Második férjével Ady pályáját egyengette. Az se mindegy, ugye, kinek ki a férje. Lesznaié Jászi Oszkár író, politikus, egyetemi tanár, szociológus, általában miniszteriális ember. Angliában, Franciaországban tanult. Miután Kun Béla kora lecseng, Moszkvába menekül, elválnak, Lesznai Bécsben talál harmadik férjet Gergely Tibor festőművész személyében. 1930-ban települnek vissza Budapestre.

Amikor a politika játékteremként működteti az irodalom speciális terepeit, soha nem tudhatni, hogy pályatévesztett írót látunk politikusi mellvértben, vagy pályatévesztett politikust írómaszkban. (Méz a történeten, amit most látunk, miszerint mediatikus riporterek, közszereplők regénysorozatot írnak a magyar valóságról, hogy a delegált brüsszeli démon szerelmes leányregénnyel rukkoljon elő.)

A jég minden formáját csodálattal figyelem gyerekkorom óta. A házunk eresze akkora jégcsapokat növesztett a fagyos napokon, hogy a seprű nyelével kellett óvatosan leütögetnem, ha kézbe akartam venni. Vattakabátot terítettem alá a földre, abba hulljon, és ne törjön össze, ha az eresz enged a szorításból. - Laik Eszter tárcája.

Vahot olyan képet sugall az olvasók felé, hogy Petőfi műveletlen, borissza cimbora, de mindenekfölött tetőtől talpig magyar ember, nem labanc, nem zsidó, mintha ma volna. Vahot elképzelésének volt a jó oldala. Az országos siker rendkívüli módon kiszélesíti Petőfi olvasói körét. Ugyanakkor az irodalmi életünkben addig ismeretlen píárfogások – így például Petőfi mértéktelen dicsőítése a lapban – kiváltották a rivális újságok ellenszenvét és féltékenységét. A hírlapi csatározásoknak pedig Vahot egyenesen örült. Mintha ma volna.

Indiában – az ország függetlenedése után hatvanvalahány évvel – a hivatalos India még mindig nem fogadja el Kiplinget. Kipling ma is a brit gyarmatbirodalom és a fehér felsőbbrendűség megtestesítője. Regényei máig indexen vannak az indiai iskolákban és egyetemeken. Nem mellékes persze, hogy a hivatalos tiltások és viták ellenére Kipling kultusza a mai napig megmaradt az indiai társadalomban. Regényei húszezer példányban fogynak évente. Minthogy: "Kipling volt a XX. század hajnalán India legnagyszerűbb krónikása".

Az apa nem adja. Bolond volna komédiáshoz adni. Petőfi nem adja vissza. Bolond volna visszaadni, az nem a világ rendje, hogy az apáé marad a leány. Az öreg Szendrey kitagadja, nem kap hozományt, kelengyét, semmit. Petőfit nem érdekli. Nagy a szerelem. Két év jut a nagy szerelemre. Nem sok, mondjuk, nem valami sok, de van, akinek kettő se jut. Júlia huszonkét éves Petőfi eltűnésekor.

Nincs Jézuska, érted? Nincs. Én veszem mászterkárddal az ajándékokat, keményen megdolgozom érte egész évben, húzom az igát, túlórák, spórolás. Már halottak napjára is csak a gyertya. Se koszorú, se mécses. – Sultanus Beatus tárcája

Azt se tudtam, hogy hosszú éveken át Mándy-novellákat írok majd. És hogy milyen jól érzem magam a saját Mándy-novelláimban, akár meg is hatom magam, amikor igény van rá. Azt se tudhattam ekkor, hogy Mándyról lekerülni legalább olyan nehéz lesz, mint felmászni rá. Ismerik, a kismacska felküzdi magát a fára, mert úgy látja, a vadgalamb már az övé, a lombok közül nincs hová menekülnie, eltelik némi idő, mire rádöbben, se galamb, se egyszerű leút, mert odalent közben semmi nincs, se vadgalamb, se remény a saját hangra.

​​​​​​​Tavalyelőtt együtt kávéztunk, és jó másfél órán át kiadósat beszélgettünk a londoni Soho bohém negyed egy olasz eszpresszójában a Parkinson-betegsége miatt  bottal is nehezen botorkáló, de élénkgondolkodású és jóhumorú Faludy Andrew-vel. Ott volt a nyakigláb, szemüveges unoka is, Faludy Sándor avagy Alexander, aki őszinte szeretettel és figyelemmel igazgatta apja előtt a csészét, hogy inni tudjon belőle a kávé kilötyögése nélkül.

Mondom:
– Iszik.
– Ahhoz pénz köll – mondta, adott egy százast.
Ő tudniillik nem akart csatlakozni a mozgalomhoz, tehát az illegális gyűjtési mozgalomban nem vett részt, de egy költőnek, aki iszik, pénzt szívesen ad. Tehát az a százas is mindig bekerült, Nagy László neve nélkül.

Fölrendelték.
Talán odafönt is éppen hiány mutatkozik a karácsony előtti humánumból, derűből, ha ilyen kíméletlen módon két nappal az ünnep előtt érkezett a SAS-behívó, attól is eltiltva, hogy a legfontosabb családi ünnepet búcsúzóul szeretteivel töltse.

Belekukkant a reggeli műsorba. Elhajtja őket. A mama távozta után többnyire elhajtja. Búcsúzóul minden indulat nélkül megjegyzi, annyit, de annyit pofáztatok húsz év alatt, bele vagytok fáradva. Kinéz. Ha éjszaka esett hó, fogja a lapátot, a söprűt. Elszöszöl vele fél órát. A havat járda mellett parkoló autók elé tolja. Hadd átkozódjon a fütyi, és hadd menjen az idő. Ma éjszaka nem esett, karbantartja a tegnapi havat a járdán, a szélben.

Én arra is kíváncsi voltam, hogy a nagy bátor vitézek miféle babonákkal és varázslatokkal igyekeztek a testüket sebezhetetlenné tenni. A lovagkor fegyvercsörtető háborúskodásait is tisztelettel tudomásul vettem, mégis inkább a lovagkori szerelem furcsaságán akadt meg a szemem. Nem volt nyugtom, amíg meg nem szereztem Andreas Cappellanusnak a szerelmi törvényszékekről könyvét, valamint Liechtenstein Ulrik lovagnak, a szerelem don Quijotéjának szerelmi viszontagságairól írt naplóját.

​​​​​​​És a főszereplő, egy sose látott márkájú, ötven kilós írógép viaszosvászonnal (viaszkos) letakarva, benne a befűzött kéziratlap. Hm, mondom magamban. Így is lehet dolgozni. Később megtudom, mindösszesen megrendelő és határidő szükséges, az író éjszakai vonatúton, szerelmes éjszakán két menet közé iktatva, kánikulában, fürdőkádban ülve, vasalódeszkán is képes írni. Amíg tart az inspiráció, tart a lendület, amíg várják tőle.

Ötvenháromban írja a Pöttyös Panni sorozatot, ami maga a legendák birodalmába tartozik. Az első részben Mária szerepeltet egy négyéves szovjet kislányt, amitől ejakulál a szocreálba csapódott kritika, kikiáltják az időszak leghitelesebb regényének. Egy gyerekkönyvet. Idiotizmus. A korszak nincs idiotizmus híján.

Kondor Béla ma szinte nem is létezik, mintha soha nem élt volna, hiába cél a "jelet hagyni". Verseit egyáltalán nem ismeri az utókor. A kritika mindig is oldalkocsinak tartotta a főmotor, a festészet mellett. "Igaz, hivatkozhatunk Nagy Lászlóra, Győri Jánosra, Domokos Mátyásra, Ágh Istvánra, Tandori Dezsőre, Horváth Györgyre, Tüskés Tiborra, Sümegi Györgyre is többek közt, akik a Kondor-versek originalitásáról, a modern magyar költészetben betöltött jelentőségteljes szerepéről írnak.

Mi lesz velünk, ha hirtelen mocsárban-bozótban, erdőelvén leljük föl magunkat? Ismerjük-e a gombák, gyökerek, zúzmók világát? Tudunk-e hurkot vetni, szélmentén cserkészni, csapdát ásni, nyomokat fejteni? Vadakat szelidíteni, követ pattintani, íjat húrozni? Tudunk-e majd túlélni? Ezer éves múltat ezredévnyi reményre cserélni? Bogyókurzus, gyökértanoda, tőrvetés: ez lesz a biznisz kisvártatva?

Ugyan lesznek-e olyan történelmi dokumentumok a SZU-ról, mint amit az ókori Róma történetírói hagytak az utókorra, nevezetesen Graves-re, és megszületik-e valaki kétezer év múlva, aki a SZU világuralmából, a Kreml belső életéből hasonlóan sikeres, tanulságos regényt ír?

Már a könyv címe is elég hangzatos: Peeling the Onion, amit magyarra Hagymahántás közben címen fordítottak. Szerzője Günter Grass német író, akit sok évvel ezelőtt A bádogdob című regénye tett világszerte ismertté. A Hagymahántás egy olyan életrajzi trilógia első kötete, aminek utolsó, harmadik részét a minap adták ki németül, s amit, gondolom, magyarra már elkezdtek fordítani. Lesznek, akik a trilógia kezdő kötetét már évekkel ezelőtt olvasták, mégis úgy gondolom, különböző okokból érdemes róla írni.