• Petőcz András

    Zsoltárparafrázisok

    Ne nézz a tükörbe, ha kérhetem! Aki csalódik, mindenben csalódik, menekülne, ha tehetné,  de nincsen is hova, s mára már értelme sincs, s a rosszkedv szembejön veled, magadra, ha nézel, ezt fogod megpillantani, s ez magában is visszatartó erő: elhagyatva mindenek által.
  • Vass Tibor

    Minden mindennel összetér

    „Jó, jó!. . . adok írást – Károly emígy szóla -  Akár Arany bullát, ha időm lesz, róla:  De most, riadalmán ily szörnyü veszélynek,  Mi helye, mi sorja efféle beszédnek!”
  • André Ferenc

    Macskajáték

    a csillagok hunyorgása olvadjon fel lábad zsibbadásában. érezd ahogy a szavaid a víz szavaivá lesznek és hangyák hordják szét tüdődből a hangod.
  • Sohár Pál

    Tavaszi séta februárban

    A költői táj ege hideg és idegen a szilárd földről nézve,    de ha a betűk zenéje  feloldja a józan ész-övet,    és lemossa a célszerűség  mérgezett ingét, 
  • Bíró Tímea

    Gyönyházfényű álmatlanság

    aki korán elveszít ajtótól ajtóig zuhan összemosódik a belépés a kilépéssel nem tudja hova érkezik távozik sovány lesz  illatos hajú lányok zongoráznak a bordáin
  • Vörös István

    Bakonymérő

    A dombok ott hegyek, a síkság se alföld – csak a hegyek alja.
  • Fehér Kinga

    A szerelmes versem titkos élete

    A szerelemes versem hazafelé már csak egy akciós vodka, 
    egy rendetlen hálószoba, egy félig kiszáradt kaktusz, 
    és egy menhelyről megmentett kutya.

  • Lajtos Nóra

    A szabadság apostolának

    A magyar pusztán nőttem én is fel, veled együtt, őriztünk nyájat. Embernyáj lett az emberiségből… ezért faggatom néha én is a tájat.
  • Maros Márk

    Prédanyelv

    A halál az élők múzeuma. Bugyorrá  süllyed a szép.
  • Le Julianna Phuonglinh

    A tengertől tanulsz beszélni

    A csapból visszafele folyik a víz,  a Föld magja felé rohanunk, közben egymás gerincével feszítjük ki a világot. 
  • Pusztai Ilona

    Télben virágzó mandulafák

    Jász Attila új, az elmúlt tíz év (2012–2022) úti élményeit tartalmazó kötete a határhelyzetek könyveként is felfogható. A Tavaszitanka című versének kezdősora („rózsaszín szirmok a havazásban meztelen ágakban kapaszkodva”) szinte rímel Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című elégiájára: „S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben.” A kötet legtöbb szövege ugyanis a tél és tavasz közötti átmenet időszakát örökíti meg.

  • Kubina Zita

    Lepereg a Darwin-elmélet

    Nem tudom, mit jelent érteni. 1350 köbcentiméteren egy csekélyke világ is alig fér el.
  • Kégl Ildikó

    Metróhuzat

    ha rügyfakadáskor meglelnénk mindet újra vajon fontosak  lennének-e még
  • Lackfi János

    A haragról

    Sándornak, aki falra mászott a türelemtől
    Harag, haszonélvezőid fűtik pokoli kazánod, elnyűvöd az idegeket, a testeket lehasználod.
  • Lőrincz P. Gabriella

    Levél

    A kard a kezekből kihullt, mobiltelefon vette át helyét, Olyan lánc, amit önként csatolunk fel. A kávéház üres, az utazások gyorsak, Meg sem írja senki. A levelezés, Sándor, képzeld egy pillanat, A romantika ciki, s már a szekér sem szalad.
  • Bíró Tímea

    Sötétben tapogatózás

    ha szabad így kedves Sándor szavaljuk éltetjük magát de mi nem ismerjük a hazát csak a szorongást ami a köldökzsinóron jutott át amikor a vajúdás hangját elnyomták a bombák amikor a gyermek és az infláció együtt növekedett amikor a háború megerőszakolta az országot
  • Rakovszky Zsuzsa

    El Greco

    Gondold meg míg fogy és telik a hold szeretned őt és elveszítened vagy hűvös és sértetlen szívedet őrizni végig épen jobb-e mondd
  • Hermán Dániel

    Kedvesem, Ferdinánd(a)

    Hagyományok, munka, hit és szegénység:
    nagyapámék pontosan így mesélték.

  • Noszlopi Botond

    Bujdosó

    üvöltenek a farkasok elvéthettem a századot
  • "Csend van, a föld sárláztól lüktet"

    Varga András képriportja a Nulla fok című kísérleti felolvasásról

    A hétvégén az Irodalmi Jelen és a Magyar PEN Club szervezésében megnéztük, hogyan működik nulla fok környékén, az erdő sűrűjében a kortárs magyar líra. A rendhagyó felolvasást és a hangulatot Varga András zenész, lapunk olvasója, a természet és művészetek együttállásának alapos ismerője fényképezte. A képriportot a felolvasók és a közönségben soraiban ülő, de a performanszba aktívan bekapcsolódó költők és prózaírók verseivel "illusztráltuk".