Nemcsak a magyar olvasók körében népszerű a kolozsvári születésű Bodor Ádám, a Sinistra körzet fiatal román irodalmárok szerint az egyik legjobb kortárs magyar alkotás. Az író a napokban vette át Budapesten az Artisjus-díjat Az utolsó szénégetők című tárcakötetéért, szülővárosában pedig a Tranzit Ház, illetve a Cărtureşti könyvesbolt vendége volt.

„Csak azt tudtam megírni,

ami a szívügyem volt”

Bodor Ádám estjei Kolozsvárott
 

"A tárca legyen tömör, plasztikus, titokzatos, mulatságos, elgondolkoztató, különös. Történet mindenképpen legyen benne, de ne hasonlítson senki másnak a történeteire. Villantson fel teljes világot" – állapítja meg Spiró György Bodor Ádám legújabb könyve kapcsán.
Az utolsó szénégetők ezeknek a kritériumoknak teljes mértékben megfelel. Bodor írásainak nyelvezete és története egyaránt élvezetes. A kötet azokból az írásokból válogat, amelyek harminc évvel ezelőtt jelentek meg az akkori romániai irodalmi hetilap, a Kolozsvárott megjelenő Utunk hasábjain. Öt éve a Székelyföld egyik szerkesztője kimásolta a Helikon elődjének lapszámaiból ezeket az írásokat és megajándékozta velük Bodort Csíkszeredában tett látogatása alkalmával. Érdekes egybeesés, hogy a magyarországi ÉS is előszedte e szövegeket. Ezt követően a Magvető Kiadó vette gondozásba a tárcákat, így született meg a könyv.
Balázs Imre József, a meghívott beszélgetőtársa, a Korunk főszerkesztője megállapította: Az utolsó szénégetők, a Megérkezés északra és a Zangezur hegység ugyanazon prózapoétika alapján építkezik. A három könyvben időnként közös szereplők is felbukkannak. Az író szerint ebben semmiféle szándékosság nincs, a tárcák nagy része határidős munkaként született, általában lapzárta előtt írta meg őket, az utolsó percekben nem mindig ugrott be egy-egy jó ötlet vagy név, így a korábbi történetekre „alapozott”.
Azt is viccesen megjegyezte: mindenféle polgári foglalkozásra alkalmatlan volt, ezért lett író. Voltak ugyan olyan elképzelései, hogy meteorológus váljon belőle, és a felhőket vegye szemügyre nap mint nap, ám amikor megtudta, hogy mennyi matematika és fizika kell ehhez a mesterséghez, lemondott róla.
Balázs Imre meglátása szerint a tárcák nem föltétlen egy előre kigondolt prózareceptet alapján íródtak, mégis nagyon hasonlítanak egymásra. Arra a kérdésre, hogy mi az, amit mindenképpen kerülni próbált írásaiban, Bodor elmondta: ösztönösen dolgozik, amitől viszont tudatosan óvakodik, hogy belelásson szereplői gondolataiba.
Az esten természetesen szó esett a szerző legismertebb könyvéről, a Sinistra körzet-ről is. A román nyelven is napvilágot látott mű népszerű a fiatal román írók körében. A kilencvenes évek elején született alkotás a szerző bevallása szerint kedvenc könyvei közé tartozik, olyannyira, hogy időnként szívesen újra is olvassa. Ennek kapcsán megjegyezte, alkati tulajdonság nála, hogy több éves kihagyásokkal ír könyvet, ezért vannak a kisebb-nagyobb szünetek a megjelenései között.
Bodor másik ismert műve A börtön szaga beszélgetőkönyv. A ’80-as évek még így, húsz év távlatából is kényes kérdés – állapította meg az est vendége. Majd hozzátette: akkoriban Magyarországon az erdélyi embert vagy ellenérzéssel, vagy túlságosan atyáskodva fogadták. Egy irodalmi díj odaítélése esetén, például, jelenleg is meg van szabva, hogy hány magyarországi, hány határon túli alkotó részesülhet az elismerésben. „Mai napig sem bírják egyenrangú félként kezelni a határon túlikat” – mondta ennek kapcsán az író.
A rendszerváltás előtti erdélyi évekre reflektálva megtudhattuk, hogy Bodor szövegei az irodalmi lapokban nehézség nélkül megjelenhettek, nem tartalmaztak uszítást, nem tűnt fel a cenzúrának, hogy rendszerellenes szándékkal íródtak volna, ezért szerencsére nem is igazán szerették volna megfejteni az alkotások értelmét.
A román nyelven megjelent könyveire (Sinistra körzet, Az érsek temetése, A börtön szaga) kitérve elhangzott, hogy Bodor Ádám szándékosan kerülte a túlságosan román vonatkozásokat, hiszen a könyv nem Romániáról, még csak nem is Magyarországról, hanem Kelet Európáról szól.  A fiatalok érdeklődését mutatta a sikeres román nyelvű est, amelyen Marius Tabacu, a kötetek fordítója, Mihai Mateiu és Balázs Imre József beszélgettek a szerzővel.
Bodor Ádám nem tartja magát irodalmárnak, az irodalom elméleti része – mint mondotta –abszolút nem érdekli. Mindig csak azt tudta megírni, ami igazán a szívügye volt, a spontenaitást, az ösztönös dolgokat kedveli, a régi írásaihoz nem szeret visszatérni, de úgy véli, történeteit egy jó író akár folytatni is tudná.

Varga Melinda