„Sebed a világ”?

HELYSZÍNI

József Attila Eszmélet című költeménye volt a főszereplő A 12 legszebb magyar vers programsorozat utolsó előtti állomásán, Balatonalmádiban és Balatonszárszón  szeptember utolsó hétvégéjén. Irodalomtudósok, nyelvészek, tanárok és hallgatók tartottak előadást a versről.

„Sebed a világ”?

József Attila személyét talán tragikus halála miatt is hatalmas kultusz övezi a mai napig. A költő műveiből szinte minden magyar ember tud idézni, ezért sem maradhatott ki a Fűzfa Balázs által szervezett konferenciasorozat programjából. Fenyő D. György, középiskolai tanár, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke viszont kétségbe vonta az Eszmélet középiskolai taníthatóságát. Bár a vers része a kánonnak, a diákok életkorából, a magyar oktatási modellből fakadóan nem biztos, hogy feltétlenül helyet kap egy-egy irodalomórán. Ennek ellenére nagy volt a készülődés 2012. szeptember 28-án Balatonalmádiban. A 12 legszebb magyar vers programsorozat 11. állomásán az immár hagyományos Nagy Versmondásra, a közös szavalásra készült 800 diák. Az érdeklődők szikrázó napsütésben (nem „fülke-fényben”), a csillogó Balaton mellett skandálhatták a költő versét; hangjuk talán még Káptalanfüredig is elért.

A Nagy Versmondók

A délelőtt 11 órakor kezdődő Nagy Versmondásra nemcsak a városból, hanem a környező kisebb településekről is érkeztek csoportok azért, hogy az élményközpontú irodalomtanítás keretében maguk is megtapasztalják a közösségi versmondás jótékony hatását. Jordán Tamás számára nem volt könnyű feladat a hangorkán irányítása, mivel József Attila verse hosszúnak és nehéznek bizonyult a többnyire általános iskolásokból álló szavalókórus számára.

Sokan feltették a kérdést: vajon miért Balatonalmádi ad helyet ennek a rendezvénynek? Fűzfa Balázs szervező elmondta, hogy a Nyugati pályaudvar, azaz a MÁV Zrt. az alkalom előtt egy hónappal lemondta a helyszín biztosítását, Balatonalmádi polgármestere azonban örömmel fogadta az eseményt.

Értelmezési és egyéb terhek (Ortutay Tamás szobra)

A közös szavalat és Keszey János polgármester köszöntője után a József Attila-kánon legkiválóbb ismerői – vagy ahogyan Fráter Zoltán, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára nevezte őket –, „nagy öregjei” tartották meg előadásaikat. Tverdota György a Tizenkét vers című tanulmánykötetében már kifejtette értelmezését a műről. Mondandójának magvát most is a költő önbiztató versei, illetve az Eszmélet előzményének feltárása adta. A neves irodalomtudós megállapítása, amely szerint tizenkét önálló költeményről beszélhetünk az Eszmélet esetében, megadta a konferencia központi kérdését: egyetlen alkotásról vagy több darabból álló ciklusról van szó? Veres András szerint a szöveg képe eleve útmutatást ad az olvasónak, vagyis lineárisan olvasandó; véleményét Gintli Tibor is osztotta.  N. Horváth Béla pedig a lírai én álombeli pozíciói felől közelített a műhöz.

A téma lehetőséget nyújtott a vers pszichoanalitikus megközelítésére, valamint a Rapaport-levéllel (N. Horváth következetesen, egy műként kezelve levélnek, és nem leveleknek nevezi) való összevetésére is. József Attila életművének fontos részét képezi(k) a pszichonalitikusának írott levele(i), amely(ek)et öngyógyításként alkalmazott. Az 1934-ben keletkezett írás(ok) elősegítik a mozaikos vers értelmezését.

A háromnapos konferencia során szó esett a mű filozófiai értelmezéséről, a mondatalakzatokról, illetve a Medáliák című verssel való összevetésről, a szövegbeli csendről. A vers vagy ciklus szerkezetét több előadó is vizsgálta, Visy Beatrix például az utolsó, 12. versszakot mise en abyme-ként, azaz az egész alkotás összegzéseként fogta fel. Bókay Antal pedig a hagymahéj-szerkezetre hívta fel a figyelmet az utolsó versszakban. Arany Zsuzsa a börtön motívumának irodalmi példáin keresztül jutott el a József Attila-vers bezártság-képzetéig. Hudy Árpád arról beszélt, hogy a magyar költészetben addig csupán külső képként megjelenő vonat-motívum a költő egyik legfontosabb lét-metaforája. Kovács Ágnes előadásából a résztvevők képet alkothattak az Eszmélet motívumhálójáról és oszlopközeiről.

Varga Richárd József Attiláról József Attilával

A szekciókat a korábbi konferenciákhoz hasonlóan vita zárta, amelyet elsősorban a költő életművével foglalkozó irodalomtörténészek és verset más oldalról megközelítő irodalmárok nézetkülönbsége váltott ki.

Szombat délután a rendezvény előadói ellátogattak Balatonszárszóra, a költő tragikus halálának helyszínére. A ház, ahol József Attila az utolsó napjait töltötte, felújítva, interaktív múzeummá építve várja az érdeklődőket. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazi kultuszhelyet varázsolt az épületből. Az egykori panzió átépített belső tere, a költő hagyatékának darabjai, a falakat betöltő óriási József Attila-képek és idézetek erőteljesen hatnak a látogatókra. A múzeumot rendszeresen felkeresik kisiskolások szervezett csoportjai is, őket kreatív-játékos feladatok várják.

Bőrönd búcsúlevelekkel (Részlet az emlékházból)

A konferencia utolsó napján a leendő és a gyakorló pedagógusoké volt a katedra, akik a vers taníthatóságának lehetőségeit mutatták be. Szó esett az Eszmélet életműben elfoglalt helyéről, drámapedagógiai feldolgozásáról, valamint hipertextusként való működéséről is, arról, hogy a pedagógusok miként tudják bemutatni a mű motívumhálóját, linkszerű működését a digitális technika segítségével. Smidéliusz Kálmán az „énképződés” folyamatáról beszélt, vagyis arra hívta fel a figyelmet, hogy a diákok hogyan tudják befogadni a versben megjelenő lírai én különböző pozícióit.

Egyéni, eredeti megközelítésben beszéltek az Eszméletről, annak mai recepciójáról a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetem bölcsészhallgatói, Varga Bence, Rozmán Kristóf és Varga Richárd. Szó volt ennek során a klasszikus versmondók, Latinovits, Mensáros, Jordán előadásmódjáról, valamint a diákok által kedvelt Kex együttes Tiszta szívvel feldolgozásáról, illetve Ágnes Vanilla és Hobó egyéni megközelítéseiről is. A budapesti középiskolai tanár, Diószegi Endre tizenkettedikes diákjainak saját versértelmezése nemcsak üde színfolt, de a szakmai közönség számára is érdekes volt.

A rendezvény befejezéseképp Tverdota György értékelte a konferenciát, magasnak ítélve annak színvonalát, de némiképp hiányolva a versértelmezéshez kapcsolódó élesebb szakmai vitát. Véleménye szerint a konferencia célja nem az lenne, hogy a szakma kiválóságai ütköztetik véleményüket, a doktoranduszok pedig begyűjtik „impact faktoraikat”, s mindezt tényleges közönség nélkül, egymás között, „börtönbe zárva”. Ennek a nagyszerű eseménynek Eszmélet(len) nagy nyilvánosságot kellett volna kapnia.

Szárszói sínek: kivezetés a szépirodalomból

Az egyre bővülő nyilvánosságra még két alkalommal lesz lehetősége A 12 legszebb magyar vers rendezvénysorozatnak. 2013 tavaszán Weöres Sándor Valse triste című verséről, 2013 őszén pedig Koltón, a Szeptember végén születésének helyén a konferenciasorozat tapasztalatairól beszélgetnek. Az elhangzott előadások írott változata az eddigi gyakorlatnak megfelelően tanulmánykötetben jelenik meg.

Cikkeink A 12 legszebb magyar vers korábbi állomásairól.

Szöveg és fotók: Gera Csilla