A lány négykézláb a földön, pezsgőspoharak koccanása a fülében, mint aki egy sötét  alagútban rendezett zsúrról mászik elő, és hírtelen szembetalálja magát a fénnyel,  egyszeriben mutatva érzékenységet az újdonsült dolgok iránt, úgy a lány a mozdulatlanságába  zárva tapogatja a padlót, miközben bámulom a popsiját, azon semmi nem maradt a tegnapból, pontos és kisimult, a bugyinak feszülő farizom az anatómia szépségét bizonyítja, igen, egy   másnapos lány popsija körvonalazódik a reggel megjelenésével, elől a két kar nehézkedése, ahogy támasztja a padlót, rá ne dőljön, mennyi ellentmondás egy nőben, mint a dohányos nők ajkai, mindkettőnek szívó ereje van.

Abortusz – I. rész

Együtt a lánnyal, ágyban, párnák közt, kis közösséget alkotva, azonos testhelyzethez illesztve egymást, a csendes lánnyal, aki érzékenyen, mint egy rózsa bólogat, fejét lehajtja az ágy novemberi levegőtől áthidegült korlátjára, a szeme éles tükröződése az elmúlt napok eseményeinek: álmos kiabálások a fürdőszoba járólapján, elhamarkodott ölelések, át nem gondolt  pillanatok; a konfliktusok nehézfénye ott szemerkél a pupilla fáradtságában; szemközt, a  szomszéd ház  tetőterén az égi házmester, a hajnal kezdi meg szokásos útját, az   oldalához csatolt  felhődarabok csörömpölése rázogatja a környék mélyalvóit, minket már  nem kell, a négy órai eszméletlenség az ébredésbe vetett bizalmunkat is megerősítette.
A lány négykézláb a földön, pezsgőspoharak koccanása a fülében, mint aki egy sötét  alagútban rendezett zsúrról mászik elő, és hírtelen szembetalálja magát a fénnyel,  egyszeriben mutatva érzékenységet az újdonsült dolgok iránt, úgy a lány a mozdulatlanságába  zárva tapogatja a padlót, miközben bámulom a popsiját, azon semmi nem maradt a tegnapból, pontos és kisimult, a bugyinak feszülő farizom az anatómia szépségét bizonyítja, igen, egy   másnapos lány popsija körvonalazódik a reggel megjelenésével, elől a két kar nehézkedése, ahogy támasztja a padlót, rá ne dőljön, mennyi ellentmondás egy nőben, mint a dohányos nők ajkai, mindkettőnek szívó ereje van.
Lemászok az ágyról, akadályoz a vaskorlát, átjutok rajta, a lány hónalja alá teszem a karom, óvatosan felemelem, állunk a délelőtt első felében, másodlagos jegyekkel az arcunkon, megcsókolom a lány cukorízű nyakát, mindenesetre olyannak érzem, csendesen próbál  mosolyogni, nem sikerül, elneveti magát, a mellét fogdosom hátulról, tenyeremben dobog a tizennyolc éves szíve, vagy az a melle, nem tudom, semmiben nem vagyok biztos, a szeretkezés elmarad, megfontolt mozdulatokkal igyekszünk a fürdőszobába, mindvégig érzem a tenyeremben a mellét, mintha tőle függetlenül működne, megnyitom a csapot, beállítom a megfelelő hőmérsékletet, a lány még mindig csak nevet, nem áll másból mint nevetésből és mellből, mosni kezdem az arcát, a vízsugárból kiemeli a fejét, rám néz, mosolyog, a szeme zöld, a szája apró, keskeny nőszáj, simogatom a haját, örül neki, megint nevet, vizesen a  mellkasomhoz nyomja a nedves arcát, azt hiszem, elájul, szerencsére jól van, ami a  körülményeket illeti, a mosakodást követően kibotorkálunk a konyhába, hideg és hűvös, a november fényei csíkokat hagytak az asztalon, igyekszem kávét főzni, a lány az ablak melletti széken ülve figyel, a karomon érzem a tekintete súlyát, mintha felülről nehezedne rám , a kávéfőző fekete kallantyúját elfordítom, más állapotban várjuk a  fekete levest, nem tudom megszólítani, állok tovább a kredencnél, a lánytól néhány méterre, néhány ébredéssel arrébb, Ő is hallgat, néz és hallgat, mást nem csinál, a kávé közben elkezd csepegni az alá tett  edénykébe, végigfut rajtunk a felcsapó gőz hangja, nézem az utolsó cseppek erőlködését,  tudom, mindjárt mondanom kell valamit, bármennyire nem szeretnék, a kredencből előveszem a poharakat, nem kérdezem meg, hány cukorral kéri, kettő-kettő, gondolom, kitöltöm a kávét, az illata betölti a konyhát, kevésbé érezzük a hideget, derékszögben ülök a  lánnyal, ujjaim a kávéspohár falán, ennek ellenére szeretném magam a lány méhfalán érezni,  kitapogatni a belső szerveit, két napja tudta meg hogy terhes, akármeddig bámulom, ez a tény nem látszik rajta, hogy Ő mostantól anya, és ehhez méltón szükséges viselkednie, valójában  van e megfelelő viselkedési mód arra az esetre, ha az ember egyszeriben csak anyává lesz,  lehet e anyaként viselkedni tizedévesen, nem, meggondolva a dolgot, nem lehet kellőképp reagálni az ilyesmire, az anyaság elengedhetetlen feltétele nem más, mint hogy tartozik hozzá   egy apa is, ami itt érvényét veszti, mivel az nincs, eltűnt, felszívódott, és ki tudja, létezett e valaha is, a lány issza a kávéját, melengeti magában az embriót, aki már most számtalan veszélynek van kitéve, a lány kapkodó és dohányos,  pedig nem kéne, legalább most, addig, amíg megszüli a gyerekét, persze nincs kizárva az abortusz sem, mint lehetséges megoldás, a  probléma mihamarabbi kezelése, de akkor mire volt az az éjszaka, az igyekezet az életben,  hogy az ember, ha lehet, próbáljon jó és tiszta maradni, valószínű, ez a pillanat nem alkalmas erre, ki kell játszani a jóságot a továbbjutás reményében, különben oda az iskola, a nyugodt  családi élet, a karrier, az egyéjszakás szeretkezések, a felhőtlen mámor, nem, ennyi mindent  nem tud feláldozni, ahhoz Ő túl fiatal, és egyáltalán, mi köze neki egy gyerekhez, mi köze  neki bármihez is, ami a felnőttkor tartományán belül nyerheti csak el végső formáját.