Az ember eszméletlenül sok pénzt kidob az ablakon. Ami kell, az kell, nem vitás. De egy kis ésszerűséggel komoly pénzeket spórolhatunk meg. Nem mintha! Nem azért. Egyszerűen jobb az ember lelkiismerete. Százas izzó? Minek, még azért nem vagyunk vakok.

Túlélési stratégiák haladóknak

Arra számított, hogy nehezebb lesz, sokkal nehezebb. Nem mintha túl sok időt töltöttek volna el a társaságában, de mégis, valamiféle biztonságérzetet adott, hogy ott volt. Úgy, mint a poroltó a falon gyúlékony környezetben. Soha ne kelljen, de ha mégis, akkor jó, ha kéznél van. Az elhatározás, hogy megszabadulnak tőle, hamar megvolt, de csak halogatták a dolgot, mindenféle ürügyet kreálva. Aztán ma reggel a férfi úgy ébredt, hogy nem húzza tovább. Átment a szomszédhoz: Tudna-e segíteni neki a szállításban? Hát persze, most rögtön? Igen, legyünk túl rajta. Régebben nekik is volt autójuk, nem szorultak volna rá a szomszédra. Egyedül az bosszantotta, hogy a kereskedő nem adta meg érte azt az összeget, amit előzetesen beígért neki. Mindenféle átlátszó kifogásokkal jött, karcolásokat keresett és talált a dobozán, meg hogy régebbi típus. De kérem, csak három éves! Nem kis kor az uram, a mai világban, ahol abszolút túlkínálat van a tévékből. Jól van, legyen. Egye meg a fene.
Bár együtt határozták el, most az asszony mégis úgy tett, mintha nem venne tudomást róla. Neki egy kicsit jobban hiányzott, de nem akart előhozakodni vele. Most lőttek a kedvenc sorozatainak, a nyüzsgő, vérgőzös kórházfilmeknek, ahol az orvosok és ápolók tömegében sosem vész el a beteg. A férje gyakran van a haverjaival, vagy a számítógép előtt ül, de mit fog csinálni most ő? Könyvet vett a kezébe. Úristen, de lassú és unalmas történet. Letette. Elszokott már az olvasástól. Holnap veszünk egy kis tévét – mondta a férfi. Nem kell, nekem ugyan nem hiányzik – mondta az asszony. A férfi el akarta hinni, hát el is hitte. És nem vettek másikat.
Felesleges dolgokkal vagyunk körülvéve! Valósággal megesznek minket a tárgyak! Ez volt a férfi kedvenc szavajárása az elmúlt időben. Így ment el a hűtőláda (Majd eszünk friss kajákat! Azok legalább egészségesek, és nincsenek tele mindenfajta műanyagokkal.), a DVD lejátszó és a hangberendezés (Minek az, ha úgysincs hozzá tévé? Bőven elég a számítógép és a fejhallgató. Azzal legalább nem zavarja az ember a környezetét.), és a perzsaszőnyeg, amit még nászajándékul a szülőktől kaptak, és amire az asszony úgy vigyázott, akár a szüzességére egykor. Hetenként térden állva kefélgette, simogatta, hogy fényét ne veszítse. Nem is látszott meg rajta a kor, jó pénzt kaptak érte, amin vettek egy műszálas szőnyeget. Azzal nincs annyi gond. Nem kényes. De akárhányszor nézett is körül a férfi, még mindig talált valami felesleges porfogót. Nem olvasol igaz? Én sem. Régi könyvek ezek, kit érdekelnek ma már? Talán a gyűjtőket. Lehet, hogy éppen ezek hiányoznak nekik. És nejlonszatyorban vándoroltak a könyvek az antikváriumba. Aztán egy részük mégis visszatért, mert ott sem kellettek. A férfi gyűlölettel méregette őket. Bízott bennük, számított rájuk, de ezekbe semmi jóérzés nem szorult. Mutathattak volna valami hálafélét, ha már évtizedekig őrizgették őket.
Az ember eszméletlenül sok pénzt kidob az ablakon. Ami kell, az kell, nem vitás. De egy kis ésszerűséggel komoly pénzeket spórolhatunk meg. Nem mintha! Nem azért. Egyszerűen jobb az ember lelkiismerete. Százas izzó? Minek, még azért nem vagyunk vakok. Egymás nyomában loholva oltogatták a villanyokat. A férfi nem kapcsolt lámpát a vécében, ha csak kis dolga akadt. Na azért, oda még beletalálok! Az étrendről lassanként eltűnt a színhús. És a főzelékekhez valahogy jobban is ment a rántott parizer. Ezt olyan finoman készítette el az asszony, hogy akár főzelék se kellett volna hozzá.
Egyszer kikapcsolták a villanyt. Tévedésből, persze. De azért kínos volt, mert éppen otthon voltak a gyerekek. Őszi szünet. Na az is minek? Végül is egyetemen tanulnak, nem az óvodában. Kicsit trükközni kellett, minek megijeszteni őket? Az asszony úgy tett, mintha telefonálna: azonnal jöjjenek, mi az, hogy nincs rá kapacitásuk? Igen, az utcában van áram, csak éppen nálunk nincs. Felháborító! Megteszem a szükséges lépéseket, ha holnap nem érnek ide! Anyátokat – tette hozzá, miután lecsapta a kagylót. Átkozottul jól csinálta. Beszéd közben kissé elfordult, és így nem láthatták, amint az ujjával mindvégig lenyomva tartotta a telefon gombját.
A gázóra-leolvasó is, a hülye, a legalkalmatlanabb pillanatokban szokott érkezni. Ki az, aki otthon tartózkodik köznap, a délelőtti órákban? Legfeljebb a nyugdíjasok, és a kismamák. Az olyan köztes állapotban levők, mint ők, ilyen időben a munkahelyükön szorgoskodnak. Hazajövet találták meg a leolvasási értesítőt. Igaz, a telefonos bediktálásnál legalább néhány köbmétert el lehetett csalni. Persze ez nem igazi csalás, mert majd egyszer meg kell fizetni azt is. De az majd akkor lesz. És a majd csak jobb lehet, mint a most. Nem mintha volna ok a panaszra, csak hát, senkinek sem könnyű. Na jó, van, akiknek azért könnyebb. Különben is, a fűtéssel lehet a legtöbbet megtakarítani. Teljesen felesleges egész nap fűteni a lakást! A hőmérséklet relatív dolog, szokta mondani a férfi. A bennszülöttek huszonöt foknál már a tűz körül melengetik gémberedett tagjaikat. A mi fajtánk szerencsésebb, mert nem az egyenlítő körül szocializálódott. Hideget, meleget egyaránt kibír. A hideg ellen pedig a legegyszerűbb védekezni, tudniillik fel kell öltözni, ennyi az egész. Egy meleg pulóverrel súlyos ezreket spórol meg az ember egy télen. Szóval jól éltek, csak az asszony egy kicsit fázott. Mert rossz volt a vérkeringése. Többet kellett volna mozognia. Akkor nem kapott volna tüdőgyulladást. De a kórházban legalább jól érzi magát! Van, vagy huszonkét fok. Meg kétfogásos ebéd, az adófizetők pénzéből. Egy biztos: hálapénzt nem fog adni. Ez elvi kérdés. Ha azt akarjuk, hogy változzon a rendszer, akkor először nekünk kell tenni érte. És ha fizet, jobban ellátják? A fenét! És ha történne valami? Erre nem akart gondolni. De az ujjai gépiesen számoltak: egy embernek nem kellene egy ekkora lakást fenntartani. Ő, egyedül sokkal, de sokkal kevesebb pénzből is ki tudna jönni. De erre nem gondolt, mert szerette az asszonyt, ez csak egy vegetatív reflex volt, egy akaratlan rángás.