A Szégyen versszereplői a pokol tornácáról érkeznek, a feneketlen dögkútból, onnan, ahonnan nincsen visszaút, ahol az átkozottak élik végnapjaikat, kiket a föld sem fogad szívesen magába, nem látják már meg soha, s tán nem is óhajtják a napfényt. Elfelejtenek embernek lenni, árnyékvilág az övék.

Életének 49. évében váratlanul elhunyt Térey János József Attila-díjas költő, író műfordító. Az Irodalmi Jelen egy 2017-es nyári képeslapjával emlékezik rá.

Május 21-én ünnepelné 80. születésnapját Lászlóffy Csaba, a Forrás-nemzedék mértékadó, nemzetközi hírű képviselője. Munkásságát nemcsak Erdélyben és az anyaországban, de az angol nyelvű fordításoknak köszönhetően Angliában és Írországban is sokan megismerték. Sokműfajúsága, formagazdagsága élő klasszikussá tették, akik pedig személyesen is ismerték, nem felejtik el szenvedélyes, életteli, kedves és közvetlen alakját. A költőre verseivel emlékezünk.

Május 16-án a Moszkvai Magyar Kulturális Intézetben mutatták be Böszörményi Zoltán Sóvárgás című kisregényét, melyet Jurij Guszev fordított orosz nyelvre. A bemutatón Hegyi Anita, az intézet igazgatója köszöntötte a szépszámú közönséget, majd átadta a szót Samsa Alexander programvezetőnek, aki bemutatta a meghívottakat: Böszörményi Zoltán írót, Jurij Guszev fordítót és Kozlev Sándor moderátort.

Az Irodalmi Jelen prózarovatának állandó szerzője, Polgár Vera új kötettel jelentkezett. A lét mámora című novellaválogatás a Semmelweis Kiadó gondozásában jelent meg, és az Újlipótvárosi Klub-Galériában mutatták be. – Képek a helyszínről, a hangulatos estről.

A szöveg sokat dolgozik a „meme” fogalmával, ami az internetnemzedéknek a sokszor újraposztolt vicces képeket jelenti, de társadalom- és irodalomtudományi berkekben egy ismétlődő építőkockát jelent.

Május 29-én 19 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A hatalom mára belakta a Világot, nincs hová menekülni előle. Minden társadalom ugyanolyan szerkezeti irányba változik, tehát az egyén teljes ellenőrzésére, birtokba vételére, irányítására tör. Mit tehetünk?

Végre köhögve, levegő után kapkodva beesett a 3. reaktor vezérlőtermének ajtaján. A főnök azonban makacs volt. Nem, Varazin főmérnök nincs itt, nem is járt erre a robbanás óta. Igen, elismeri, valami nincs rendben a turbinákkal és a vízrendszerrel sem. De nem, egyáltalán nem hajlandó leállítani a reaktorát.

Már régen elcsitultak a világháború viharai, amikor a tekintélyes Reuter-iroda híradásai nyomán 1947 kora tavaszán a londoni lapok a következő hírt közölték: „Trebitsch-Lincoln, a brit parlament volt tagja, akinek halálhírét 1943-ban a japán hírszolgálat hozta nyilvánosságra, még mindig él.”

Milan Kundera születésének 90. évfordulója alkalmából az Országos Idegennyelvű Könyvtárban rendeztek estet, ahol Karafiáth Judit irodalomtörténész és Vörös István tartottak előadást az író cseh és francia fogadtatástörténetéről.

– Nem szereted az irodalmat?
– De, szeretem. A tanár hülye. Annyira szeretem, hogy regényt írok.

Márciusban rendezte a Parnasszus Kiadó és a Magyar PEN Club Abafáy Deák Csillag Nem könnyű szeretni című kötetének bemutatóját. A szerzőt, aki az Irodalmi Jelen állandó szerzője is, Izsó Zita éa Turczi István faggatták. Képes összeállítás és videó az estről.

Csurka szobrai és főleg képei több értelemben is szellemesek, szellemképekkel teliek, de nem ezoterikus módon, a szellemképpel láthatóvá teszi azt, amit nem látunk, nem láthatunk, de mégis ott van, az időben, ami a másodperc tört részére sem állítható meg. Az installációk is ezt sugallják, a megállíthatatlanságot, a fekete és fehér kupac a földön.

Tandori Dezső halálhíre (2019. február. 13.) „árnyékolta be” az eredetileg szűk körű szakmai diskurzusnak tervezett Juhász Ferenc-konferenciát a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében. A szervezők, Borsik Miklós és Parádi Andrea jóvoltából az érdeklődők neves költők és irodalmárok interpretációit hallhatták Juhász Ferenc költészetéről.

A földi társadalmak fejlődésének talán legfontosabb, talán végső szakaszához érkeztünk. A történelmi fejlődés során bűnnek minősülő tettek átértékelődnek, gyakran relativizálódnak, az egyéni felelősség eltűnik, és csak az számít igazi bűnnek, amely a hatalmi szerkezet aláásására irányul.

Felragyognak a színek, a formák, mintha bent is sütne a nap. Nem süt, de mégis úgy érzem, hogy igen. Festményeket, szobrokat, grafikákat, fotó-munkákat látunk. Közel hatvan év kortárs művészetére pillanthatunk. A tárlat ívet rajzol, kiemel. Zimányi László kedvencei, Hantai, Nádler, Vilt és Schaár kitüntetett helyet kapnak.

Tandori Dezső saját Veréb-Királyságában élt. Koronáját, a sapkát viselte morcosan, elégikusan és örökké csodálkozva nézett a világba Az evidenciatörténetek német fordításának borítójáról, ami a Hosszú koporsó egész röviden (Langer Sarg in aller Kürze) címet kapta.

Ne aludj nyugodtan!
Sebesebb, őrültebb lett e föld,
mióta vak fájdalmak űztek tova.

Böszörményi Zoltán és Szőcs Géza írásaival emlékezik az Irodalmi Jelen az 1989. február 21-én elhunyt Márai Sándorra.