Az utópizmus két olyan alapvető összetevővel bír, melyek sajátos karaktert kölcsönöznek neki, és minden más eszmerendszertől élesen megkülönböztetik. Az egyik annak kihangsúlyozása, hogy az emberi létezésnek van egy normális vagy kanonikus formája, létezik egy olyan végleges állapot, melyben az ember teljességgel azonossá válik sorsszerű lényegével; ez az Aranykor vagy egy új Atlantisz képzete.

A tudomány, vizsgálódásának tárgyaival kapcsolatban, mindig az érdekmentesség, pártatlanság tiszta palástját ölti magára. Azt állítja, semmi mást nem akar, mint hallgatni a dolgok erős, őszinte nyelvét, felfogván legmélyebb vallomásaikat. A kiegyensúlyozottság és objektivitás folyamatos hangsúlyozásával szemben a filozófiai reflexió már rég rámutatott arra, hogy mennyire hamis ez az előfeltevés, s mennyi önkényes mozzanat rejlik a tudományos módszer kidolgozása mögött.

Tisztelt Olvasóink! 2025. szeptemberi, októberi és novemberi számunkban sajnálatos tévedés történt: Vicente Ferreira da Silva esszéinek bevezetője és azok fordításai Szakács Péter neve helyett Szakács István Péter nevén jelentek meg. A brazil filozófus életművét Szakács Péter kutatja és fordítja. A hibáért mindkét szerzőnktől és valamennyi olvasónktól szíves elnézést kérünk!

A kortárs egzisztencializmus terminológiája a halált a határhelyzetek közé sorolja, vagyis az élet kiküszöbölhetetlen meghatározottságai közé, melyek nem haladhatók meg, nem változtathatók át a tevékenység révén, határt képezve szabadságunk számára. – Vicente Ferreira da Silva esszéje Szakács Péter fordításában.

Tisztelt Olvasóink! Szakács Péter itt közölt fordítása szeptemberi lapszámunkban tévesen, Szakács István Péter nevén jelent meg. A súlyos tévedésért elnézést kérünk mindkét szerzőnktől és olvasóinktól!

*