Egyszer csak Gyulabácsi nem létező ideje megvadul, úgy viselkedik, mint a kiteregetett lepedő, ha feltámad a szél. Csattog és rángatózik a szárítón, lázad, elillanna – fenyegetőzik. Ha jön a vihar, besötétedik, még akkor is, ha nappal van. Van úgy, hogy már reggel besötétedik.

A frontvonalról írt beszámolók mellett egészen Görgey halálának híréig ez az eset szerepelt a legtöbbet az újságokban, azonban az egész leginkább csak amolyan politikai allűr volt, hogy az ország veszteségeiről eltereljék a figyelmet, és helyette az első sorozatgyilkos felé forduljon a közérdeklődés. Még azt a Karinthyt is ideküldték, akinek egész Budapest itta a szavait, a vicceitől pedig metrószerelvények visszhangzottak…

„A Lúna gyermekei több szempontból is figyelemre méltó ifjúsági regény. Egyrészt, mert legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a kamaszoknak, másrészt pedig azért, mert valóban következetesen felépíti a titokzatos gólyák nagy mítoszát.” – Novák András írása Szigeti Kovács Viktor könyvéről.