Itt minden kegyelem. / Kiszámíthatatlan.

Az asztalfiókból borítékot vett elő, ráírta apósa nevét és címét, beletette a sorsjegyet, bélyeget ragasztott rá, kiment az utcára, és bedobta a házával átellenben lévő postaládába.

"Igen jó karban lévő, mozgékony és szellemileg friss, idősödő férfiú nyolcvanadik születésnapját ünnepelhetjük 2014. április 3-án. A családi tortákon és gyertyákon túlmenően szülővárosában, Budapesten rendezett konferencia előadói is ünneplik őt, sorra véve: mit tett le az asztalra mint költő és műfordító, milyen értéket képvisel a polonisztikai és történész-kutatói munkássága."

A gondolat Golgotája népes.

Az Irodalmi Jelen márciusi lapszámbemutatóján Jónás Tamás egy nagyszabású költői vállalkozásról beszélt: megpróbál a „semmiből” megteremteni egy cigány eposzt. Készül az Anyuanyuanyu is.

A tekintélyes lengyel irodalmi lapban, az Odrában a főszerkesztő, Mieczyslaw Orski az alábbi írásában méltatta Böszörményi Zoltán Láger című regényét, amely nemrég jelent meg Lengyelországban a neves költő és műfordító, Aleksander Nawrocki átültetésében.

Böszörményi Zoltán, Sárközi Mátyás, Makkai Ádám, Gömöri György és Mányoki Endre írásaikkal köszöntik a 80 éves Kabdebó Tamást.

Erebosz és Nüx gyermekével ne egyezkedj,
fityiszt mutass neki, oboloszt ne fizess,
mint Héraklész, Thészeusz és Peirithoosz,
te is rábírod Kháront, ingyen vigyen át a Stüx folyón.

Böszörményi Zoltánnal készítettünk interjút a Litera irodalmi portálon rendezett, Az év könyve 2013 szavazás apropóján, amelyen a Katedrális az örök télnek című verseskötet végzett az első helyen. Végeredményről, olvasókról, szavazókról, a magyar irodalmi életről beszélgettünk.

„Böszörményi sokat foglalkozik a magyar múlttal, a hazavesztéssel. Megszólalásain nemcsak az aggodalom hallatszik át, hanem poétikailag szerencsés módon a nyolcvanas évek erdélyi költészete is” – Boldogh Dezső recenziója

A béke ma sem látogat,
rám ül a gond, szaggat a baj,
az ágak között válogat
álmot, látványt. Omlik a zaj.

Megtelt érdeklődőkkel az Írók Boltja Kányádi Sándor angol nyelvre fordított, válogatott verseinek könyvbemutatóján, ahol a költővel és Sohár Pál fordítóval Böszörményi Zoltán beszélgetett.

Régi „törzshelyére” költözött vissza az Irodalmi Jelen egy estére: Kántás Balázs új verseskötetét a Zsivágó Kávézóban mutatták be. A költőről és műveiről Mányoki Endre beszélt, a versekből Rónai Balázs Zoltán olvasott fel.

Böszörményi Zoltán legutóbbi verseskötetéről, őszi külföldi szerepléseiről, költészete klasszikus forrásairól és kapcsolatairól beszélgetett az Irodalmi Jelen szerkesztőivel, Laik Eszterrel és Mányoki Endrével a TAT Galériában.

Megtorpanás? Az volt. Mindennapi szár­nya­lás, na, az nem. Ha össze akarnám foglalni azt a röpke 26-27 évet, az három felvonásban rögzít­hető. Első: sem Aradra, gyárba aztán végképp nem kí­ván­koztam. Kolozsváron nem maradhat­tam, abban a rendszerben nem, vagy nagyon ke­vés volt a szabadúszó képzőművész. Családi kö­rül­ményeim Aradra szólítottak és nagyon kellett (volna) örvendenem, hogy ez sikerült, és nem az ország valamelyik déli megyéjében ébredtem fel – nagyon sajnálom, nem is vagyok rá büszke, de vannak efféle geográfiai előítéleteim.

Az Irodalmi Jelen TOP10-es novemberi ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

Három magyar író – Böszörményi Zoltán, dr. Csisztay Gizella és Mandics György – nagy érdeklődéssel kísért szerzői körúton öregbítette literatúránk hírnevét Lengyelországban. Túl az irodalmon: az ilyen találkozások révén új tartalmakkal telítődik a „lengyel–magyar két jó barát” régi rigmusa.

Alexander Nawrocki személyében nemcsak Böszörményi Zoltán lengyel fordítóját, de a magyar irodalom és kultúra lelkes, értő művelőjét ismerhettük meg, és nem utolsó sorban egy szellemes, fanyar humorú költőt és történetmesélőt.

Nevének tanúsága szerint örmény ősei sok évszázada menekültek, kényszerűségből, egy, a rossznál jobbat ígérő új hazába. A kései utódnak a történelem mostoha viharai közepette újból kezébe kellett vennie a vándorbotot. S miközben évtizedekig be se tehette lábát szülőhazájába, „emigrációsként” úgy szerette Rodostót, hogy pillanatig se feledhette Zágont: lélekben mindig itthon maradt, magyarként, eddigi tekintélyes életművét egy hatalmas Duna-regénnyel koronázva meg. Életéről, munkáiról Böszörményi Zoltán kérdezte Kabdebó Tamást.

A Tat Galéria üdítően világos terében, hatalmas falfestmények között nyitotta meg lapszámbemutatóinak új szezonját az Irodalmi Jelen.