A budapesti Lengyel Intézetben vendégeskedett Aleksander Nawrocki lengyel költő-író-műfordító, akinek ötvenéves írói jubileumára interjúkötete jelent meg. A költőt Csisztay Gizella és Cséby Géza mutatta be.

„A kötet számos verse megindító vallomás, számvetés. A lírai én egyre bátrabban néz szembe a megmagyarázhatatlannal: megpróbálta életét egésszé formálni, így már nemcsak része az egyetemes létezésnek, hanem egybefogója is. Így lesz Majorana néhány sora „csöpp halhatatlan”, és tulajdonképpen ez volt a cél.” – Böszörményi Zoltán legutóbbi verskötete Mosonyi Kata olvasatában.

Ahol egyszer megaludt az ember, / lenyomatát megőrzi a tér

„Ezek a hiányok a hazátlanság, az elhazátlanodás állapotát is hangsúlyozhatják. És akár ennek pótléka lehet a szellemi élmények sokasága, a magyar nyelv, a magyar kultúra. A haza tehát ott van, ahová a magyar irodalom, a kultúra és a nyelv segítségével magunkkal visszük, akár egy barbadosi karácsonyon a bőröndből előkerülő verseskötetet.” – Böszörményi Zoltán legutóbbi verseskötete a kritikus tenyerén.

„A Majorana-versek tagadhatatlanul a magány himnuszai. A lírai alany (nem találok erősebb kifejezést): rohadtul magányos. Mintha ama bizonyos fa, melyről a gyümölcsöt leszakasztottuk, nem a tudás, hanem inkább az azzal járó magány fája lett volna.” – Orbán János Dénes írása Böszörményi Zoltán Majorana a tér tenyerén című kötete apropóján

Laik Eszter írásaiban a szépirodalmi novella és az aktualitásra építő szöveg egyensúlyát találjuk. Az Irodalmi Jelen könyvek sorozatában megjelent kötetéről a szerzővel Böszörményi Zoltán író, főszerkesztő és Mányoki Endre beszélgetett az Írók Boltjában. Csanda Mária tudósítása a kultúra.hu-n.

A létezést az idő apróra tördeli,
türelmes virágok arca szűri át a fényt.
A tengerből páraoszlopok magasodnak
a málladozó ég felé.

én azt ígérem
szorgalmasabb türelmesebb leszek
az idén sem váltom meg a világot

miáltalunk vagy
mi teáltalad lettünk
nem hagysz el minket
amíg mi nem akarjuk

mintha a múlt
a kisiklott szándék
a szentimentális útvesztő
célkitűzéseink közé tartozott volna

Az októberi ünnepi hétvégén szerkesztőségünk nekivágott a Vajdaságnak, hogy a Híd Kör „Kultúrpass” című eseménysorozatának nyitó alkalmán az újvidéki Művészklubban vendégeskedjen, és bemutassa az Irodalmi Jelent.

Miként ütközik az illúziók álomkastélya a kemény valósággal? – A Regálban megörökített láger eredetijének szomszédságában, az osztrák fővárosban beszélt emblematikus könyvéről Böszörményi Zoltán az ott élő lengyelekből és magyarokból álló közönségnek.

A 2014-es Könyvhétre jelent meg Böszörményi Zoltán Majorana a tér tenyerén című verseskötete. Ehhez az olvasó ajándékba kap egy DVD-t, amelyen Böszörményi Zoltán mondja el Katedrális az örök télnek című kötetének összes versét. Most ebből láthatnak egy 5 perces válogatást.

A 85. Ünnepi Könyvhét utolsó hétvégi napján sem fogyatkozott meg az olvasók és a dedikálók hada - fényképezőgépeink is kattogtak, hogy megörökítsék a jó pillanatokat. Képriport vasárnapról.

Mások mellett Kányádi Sándort és Sohár Pált is köszöntötte Böszörményi Zoltán az Irodalmi Jelen idei díjátadóján, ahol öt kategóriában vehették át az elismerést a jutalmazottak.

Izgalmas vita bontakozott ki az Irodalmi Jelen és PEN Club szervezésében lezajlott konferencián a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol Márai Sándor Hallgatni akartam című művének tanulságait elemezték történészek és irodalmárok.

Tükrözött a vágy a torony ablakán,
s míg csapdosott korholt időknek pernye-szárnya,
a huzatos világban egyedül üldögéltem,
én, a firenzei csapos, magamba zárva.

Regényének fordítását The Club at Eddy’s Bar címmel Dublinban és Londonban mutatták be, a BBC is interjúzott vele. Az angol próbaolvasók és a Booktrust, az angol könyvkereskedők hivatalos oldala kiválónak tartja a művet, a magyar kritikusok viszont hallgattak Az éj puha testéről. Böszörményi Zoltánnal beszélgettünk.

"S noha nem tisztem nekem dicsérni Sándor bátyámat, mégis el kell mondanom, olyan életet mondhat magáénak, értsd: olyan verseket írt, amelyek nyelvünket, értsd: világunkat beragyogják. S ha ugyanezzel az érzéssel térnék vissza én is majd az anyanyelvbe, én lennék a legboldogabb a világon." (Sántha Attila)

Két, látszólag homlokegyenest ellentétes költői alkat tárult fel az Irodalmi Jelen májusi lapszámbemutatóján, ám mégis megpendültek a közös húrok: Kányádi Sándor és Faludi Ádám versei együtt zenéltek a fülünkben az est végére. - Élménybeszámoló és Hegedűs Gyöngyi képes videója.