Az uraság leánya fölemelte a lábát és mikor a legény meglátta gömbölyű fehér és mezítelen lábszárát, akkor azt mondja,mintha egészen elvarázsolták volna. A tökfilkó meghajolt a leány előtt, elkapta a vállán keresztül lógó mezítelen két lábszárát a leánynak és mint a paripa úgy vágtatott végig a mezőn.
(A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)

Három éjszakát majd csak kibírok valahogyan, gondolta a filozófus, jutalmul az uraság majd megtömi mind a két zsebemet arannyal. Odament, még egyszer megköszörülte a torkát és elkezdett olvasni, a nélkül, hogy bármi másra figyelt volna vagy a nélkül, hogy rá tudná szánni magát, hogy a halottnak a szemébe nézzen. Mély volt körülötte a csend. Ekkor észrevette, hogy a kapitány kiment a szobából. Lassan megfordult, hogy megnézze a halottat és….
(A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)

Mikor felébredt, az egész házban nagy volt a sürgés-forgás, az éjszaka meghalt a gazda leánya. A sok szolgalegény ide-oda futkosott, egy két vénasszony sírva fakadt, kíváncsiak tömegesen gyűltek a kerítés elé, úgy lestek be az udvarház kertjébe, mintha ott tudja Isten mit lehetne látni.
(A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)

A filozófus el akarta taszítani, de nagy csodálkozására azon vette magát észre, hogy se karját, se lábát megmozdítani vagy fölemelni nem tudja, és borzadva érezte, hogy egy hangos szó se hagyja el az ajkait, csak mozognak, de hangos szót nem tudnak kimondani. Csak azt hallotta, hogyan ver a szíve, látta, hogy az öregasszony oda áll elébe, összefonja a két kezét, lehajtja a fejét és olyan sebesen, mint a macska, a hátán terem. A seprővel az oldalába vágott, a diák nekiiramodott mint egy paripa, és a vállán vitte az asszonyt.
(A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)