Hogy mindkét oldallal együttérzünk, se nem árulás, se nem szerepzavar, hanem az érzékenység természetes formája. Mint ahogy az is, hogy felmérjük saját felelősségünket. Például azt, kudarcot vallottunk annak megmagyarázásában, miért fontos, hogy Csöngén állhat egy Weöres Sándor-szobor.

Népszínház, szórványmagyarság, Teleki Pál Érdemrend, faluház, filozófiai doktorátus, haszontalanság, pestiség és szegediség. Ezen hívószavak mentén beszélgettünk Bene Zoltán íróval, kritikussal, dramaturggal.

Képes-e az Irodalmi Magazin a kikapcsolódás új formáját nyújtani, vagy csak divatos kivitelben találkozunk a szakmai párbeszéd szemelvényeivel?

Nyári körkérdésünkben arról faggattunk írókat, költőket, hol töltik a nyarat, és milyen könyvet pakolnak hátizsákjukba. Ezúttal Boldog Zoltán, Debreczeny György, Farkas Wellmann Éva, Korpa Tamás, Lackfi János, Petőcz András és Sárközi Mátyás válaszait olvashatják.

A Fiatal Írók Szövetségének visegrádi tábora apropóján Boldog Zoltán jegyzetét olvashatják az irodalmi befektetések várható hozamáról.

A szegedi Thealter fesztiválon Arany János Toldijának akciódús feldolgozását és Agota Kristof A nagy füzet című regényéből készült előadást tekintettük meg.

A szegedi Thealter színházi fesztivál megnyitója után két előadásra látogattunk el. A Metanoia Társulat és a Formanek-Ilyés-Pignitzky formáció vezetett el minket a sötétség mélyére.

„Dzsoni éppen azt fejtegette, miközben a keserű bélű dinnyével rakta a platót, hogy az asszonyt ilyenkor nem szabad kiengedni a kertbe, okosan titkolni kell előtte a termést, mert képes befőzni az egészet egyetlen nap leforgása alatt.” – Sultanus Beatus tárcája

Boldog Zoltán Kihez beszél ez a faszi? című prózakötetét a szegedi Könyvhét keretében mutatták be. Az estről készült filmfelvételt láthatják.

A belváros szívébe költözött TAT Galériában mutatta be az Irodalmi Jelen a 45 költő műveit felvonultató Verstörténés-antológiát, mely az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. Mányoki Endre az antológia szerkesztőjeként beszélt a költőcsoport történetéről. Beszámoló Hegedűs Gyöngyi fotóival.

A szombati napot a Könyvhéten Medárd uralta: délután kétszer is leszakadt az ég a Vörösmarty tér felett. A hatalmas zuhéban a pavilonok keskeny eresze alatt családias hangulat alakult ki, de legalább volt idő alaposan megnézni a könyveket. Mi pedig foglyul ejtettük Kányádi Sándort.

Milyen viszonyban áll egymással a nyomtatott és a digitális irodalom? Segítik-e az új internetes műfajok az olvasás népszerűsítését? A KULTOK II. konferencián hangzott el Boldog Zoltán előadása, ennek esszéváltozatát olvashatják. 

Az Irodalmi Jelen videokritika-sorozatot indított Zoom címmel. A közönséget és a szakmát megosztó kötetekről beszélnek szerkesztők, újságírók, kritikusok, költők, tanárok, egyetemisták. Ezúttal Barna Dávid Egy magyar regény című kötetéről beszélt Csobánka Zsuzsa, Hegedűs Gabriella és Molnár Dávid.

Nyugat-Európa szemében a „magyar” jelzőhöz egyre inkább hozzákapcsolódik a „fasiszta” kifejezés is. De milyen következményei vannak ennek a magyar kultúrára nézve?

Az Irodalmi Jelen díjátadóján elhangzott laudációkat gyűjtöttük össze, képekkel és videóval illusztráltuk a szöveget.

A debreceni KULTOK II. konferencián onfiúk és onlányok találkoztak, hogy az onredaktorok tapasztalatcseréjében szó essen Onokról is, kedves onolvasók. Önkényes összefoglalónkat olvashatják. 

Busch Péter Boszorkánypöröly című lélektani krimije még az ismert kereskedelmi csatornák híradóit is megmozgatta. Minket is.

György Péter Szegeden a kettészakadt társadalomról és az ennek nyomán használhatatlan nemzet- és nemzeti kultúrafogalomról beszélt.

Ízes, a vidék hangját idéző (ál)népies verseivel, szellemes témaválasztásával hívta fel magára a figyelmet. Írt verset a tyúkólban, arról is, hogy „Megkíne löknija traktórt” és „udvaró kűttemíny”-t Rózsikához. Jelenleg az ismert irodalmi folyóiratokat és a Facebookot hódítja meg. Petrence Sándorral beszélgettünk. 

A Hangzó Helikon sorozat legújabb darabjában Ferenczi György és a Rackajam keltette életre az 1956-ban fiatalon elhunyt költő műveit. Blues, rap, gospel, rockopera, népzene – ezek formálták szerethető dalokká a börtönverseket.