,,Ön nagy művész, óriás! Híres és elismert! Az emberek számára igen fontos lehet. Egyáltalán, minek Önnek gyermek? A férje is kiváló író, alkossanak, ne a mindennapi átlagos embereknek való dolgokkal foglalkozzanak! Önök nem átlagos, mindennapi emberek! Meglátja, ebből a drámai momentumból értékes művek, képek fognak születni, és nagy, megrázó, drámai művek. Irodalmi alkotások, modern lírai művek, próza, dráma.”

„Újra életet leheltünk a Mallarmé által bevezetett új költészetbe, és igyekeztünk újra kinyitni a nyelv számára a nemzetköziség kapuját” – Augusto de Campos beszéde a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj átvételekor.

Napjaink képzőművészetében trendi az absztrakt, a nonfiguratív, a dekonstrukció. Levy (Bihari Puhl Levente siófoki festőművész, született 1957-ben) sohasem a kritikusok, a galériák, a műkereskedelem igényeinek és elvárásainak megfelelni akarva használta e szemlélet- és kifejezésmódokat.

Megtudtam, hogy akiről azt hittem, jó barát, csak egy utolsó besúgó. Érdeklődött a Szeretteimről. Mindent akart tudni. Az igaz barátság leple alatt csak információkat akart szerezni a családunkról. Érdekelte a székelyföldi életünk, majd a távozásunk utáni életünkről kérdezett. Minden csupa hazugság, becsapás, félrevezetés...

Az Irodalmi Jelen rendhagyó lapszámbemutatójára szeptember 29-én este nyolc órától kerül sor a Nyitott Műhelyben.

A 2001 óta minden ősszel megszervezésre kerülő nemzetközi találkozó Dél-Korea, valamint egész Ázsia egyik legrangosabb kulturális fesztiválja.

Szeptember 8-án a Morgan Star Group kínai–magyar cég és a Kárpátok-Alpok Zrt. szervezésében a kínai Fujian tartomány fővárosában, Fuzhouban elkezdte működését a Magyar–Kínai Fejlesztési Központ Magyar Ablak irodája. Az irodát Lei Chunmei tartományi miniszter asszony és Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó, a magyar innovációk értékesítésével megbízott Kárpátok-Alpok Zrt. igazgatósági elnöke nyitotta meg, vezető politikusok jelenlétében.

Alföldi László festészeti tanulmányokat és műhelygyakorlatokat a Moholy-Nagy László Szabadiskolában (1968–69), majd a Budapesti Pedagógus Képzőművész Stúdióban (1984–95) folytatott. Mesterei Aradi Jenő és Fischer Ernő. Aktív alkotó művész, aki rendszeresen kiállításokon méretteti meg alkotásait, jeles művészetszervezői és műelemzői tevékenységet is folytat, bemutatta, elemezte Fischer Ernő, Kölűs Judit alkotásait. Fotóival, reprodukcióival közreműködik képzőművészeti kötetek kiadásában. Egyesületi működése is jelentős.

Elegem volt a létbizonytalanságból. Mesterségeket ismertem, tudtam, így annyi pénzem mindig lett, hogy életben maradhattam, a drága festékeket, keretléceket, ami a legfontosabb volt számomra, megvásárolhattam. Csak két-három képemet festettem lepedővászonra, akkor arra jutott. A legjobb minőségű anyagokra dolgoztam és jó festékkel.

Molnár Bea személyes top4-e a 8. Kolozsvári Magyar Napok képzőművészeti programjáról

Ha mély érzelemmel gondolunk valakire, álomban élethűen megjelenik. Vagy tényleg találkozhattam a kedvelt személlyel a valóságban is, mert nagyon gondoltam rá, és kívántam találkozni vele. Hazajött, mert akartam, hogy városomba hazautazzon.

Régebben azért írtam könyveket, mert volt mondandóm a világról. Most meg azért, hogy legyen mit dedikálni az orvosoknak.

Súlyos volt, kifejező, tömör és letisztult formák. A márvány fehér, áttetsző, bársonyos textúrája még izgalmasabbá tette a háromdimenziós, körbejárható domborulatokat, kerekded, gömbölyű felületeket. Később hiába akarták megvásárolni, megőriztem. Tiszta, egyszerű vonalai miatt hatott rám.

A Népszava kérdéseire válaszolva a Kárpát-medencei Tehetséggondozóval kapcsolatban, Szőcs Géza hosszabb választ fogalmazott, kitérve olyan összefüggésekre is, amelyek a konkrét ügyön túlmutatnak. A Népszava ebből emelte ki a szempontjából legfontosabb részeket, lapunk kérésére azonban az író rendelkezésünkre bocsátotta a teljes szövegváltozatot.

"Szabó László itthon van, de talán kevesen ismerik, ki ő valójában, bár az utóbbi évtizedben látható volt néhány kiállítása itthon is, jelezve, értéket hordoznak művei, megőrzendő értéket. Élete ugyan lezárt, de művészete nem, nagyon is nyitott és eleven."

Az osztályunkban színlélektani kísérleteket végeztek. A falakat különböző színűekre festették. A szemben levő fal élénkítő narancsvörös volt, a bal oldali nyugalmat árasztó zöld, a remény színe. A másik közép-erősségű kék, mely mint az ég pihentet, nyugtat. Hátul a többi színnel harmonizáló sárga, a derű, a nap színe, de a féltékenység szimbóluma is. A mennyezet fehéren maradt. A fehér a tisztaság, ártatlanság jelképe, bizonyos népeknél a gyászé.

"Soha nem adatott meg számomra egy végzettségemnek megfelelő munkahely. Családfenntartóként, ha nem vásároltak tőlem grafikát, festményt, nem éheztünk, mert tanultam mesterségeket. Különös, színes bőrszoknyákat, mellényeket terveztem, egyedi festett selyem- és pamutvászon ruhákat varrtam a kolozsvári Galériának. Bukarestben nemzetközi kiállításon, nemzetközi vásáron ruháimat kiállították. Volt, amikor ötleteimet, terveimet gyárak is átvették."

A Tatz család jelenlegi ismereteink szerint két Távol-Keleten alkotó művészt is adott, egy fiú testvérpárt: az idősebb Lászlót (1888–1951) és öccsét, Kálmánt (1893–1931). Kálmán felesége, Antonina (szül. Shangin, 1904–1939) szintén alkotó és oktató képzőművész volt. Az alábbiakban röviden ismertetjük a Tatz család általunk ismert genealógiáját.

Olyan festményeim is vannak, amelyek gyertyafénynél készültek, mert a petróleum is drága volt akkor. Annyira sajnálom, hogy egy fotográfus kicsalta tőlem, azzal fizettem ki valami ócska, lapos, szürke fotográfiákat, melyek még emléknek sem alkalmasak, nemhogy felhasználható fotódokumentumok lennének.

Az erdőszéli patak lett a kedvenc helyem, mely egyben telekhatár is volt. A fák tónusait próbáltam megfejteni, a smaragd árnyalatokat, a zöldeket, a tüzes permanens, föld- és krómoxid-zöldes árnyalatokat, a hideg porosz kékekbe és meleg sárgászöldbe hajló és nedvdús lombokat és fényeket. Mikor átsüt a Nap a fákon...