… és akkor vajon – szól egy érdes férfihang – egy lélek testetöltései, az egyes életek, térben és időben lineárisan követik egymást a létezés során?

Az áthallás (egy pillanata)

Földtörténeti középkor:
Dobog a föld, ágrecsegés, iszonyatos erejű vijjogás, hörgő hangok és szárnysuhogás. Távolodnak a lények, nyomukban csend támad.   
Időszámításunk előtt 3800:
A hajnalinak tűnő csendet szélroham süvítése váltja fel, emberi hangfoszlányok, ásítás, a távolban mintha énekelnének.       
Időszámításunk szerint 165:
… és akkor vajon – szól egy érdes férfihang – egy lélek testetöltései, az egyes életek, térben és időben lineárisan követik egymást a létezés során?
Válaszként valami halk duruzsolás, aztán néma csend.
1720:
Nagyon mély a csend, valami vékonyan zümmög. Éjszaka lehet.
2012:
Zene üvölt valahonnan, magas hangok és mélyek sikítanak, nevetnek, aztán fülsiketítő robbanás…   
Csend kúszik a félbemaradt életjelekre.
4390:
Rezzenéstelenség. Nyugodt, mély lélegzetek közelről, majd alig kivehető suttogás:
– A csend a lelke mindennek.
4500:
Zavartalan, mélységes csend…