fehérszoknyájú kamillasárga nyár

hazudom jó ez

de gyöngülő ujjaim közül kiperegnek az esték

csak a hold a szél az igaz

az álmok széthordják az ember gyöngülő testét

Soha semmi nincs megtorolva,
csak megbocsátva, megbocsátva.
Csend van. Telihold vörös fénye.

dombzöldbe bukott a narancs nap.

emlékké lett. felét magamban hordom.

„A regény nem olyan, mint a vers, hogy hébe-hóba leülünk, és írunk valamit, elvileg mindennap kellene csinálni. Az egy kicsit olyan, mint a bányászat, de az író nem tud mindennap leszállni a tárnába, mert más dolga is van”, vallja Oravecz Imre, akivel az Ünnepi Könyvhéten interjúztunk legújabb, Távozó fa című, Aegon-díjas verseskötetéről, készülő regényéről, vers és próza viszonyáról, Amerikáról, a szabadságról, a haza fogalmáról. – A 2016 nyarán készült interjúnkkal köszöntjük a 75. születésnapját ünneplő írót.

Engem a tenger érdekel,
a hűvösség ígéretével,
a könny ízével,
a vízbe fúlt föníciai tengerésszel.

A fenti címmel rendeztek konferenciát Esterházy Péter emlékére az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol barátok, kollégák idézték fel az írót, a közéleti embert, a matematika, a zene, a képzőművészet lelkes csodálóját, és a nem-politizálással is meghatározó véleményformálót.

Első verseskötete, az Ahol megszakad népszerű volt az olvasók körében, a nemrég megjelent Mész címűről a kritika is elismerően szól, a slam poerty mostanában háttérbe szorult, ahogy kultikus zenekara, Akkezdet Phiai sem túl aktív, dolgozik viszont egy szólóprojekten, és színházi munkássága is figyelemre méltó – Závada Péterrel Szarka Károly beszélgetett.

égi utakon jelek. a madarak: földobott fekete szalagok.

az éj zsebéből kifordul a tél: gyűjteni kell gallyakat.

elhagy a táj.

Felolvasást és virrasztást rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban Esterházy Péter emlékére. Az írók mellett olvasók is mikrofonhoz léphettek, és megoszthatták a közönséggel a kiválasztott Esterházy-részletet.

Hulló nyárfavatta
Úszik rajtad a partra.

Hol nem mondta el Petőfi a Nemzeti dalt, bár ennek ellenkezőjét ünnepeljük évről évre? Lehetett-e valóban ez az a park, ahol a két Pásztor fiú „einstandolt”? Hol szónokolt Garibaldi unokája, és ki az a mellékalak Arany János emlékművén, amelyet a szobrász a múzeumalapító dédunokájáról mintázott? Az izgalmas válaszokat a MúzeumCafé rendezvényén tudtuk meg.

Kikérem magamnak,
hogy barátaim és ellenségeim
ne tudjanak már verset
írni, mert feketére égett
az ujjuk az árulás
izzó acéltollát megragadva

a lány, ha húsz már tud egy s mást,
leginkább azt, hogyan (ne) tegye szét a lábát,
ha véreskezű, kegyetlen
költőnő szeretne lenni.

A Kieselbach Galériában június végén megnyílt Élő búcsú című Juhász Ferenc-kiállításhoz kapcsolódott a galéria irodalmi estje: a tavaly decemberben elhunyt költő verseit Galkó Balázs lenyűgöző előadásában hallgathattuk.

törött karfa a világ
és az ülés is kényelmetlen
de nem volt és most sincs
előled hova menjek
mint sötétedéskor
megvadult őzek
nincsen bennünk isten

A Napkút Kiadó zenés estjén a tavaly nyáron elhunyt Prágai Tamásra emlékeztek a Magyar Írószövetségben. Ez alkalomból első ízben adták át a Prágai Tamás-emlékdíjat.

a paprikapalánták egyébként is kényesek,
olyanok, mint minden palánta és érzés,
a semmiből jönnek, de mihelyst kissé kinyílnak,
már óriási elvárásokat támasztanak az élettel szemben:
ez kell nekik, meg az kell nekik,
és ha nem kapják meg, úgy állnak bosszút, hogy
kihalnak.

Korántsem az irodalmi élet margóján tartják számon a Margó Fesztivál fellépőit: a több éve hagyományosan megrendezett sorozat idei estjein is számos jeles alkotóval találkozhatott a közönség. Sárkány Tímea a Petőfi Irodalmi Múzeumban két esten, Tóth Krisztina és Schein Gábor fellépésén vett részt, ahol a szerzők friss köteteiről zajlott beszélgetés a pódiumon.

tested rejtekéből hunyorogva
lestem lopott szoknyáját a nyárnak

„A srácok pár hónap múlva csúfolni kezdtek a kis zöld biciklim miatt, Sverti azt mondta rá: Cicafing! Zoran pedig jégkrémes pálcikákat dobált a küllői közé, amíg tekertem. Persze, a dolgok végül mindig elrendeződnek, most is így lett. A tanító néni egy nap kiparancsolt bennünket az udvarra a tavaszi napsütésben, és kérte, akinek itt van, hozza a kerékpárját, mert biciklizni tanulunk.” – Részlet Ürmös Attila készülő regényéből