LÁTHATATLAN KÖNYVTÁR

A tényregénynek is nevezhető kötetből megismerhetjük egy fiatal ír szerelmespár regényes történetét, kalandjaikkal, viszontagságaikkal, a valóságos Örök Városban és azon innen és azon túl.

Kabdebó Tamás

Róma ír szemmel

(Részletek a kötetből)

Lépések hallatszottak lefelé, boltívek egymás után, leszakadt boltívek, rétegek és újabb rétegek, konzolok, végül pedig egy kötéllétra, melyen mindannyian leereszkedtek Babsot, a szakácsot kivéve, kinek méretes teste nem egyezett az utolsó nyílás átmérőjével. „Ez a lyuk még arra sem elég nagy, hogy egy kisegér beférjen” – szólt Babs. „Hát még egy hatalmasnak!” súgta Aisling.
„Nézze” – mondta az építész –, "az oltáron Mithras éppen megöl egy bikát. Lehetséges, hogy ez az állat a két szarvával az ördögöt jelképezi? Azt hiszem az  első században ez a Mithrászi vallás majdnem olyan fontos volt, mint a kereszténység. Lehet, hogy köze volt Mithras feltámadásához, periódikusan, ahogy lehetett – és ez hatással lehetett Jézus történetére is”.
„Nem így van, nem így” – rázta fejét a dominikánus  a csuklya alatt. „A kereszténységnek jónéhány őstípusa volt elméletekben és előjelekben is. A sztoikus fogalmak közelítették a keresztény filozófia egy ágát,  az esseni gyakorlatokat az apostolok által adoptált cselekedetekhez és tevékyenységekhez igazították. Egy új szellem, mint például a Szentléleké,  idézte elő, hogy a kereszténységben legyen előzetes terv, mely felkészíti az emberiséget egy forradalmi változásra.”
„Ki volt Szt. Klemensz?” kérdezte egy szoprán hang, kinek tulajdonosa egy lépéssel feljebb állt, a katakombákban, melyek az ötödik századból valók.
A barát válaszolt: „Szt. Klemensz ötödik leszármazottja volt Szt. Péternek, az apostolnak a pápai trónon. Crimeába száműzték őt, ott mártírként halt meg. Hozzákötözték egy vasmacskához és a tenger fenekére küldték”.
Egy szinttel feljebb – ami fentről a harmadik szint volt – a földalatti látogató felfedezett egy magas húsvéti gyertyatartót, mely a 12. században készült, spiráljait csillogó mozaikok csipkézték.
Most Aislingen volt a sor, hogy kérdezősködjön. „Lehetett ez a gyertyatartó Bernini oszlopainak mintájára a Szt. Péter bazilika baldachinján?”
„Más sem lehetett” – válaszolt a dominikánus. „És látod a freskókat körülötte?” Együttesen bólintottak.
„Nos, azokat a képeket a Ramiza család rendelte. A bal oldali képen egy fiú története látható, akit a Szt. Klemensz-sírban  találtak meg élve a Fekete-tenger fenekén”.
 

***

Michelangelo

„Michelangelo tagja volt egy titkos társaságnak, melyet Spirituali-nak hívtak. Ha ezt kiderítették volna az inkvizíonisták mi most nem csodálhatnánk a mester későbbi mesterműveit.”
(Dario Credi)

Repülj el Péter, repülj el Pál, a Denver Kolorádó társaság elindult, gazdag tapasztalatokkal és visszatérés utáni vággyal. (Kerülgetve a terroristákat.)
Bob és Bee maradtak még, élvezték a mézesheteket, Olaszország fővárosát az ókori római, a középkori, reneszánsz és modern értékeivel.
    „Imádnék Raphael idejében élni, ellátogatni az ő stúdiójába, és talán rávenni, hogy fesse le a portrémat”, mondta Bee Bobnak. (Rágyújtott egy cigarettára.)
    „Én is benne lennék, ha melletted lehetnék állandóan. Sanzi mesterünk rendkívüli híve volt a gyönyörű nőknek és te riválisa lehetnél bármelyik modelljének.”
„Nem mennék az ókorba nélküled, kedvesem. Lehetnél a testőröm Rafa stúdiójában.”
„Lehetnék, lennék is. De most, hogy belegondolok, abban a reneszánsz korban volt egy nagy hátrány, a tisztaságban. Az utcák koszosak és büdösek voltak, az illemhelyek csak török lyukak, és a nők inkább tettek magukra fél liter kölnit, minthogy vízzel megmosakodjanak.”
„Ebben az esetben nem különböztek annyira tőlem” – szúrta közbe Aisling, aki Pattel lábújjhegyen bejött a jenki párral találkozni, hogy elvigyék őket egy utolsó, kibővített túrára – „bár én mosakszom, mégis beparfümözöm az arcomat minden nap”.
Csillogóan fagyos februári nap volt, a lélegzetvétel megfagyott a levegőben. A rózsaszínű és sárga palotafalak csillogtak a napfényben. A csoport részt vett a 10 órai misén  Szt. Andrea della Valle barokk templomában. Odabent a nap arany sugarai beszűrődtek a magas ablakokon, kiemelték a gazdagon aranyozott belső építészet díszeit. Itt fekszik az első humanista pápa, II. Pius (1458–64), aki bíborosként elindított egy keresztes hadjáratot az oszmán törökök ellen. Pat villogtatta történelem tudását: „A szultán felhajózott a Dunán a gályáival, de a magyar parancsnok, Hunyadi megállította 1456-ban Belgrádnál. A keresztény győzelmet megünnepelendő  Piccolomini bíboros elrendelte a napi déli harangozást a templomokban az egész keresztény világban”.
„És még egy dolog”, szólt Aisling, aki arcát az ablak panel felé fordította, melyen ragyogott a napsugár, „van ott egy oltár…” – hirtelen egy nagy tüsszentés szakította meg a beszédét (a Kretschmer-effektus) – „…a Strozzi-kápolna oltára, mely fölött két festmény ábrázolja Michelangelo rejtélyét: Leaht és Rachelt.” Pat hozzátett egy tudását alátámasztó mondatot: „Ezek a festmények másolatok, az eredetik Vincoliban vannak a San Pietro templomban”.
„Van egy ötletem!” kiáltott fel Bee egyszerre, majdnem illetlenül a templomi környezethez. „Ahelyett, hogy Róma fergetegében elvegyülünk, számtalan kincse között, inkább koncentráljunk arra, amit Michelangelo tett itt XVI. századi élete során.”
„Milyen eredeti gondolat”, szólt Bob, megszorította a felesége kezét és ránézett Patre széles karimájú filc kalapja alól, aki kezében tartotta fekete gyapjú sísapkáját. Pat ránézett Aislingre, aki magas nyakú rózsaszín pulóvert viselt, egy pár finom kesztyűt, és bőséges mennyiségű Armani parfümöt az arcán. Mosolygott, majd bólintott, megfogta Pat kezét és saját testéhez szorította.
„Lehet, hogy van elég időnk, hogy megnézzük Buonarroti legjobb munkáját – de, figyelembe véve az időkorlátokat, nem tudunk gyalog menni, hanem kétlovas hintót kell fognunk.”