Lantművész, osztályfőnök, férj és családapa

Mintegy ráhangolásként a Magyar Kultúra Napja ünnepi rendezvényeire, a Petőfi Irodalmi Múzeumban szerdán adták át a Tinódi-lantot. Az elismerést a Magyar Régizenei Társaság ítéli oda azoknak, akik az elmúlt évben a legtöbbet tették a régi magyar énekelt vers terjesztéséért. Tudósítónk nem csak nézőként-hallgatóként vett részt az eseményen, hanem mint a díjazott régi kollégája is.

Lantművész, osztályfőnök, férj

és családapa

Róka Szabolcs kapta az idei Tinódi-lantot

A Sylvester János Protestáns Gimnáziumból a Petőfi Irodalmi Múzeum  átszállás nélkül, egyetlen metróvonalon utazva elérhető. Szinte szimbolikus út Róka Szabolcs számára, aki épp ennyire könnyedén „utazik” tanárságából lantművészi, énekmondói szerepébe és vissza. A művész hetedikesek osztályfőnöke az ifj. Bibó István alapította gimnáziumban. Személyisége erejével és kreativitásából eredő kiapadhatatlan ötleteivel állandóan fenntartja a diákok manapság már gyorsan lankadó figyelmét. Nevelési alapelvei egy tinédzser jellemfejlődésében alapvetőek: ha valaki végignéz, végigél egy Róka Szabolcs-órát, életre szóló élményben részesül. Tanítványai naponta megtanulhatják tőle, mit jelent a jellemszilárdság, a „polihisztorság”, a másokat és önmagunkat formáló humorérzék.

Szabolcs családapa is, aki – eltérően a mai átlagos szülőktől – tudatosan neveli három gyermekét, és olyan férj, aki nemcsak odafigyel feleségére, de annak minden erőfeszítését értékeli. Ő az a ma már kihalófélben lévő FÉRFI, aki – ha kell – vállára veszi a világot, döntéseket hoz, nem fél szembenézni a nehézségekkel, mégis gyengéd, ha arra van szükség, és képes árnyaltan látni a nehézségeket. A modern problémákra olyan gyógymódokat tud, amelyek valójában nagyon egyszerűek, mégis meghaladják a hétköznapi ember képességeit. Tisztában van azzal, hogy mennyire fontos a sport, pontosan tudja, hogy az alkotás, a művészet az ember teremtőerejét tartja meg/fenn, hogy a megfelelő helyen megcsillanó humor mennyi feszültséget tud levezetni, és leginkább azzal, hogy az emberi kapcsolatok nem elkótyavetyélhetők, sok energiát kívánnak, de ez mindig megéri.

A művészet Róka Szabolcs „mindenpillanatainak” egyik főszereplője. Nem lehet őt elképzelni anélkül, hogy ne énekelne, kezébe lantot/gitárt/harmonikát/dudát kapva bármikor ne kezdene el valamilyen odaillő nótát, vagy ne tudna egy olyan mesét, mozdulatsort, amelyet éppen az adott pillanat kíván. Annyira érzékenyen fogja fel a körülötte nyüzsgő vagy épp halódó világot, hogy tévedhetetlenül tudja, mikor mire van szükség.

Aki Róka Szabolcsot ismeri, ismeri szerénységét is. Azok közé tartozik, akik nem váltak sem önteltté, sem álszerénnyé: végzi a dolgát, de nem a látványos elismerésért.

Pedig a Tinódi-díj átadásakor tele volt a Petőfi Irodalmi Múzeum díszterme őt ünneplő emberekkel. Szabolcs pedig feloldotta a paradoxont: a színpadon együtt zenélők olyan bensőséges hangulatot teremtettek, hogy bárki, aki ott üldögélt a nézők között, úgy érezte, tevékeny részese annak. A régi magyar zenével, a Tinódi Lantos Sebestyén által írt énekekkel belecsöppentünk abba a kultúrába, amely már rég elveszett volna a Róka Szabolcs-féle emberek nélkül.

Maga a Tinódi-díj egy valóságos hangszer: egy lant, amelyet átadása után a mindenkori díjazott megköszön. De nem akárhogyan. Róka Szabolcs úgy tette ezt, hogy Tinódi művét játszva annak szövegrészei közé beépítette a számára meghatározó barátok, ismerősök, csalástagok nevét, akik segítették és mellette álltak pályafutása kezdetétől. És mégsem gondolta senki, hogy ez anakronizmus. Megható volt, őszinte, mintha az énekmondás valamiféle simogatást helyettesítene.

Mindannyian emlékszünk arra, hogy az iskolában Zrínyi Miklós neve mellé mindig odatettük: költő, politikus, hadvezér. Róka Szabolcs neve mellé – fontossági sorrend nélkül – a lantművész, tanár, férj, apa szavak kerüljenek. Ugyanolyan összetett dolog egyszerre jónak lenni mindegyik szerepben, mint ahogy Zrínyi idejében az volt költőnek, politikusnak, hadvezérnek lenni. Szabolcs rátalált egy olyan útra, amely élhetővé teszi a huszonegyedik századot, nemcsak neki, hanem a körülötte élők számára is.

Iselstöger Nóra