Galaxis útikalauz rajongóknak
Douglas Adams kultikus regényének színpadra alkalmazott változatát a Szkéné Színházban mutatták be. Írásunkból megtudhatják, hogyan sikerült az abszurdnak tűnő vállalkozás.
Galaxis útikalauz rajongóknak
Vass Csaba és Orbók Áron, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem két színészhallgatója arra vállalkozott, hogy a kultikus és vaskos Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvet színpadra alkalmazza. Az előadás helyszínének megválasztása sem nélkülözi az iróniát, hiszen a produkciót a Szkéné Színháznak helyt adó, mérnöki és informatikai tudományokkal foglalkozó Budapesti Műszaki Egyetemen mutatják be kéthavonta.
Az előadás alapjául szolgáló könyv ugyan remekül adaptálható, hiszen készült belőle rádiójáték, majd később nagysikerű, hatrészes sorozat a BBC-n, ám a 2005-ös mozifilm már nem produkálta a várt sikereket. Ez mutatja, hogy a feldolgozás a bukás lehetőségét is magában hordozza. Főként úgy, hogy a díszlet minimális: egy vasalóállványon és egy, a mennyezetre akasztott világító földgömbön kívül szinte semmi sincs a színpadon, hiszen a cselekmény jórészt a világűrben játszódik.
A történet szerint Arthur Dent egy csütörtök reggel arra ébred, hogy a házát egy bekötőút építése miatt le akarják rombolni. Tiltakozna, de a tervrajzok már fél éve megtekinthetők a helyi tervezőirodában. Ekkor lép színre Ford Prefect, Arthur eddig teljesen hétköznapinak hitt barátja, aki közli, hogy a Föld szanálásra kerül, mert egy galaxisok közti hiperűr-bekötőutat építenek, amely a mi naprendszerünkön is keresztülhalad. Az utolsó pillanatban stoppolnak, és felkerülnek a Földet elpusztító vogonok űrhajójára, majd onnan további hajókra és bolygókra, bejárva így az egész világegyetemet.
A színpadra vitt történet Arthur legrosszabb csütörtök reggelével indult, mikor a házát lerombolni készülő buldózerek elé feküdt. Az egyik pillanatban még építésvezetőként játszó színész a következő jelenetben már az újabb szereplőt, Fordot alakította, s ez így történt az előadás egészében, a folyamatos átváltozásokkal mindig a következő szituációba lendítve a cselekményt. A gyors jelenetváltások során a két színész eljátszotta az összes szerepet, az ehhez szükséges folyamatos öltözés (lepedő, fürdőköntös, hajháló, kartondoboz) biztosított dinamikát a produkciónak. Az egyszerre látszólagos és valós kapkodásból adódó helyzetkomikum gyakran eldönthetetlenné tette, mikor adódik véletlen malőr egy rossz jelmez miatt, és mikor szándékolt a hiba. Ezt a bizonytalanságot remekül fokozta a fénytechnika: az Arthur Dentet és Ford Prefectet megvilágító lámpák szándékosan rosszkor gyulladtak ki, vagy épp teljesen másfelé mozogtak, mint amerre a karaktert megformáló színész.
Az univerzum interaktív lexikonjával, melynek Ford az egyik szerkesztője, a vogon űrhajón találkozhattunk először, ahol a könyv egy-egy szócikke is életre kelt. Orbók Áron és Vass Csaba az ismeretterjesztő csatornákból ismert kiállással és beszédstílussal adta elő az áltudományos zagyvaságokat. Közben felhangzott a Star Wars zenéje, majd a mű BBC-feldolgozásának főcímével folytatódott a játék. Mindkettőt remek iróniával helyezte el a két színész, akik rendezőként is jegyzik a darabot.
A halálos ítélet, mely szerint a két illetéktelen behatolót egyszerűen kidobják az űrbe, az előadáson az eddigi sci-fi-mítoszokkal és azok paródiáival ellentétben teljesen hitelesen, a valóságnak megfelelően elevenedett meg: egyszerűen minden sötét lett, akár az ismeretlen Világegyetem, ahol a főszereplők folytatták a stoppolást. Az őket felvevő új hajó hídján (mely egy karácsonyi égősorral díszített vasalóállvány) lépett színre Marvin, az emberi érzelmekkel rendelkező depressziós robot, akit egy fejre húzott, szomorú arcot ábrázoló kartondoboz keltett életre. Bár a Föld elmondásuk szerint elpusztult, de mivel egyébként is csak egy kísérleti programként futott rajta az élet, a mennyezeten világító gömbbel a földönkívüliek készítettek róla egy biztonsági másolatot. Ez pedig az egyik jelenet alatt éppen kialudt.
A darab színvonalas adaptációja a könyvnek. Nemcsak a regény poénjait, hanem a színrevitel nyújtotta lehetőségeket is kihasználja: a gondos színészi és rendezői munkának köszönhetően a színpadi történések esetlegességei pontosan illusztrálják a cselekménybeli véletlenszerű stoppolásokat, abszurd szituációkat. Ennek ellenére a (szöveg)univerzum csak azok számára válik átláthatóvá, akik ismerik a történetet, a kultikus regényt. Mert nekik készült, a rajongóknak. Akik tudják, hogy az élet értelme 42. És értik is, miért.
A fotókat Czvitrovszky Balázs készítette.
Almádi Róbert
