Jelige: Kisoroszi – Tiltott ünnep, Archullató, Tükörarc

Tiltott ünnep

Ahogy a Kollégiumból vonulunk
kettős sorban végig  a  Péterfián 
a tiltott ünnep reggelén -
lépéseinknek ritmust  diktál 
a  kimondhatatlan
belülről  zeng  az  énekelhetetlen
kokárda  helye  ég  gallérainkon
egy kifordított fekete szoknya
fércöltései - néma tiltakozás
absztrakt jelrendszere
belehasít  a  fegyelem  rendjébe
szaggatott vonallal aláhúzott hiány
vakító fehéren vibrál
a lánycsapat szürke testén -
mint pille szárnyán cikázó fényvarrat
a  börtönudvaron

Archullató
 

Ha láthatatlan szálak megfeszülnek
s kölcsönhatástól ég a billentyűzet
online cserél gazdát a gondolatsor
vagy áramlik feléd a még és akkor

mivé leszel ha régi jóbarátok
levetnek mint tavasz a nagykabátot
arcuk lehull de nő helyette másik
hazugságtól a könnyed ámításig

a válaszok  kis készletekbe gyűlnek
fajták szerint s szövegben elvegyülnek
míg titkon megtelik a kamraasztal
kis arconként cserélhető csomaggal

ha gyapjúszállal sormintába szőnek
és villával préselnek mintanőnek
vagy mint tojáshéj-vékony porcelánon
utolsó táncot jár rajtad a lábnyom

ha annyi tüskét növesztesz az égig 
hogy vászna felszakítva résre nyílik
áldásai a meghasadt azúrnak
tünékeny árnyékodra visszahullnak

Tükörarc

A vallató sugár tükrébe nézve
amit kigőzölög a barna múlt
teám fölött ha visszanéz a csésze
szemezgetünk hát nézd az arc kigyúlt

az én-mozaik - szilánkjaink egésze                     
egy volt-idő savába oldatul
a sárga csésze dohányszín levébe
hullámzó arctorzóként visszahull   
 

                         
A vélt közel ha távolodva oszlik
egy széthullt arc mögött rejtőzik el
előbukik de mindjárt szertefoszlik
hiába faggatom már nem felel