látod, a szívem, milyen fehér, hallod, milyen tökéletes hullámokban zenél bennem is az élet. 

nem félek  a mélység zöld tavától.

Az vagyok, 
kiből kirügyezett az elmúlás zöldje, 
aki látta a halált, és megölelte

Sárgán ég az éjszaka ujja

figyeld hányféle  állat is vagyok szólíts a régi nevemen

a következő évszak titokzatos fátyollá szelídül mint az erdőben a köd

Két nő. Két kolléganő. Az üres tanáriban csak ketten ülnek. Egymásnak háttal, két külön asztalnál, az egyik olvas, a másik valamit ír. Az egyik túl az ötvenen, a másik még kicsivel előtte. Nem néznek egymásra.

Ma újra varázsló vagyok,
Mézszínű borostyánkövem
Buborékából életre lehellek:
Teljesítsd kívánságom!
Bújj elő, te vezess, te
Segíts, ha kell, hetvenhétszer is,
Ami volt, újra látni kívánom.

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért ér

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért érdemes élni!

Szétpukkadt vízhólyag az ég,
hófehér tenyerén
naptükörtojás,
gomolygó ködfátyolcafatok,
ma is elmarad a havazás,
az álom fehér gyolcsot
sző körém.