogy joga van itt állni, joga van ehhez a talpalatnyi boldogsághoz, és hogy könnyebb legyen a szíve, mint valaha.”

A szerbek és magyarok együttélésének ellehetetlenüléséről szóló darab így egyben Hunyady sorsát is jelképezheti. Ő is két világ, mentalitás határán ingadozott, keresztény szellemben nevelve, félig zsidóként. Élete egyetlen fix pontját a tehetséges, művelt, finom lelkű édesanya jelentette, akit kamaszként veszített el, míg imádásig rajongott apjához egész életében ambivalens viszony fűzte. Ebből is fakad természetének végtelen magányossága, ahogy a Bródy örökségeként ránehezedő depresszió, öngyilkossági hajlam is.

Bár apa-fiú regényről van szó, mégis az apa alakja a karakteresebben megrajzolt. Nemcsak azért, mert Bródy a máig jelentősebbnek tartott író, hanem azért is, mert Lévai Katalin regényének alapja Hunyady Sándor életrajzi kötete, a Családi album. Ebben az 1934-ben megjelent műben Hunyady gyermekkorát és legfőképpen, saját szemszögéből láttatva, az apjához fűződő „se vele, se nélküle, mégis mindig szorosan együtt” viszonyát állítja a középpontba. Ugyanígy Bródy és Erdős Renée szerelmi viszonyának a regényben bemutatott epizódjai is ismerősek lehetnek a tájékozottabb olvasóknak a Menyhért Anna által megírt Egy szabad nő, Erdős Renée regényes élete című életrajzi művéből, amely az írónő pályakezdő éveit, benne kiemelten a viharos Bródy-kapcsolatot tárgyalja. Az apa figurájának jelentőségét csak tovább fokozza, hogy a Bródy-életrajz eseményei mellett párhuzamosan az életmű jelentősebb darabjainak születéséről is képet kapunk. Ugyanez a szintén író Hunyady esetében kimarad. Pedig apjához hasonlóan ő is a vele, körülötte történtekből merített ihletet elbeszéléseihez, színdarabjaihoz, és olyan, máig közkedvelt filmek születtek novelláiból, mint a Lovagias ügy, a Három sárkány, az Erdélyi kastély, a Bakaruhában és az Egy erkölcsös éjszaka.

Külön írói érdeme Lévai Katalinnak az erős atmoszférateremtő készség. Olvasás közben szinte magunk előtt látjuk a pesti és kolozsvári kávéházak, szerkesztőségek, színházak pezsgő, bohém világát, ahol az apa, majd a nyomdokaiba lépő fiú életének eseményei zajlottak. Ugyanakkor a jellemrajzok vázlatosan elnagyoltak, sematikusak. Az írónő csak egy-egy fontos jellemvonást kiemelve ragadja meg karakterei személyiségét. Az apa-fiú kapcsolat lélektani motivációs rugóinak kibontása is felszínes, hiányzik a mélylélektani elemzés. A regény ezen apró fogyatékosságai fakadhatnak az epizodikus szerkesztésből, abból, hogy a regény több évtizednyi időt ölel fel. Így Lévai Katalin inkább az atmoszférateremtésre és a sodró lendületű cselekményvezetésre helyezte a hangsúlyt a pszichologizáló lélekábrázolás helyett. Lévai Katalin A kitagadott című regénye mindazonáltal ráirányíthatja a figyelmet a mára már kismesterekként számon tartott Bródyra és Hunyadyra, és remélhetőleg sokakat ösztönöz arra, hogy felfedezzék vagy újraolvassák – ahogy a korszakban kettősüket nevezték – a „Brunyadyak” műveit.

Lévai Katalin: A kitagadott. Bródy és Hunyady. Joshua Könyvek, Budapest, 2024.