Irodalmi Jelen

Betűrés és vakolás – avagy irodalom és építészet

2012. június. 28. - 12:40

HELYSZÍNI

Különleges ötletet valósított meg Bazsányi Sándor kritikus és Wesselényi-Garay Andor építész: irodalmi műveket elemeztek az épületek, a terek bemutatása szempontjából. A JAK és a 6b.hu „Betűrés” című társművészeti sorozatának első estje az ősszel megjelenő kötet alkotóit mutatta be.

Betűrés és vakolás

– avagy irodalom és építészet

A közelmúltban nyílt meg Budapesten a FUGA Építészeti Központ, melynek kulturális profiljába a képzőművészettől a színházon és irodalmon át a tervezésig és tudományig számos terület beletartozik. Tágas, színes belső terei szinte „berántják” a forgalmas belvárosi utcán sétáló gyalogost – de mielőtt elragadna a hév, hogy érzékletes metaforákkal fessük le az izgalmas enteriőrt, felidézzük a „Betűrés” című est tanulságait, és megálljt parancsolunk a fantáziának. Nem mindegy ugyanis, hogyan írunk egy épületről, ha még oly érzékletesen sikerül is. A József Attila Kör és a 6b.hu építészeti portál rendezvényének vendégei – Bazsányi Sándor kritikus és Wesselényi-Garay Andor építész – éppen e téma köré építették fel Kettős vakolás című, közös kötetüket, mely ősszel jelenik meg. Ezúttal nem túlzás a szlogen: „ilyen még nem volt”, mert csakugyan nem vizsgálta még senki „keresztben” az irodalmi művek építészeti vonatkozásait, és fordítva: nem közelített az építészeti leírásokhoz irodalmi szemszögből.

Benedek Anna ruhája része lett a kiállítótér koloritásának

Benedek Anna és Árvai András – akik közösen szerkesztik a 6b.hu-t – érdekes kérdések özönét zúdították a két alkotóra: miként jött az ötlet egy efféle, szokatlan együttműködésre és hogyan valósult meg, ki hogyan profitált belőle, ki vállalt e kötettel a maga szakterülete szempontjából nagyobb „rizikót”? Maga a könyv egyébként tizenkét irodalmi művet elemez, a szövegrészleteket követi Bazsányi és Wesselényi-Garay egy-egy esszéje. Mészöly Miklós Film című regénye a kronológiai kezdőpont, de olvashatunk építészeti szempontból többek között Darvasi László, Konrád György, Nádas Péter műveiről, és (Bazsányi megfogalmazásában) olyan „pocsék” munkáról is, mint Horváth Márton (egykori pártfunkcionárius) Holt tengeri tekercsek című regénye, melyet Wesselényi-Garay Andor a témája miatt – egy építész visszaemlékezései – ítélt kihagyhatatlannak.

A szövegek formája sem elhanyagolható

A kötet két szerzője néhány éve egy összművészeti konferencián találkozott, ezután fogalmazódott meg bennük, hogy hiányzik az irodalmi művekben felbukkanó táj- és építészeti leírások analitikus megközelítése. Az esszékötet fényt derít arra, hogy „bizonyos történetek csak bizonyos terekben valósulhatnak meg” (Andor szavai), és jeles kortárs írók is mennyi hibát követnek el e vonatkozásban. Például Spiró az alexandriai zsinagóga leírásakor, Szilasi az árpádharagosi templom bemutatásánál, Krasznahorkai a terminológiában következetlen, de visszaugorhatunk Mészölyhöz is, akinél épp a Filmből kihagyott fontos elemeknek szentelt egy esszét Wesselényi-Garay Andor.

A mű néha csak sejtet, elleplezve a valóságot

Az íróktól egyébként olyan melegen baráti és szeretetteli visszajelzések érkeztek, hogy „egészen elaléltam” – nevetett Andor, aki, úgy tűnt, határozottan többet kockáztatott, hogy „idegen” területre tévedt építészként, hiszen a Kettős vakolás alapvetően irodalmi művek elemzésére épül. „Nem ismertem az irodalmi kánont, viselkedésmódokat, szokásrendet” – fogalmazott az építész, akinek a Bazsányival közös munka igazi íróiskola volt. „Egyszer Sándor így tett helyre egy slamposságomért: »Andor, az ember negyven fölött felelős a mondataiért!« De azt a biztatást is tőle kaptam, hogy ne aggódjak, bízzak az írás kalandjában. Ez nagyon sokat jelentett, amikor elbizonytalanodtam.” Bazsányi Sándor úgy fogalmazott: stílusuk folyamatos összecsiszolódása során „önismereti tükör lett a másik szövege”. Ő például mániákusan magyarul nevezi meg, amit lehet, Andor feszesebb a terminológiában, így „felszabadítóan hatott rám, hogy ne féljek az idegen szavaktól”, fogalmazott Bazsányi. Andor pedig lelkesen használta az est során is az újonnan tanult és „kedvencévé” vált irodalomtudományi kifejezéseket, úgy mint lírai én vagy intertextualitás. Ugyanakkor neki köszönhető a kötet szótárának alapos összeállítása, melyből megtudhatjuk, pontosan mi a timpanon vagy a vízköpő.

Árvai András, Bazsányi Sándor, Wesselényi-Garay Andor és Benedek Anna

A kifejezetten jó hangulatú beszélgetés felszabadultsága a moderátorok szerint határozottan érződik a kötetben is, nem csoda hát, ha a két szerzőnek a beszélgetés vége felé is újabb és újabb gondolatai támadtak a kérdésről: miként profitáltak az együttműködésből. „Én nem lettem »építészebb« – mondta Bazsányi Sándor –, de jóval óvatosabb vagyok az olyan árukapcsolásokkal, amikor egy szöveget egy kritikában például egy templom tágasságához hasonlítunk. Az ilyen zsigeri írói késztetésekkel vigyázni kell, és igyekszem a homály növelése helyett a szövegeket minél tisztábbá tenni.” Wesselényi-Garay Andor úgy élte meg e közös kalandot, hogy miután a kezdeti görcsök feloldódtak (mint elmesélte, egyszer tévés műsorvezetőként alaposan megbukott egy irodalmi témájú műsorban, volt tehát miből feltápászkodni), nagyon felszabadítóan hatott rá, hogy olyan nagy szerzőkről írhat, akikből érettségizett. Fontosnak tartotta azonban kiemelni: amikor a kötet készítése során megtanult írástechnikát és stílust „ráereszti” a maga szakterületén a házak leírására (például a Metszet folyóiratban), akkor az kifejezetten túlhabzó és fecsegő.

Az irodalom és az építészet párbeszédbe kezdtek

Az építész egy szép hasonlattal fejezte a beszélgetést, annak érzékeltetésére, hogy mindkét szakma: az építő- és az írásművészet jellemző struktúráját is csak értő szem mérheti fel a maga egyediségében. Ahogy Térey János Drezda februárban című versének megvan a maga titka, hogy miért nem próza (holott akként olvastatja magát), úgy a békásmegyeri evangélikus épületegyüttes látszólagos egyszerűsége mögött is nehéz megragadni egy átlagos tudású szemlélőnek a különlegességet, mégis mindannyian érezzük azt.

Szöveg és fotók: Laik Eszter

További képek a helyszínről: