"ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,és ötvenhat: egyszer minden száz évbentalpra állunk kínzóink ellen. Bármikövetkezik, boldogság, hogy megértem; –"   

1920. december 21-én született a Borsod megyei Nagybarcán. Ősei között szerepel Kossuth-katona. Katonai iskolákban tanult (Soproni Honvéd Reáliskola, Ludovika Akadémia). 1941-ben hadnaggyá avatták. A II. világháborúban, és utána még két évig honvédtisztként szolgált. 1945 tavaszán mindkét kezére megsebesült. 1947-ben koholt vádak alapján letartóztatták, a népbíróság elítélte; 9 évig a Gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. 1956 júliusában szabadult, az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt. 1956. december 1-jén egykori rabtársaival (Füveskert-csoport) megalapította az egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetőrt, melynek negyven éven át főszerkesztője volt.

Kérés Faludyért, a méltóságunkért"Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van, és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre."

 "A vers mindennapi táplálék, régen ilyen sületlen ökörséget tápláltam magamban, és kimondtam hangosan is, jesszus, nem a jesszus hangosan kimondásáról beszélek. Pedig a sült ökröt szeretem, még ha a táplálkozás rég nem örömforrás már nekem, görcsöket okoz, görcsölni nem szeretek, még pár év, hogy megírjak ezt-azt sokak kisebb-nagyobb örömére, s a meghatóan kevesek legnagyobb bánatára, meghatóan kevesen görcsölnek tőlem, meghatóan kevesen vannak azok, akik bevallottan részben azért is táplálkoznak, hogy túléljenek, az én általuk való túléléséről beszélek. Meg a nyelvről, ami az előző sorban lett vele."  

"Érezheted, ahogy fújsz egyet, milyen kihűlt a nyári szoba,
kinn meg naptetovált lányok fekszenek a parton.
Nyár van. A test ilyenkor vízhez szokik.
Akár szitakötők lárvakorukban."
 

Bogdán LászlóA  NAGY  KINAI  KÖLTŐ HOSSZÚ  BÚCSÚJA  ÉLETÉTŐLLi HO apokrif verseiFaludy Györgynek            “Könyveim sorsát kérdezem, de a menny nem felel nekem,           és még ha százszor kérdem is, és még ha kőbe vésem is           e verset, akkor is tudom, hogy nincs ott irgalom, ahol           a másodpercek sarka jár, oly csendben, mint a hangyaláb.”                                 ( Li Ho: Ne lépj ki házad ajtaján! Faludy György fordítása)

pesti éjjelek az álmokból kihallatszik a moraj, sétálsz a sötétben, opera, oktogon, hány kikerült kapualj az élet? fölötted felfújt léggömb- arc a hold csak néha sejted honnan hová lépkedsz, legalább százéves leszel, mire megérkezel, ismerősnek vélt utcákra kiáltasz, a város visszhangja nem felel

„Mostanában ő a hír,ahogy magamban nevezem: Edu,talán szólítottam így kevés találkozásunk idején,de lehet, hogy csak aztán ragadt rám…”

"Mongólia nomád gyermeke vagyok. Kora hajnalban keltünk mindig útra." – írja Gombojav Mend-Ooyo kortárs mongol költő, író. Az isztambuli előadásából részleteket már jelentetett meg az Irodalmi Jelen, most néhány versét közöljük magyar átültetésben. A verseket Zsoldos Imre és Balogi Virág fordította. A költővel legközelebb Magyarországon a szeptember végén kezdődő, nemzetközi költészeti fesztiválon találkozhat a közönség.

Lauri Otonkoski a kortárs finn költészet kiemelkedő alakja. Személyesen legutóbb Isztambulban találkozhattunk vele, most három versét közöljük a "Tengervízégből lehulló angyalok" című kötetből, melyet Domonkos Johanna fordított magyarra.

Mottó: Szagok emelkednek a szív országa fölé, ahol sziklák rothadnak. (Cioran Emil) A mennyország légvár. (Renard Jules) Semper aer spiritu aliquo movetur. (Ifjabb Plinius)

Goethének számos más híres alkotása van, legfőképp azonban a Faust szerzőjeként él a világ tudatában. Egész életén át dolgozott rajta, ez szellemi önéletrajza. Faust – az emberiség jelképes megtestesítője – az élet célját és értelmét keresi, s a drámai költemény azt az utat mutatja be, amíg megtalálja a választ az emberi lét legalapvetőbb : szabad földön, szabad néppel, munkával alakítani a valóságot. De ezesetben nem a Faust. Három szerelmes vers.

  
"Az Úrnő koronás homloka
gyöngyhálóba rejtve
Kelet és Nyugat
varjúszárnyak
sólymok melyeket magyarok
eresztenek az égre"
 

"Uram, jóvá kéne tennünk a rengeteg hibánkat. mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy a sok hazugságnak medrét örökre kiszárítjuk, telehordjuk földdel."  

Orcsik Roland Faludy- és Sinkó Ervin-díjas költő, a Rozsdamaró és a Holdnak, Arccal című kötet szerzője, aki jelenleg Szegeden él. Az irodalom jelenéről, terveiről és lírájának néhány meghatározó motívumáról kérdeztük. Most a költő verseit, és Boldog Zoltán interjúját olvashatják.