Nagyon jó egyébként itthon lenni, mert olyankor megkérdezem apát, hogy pislanthatok-e a te vécédbe? Ő meg azt mondja: megtiszteltetésnek veszem. És ha nagyobb dologról van szó ki is törli a fenekemet. Ha nem akkor addig megyek utána amíg igen. De szeretek is komolyan elbeszélgetni a szüleimmel.

Rézbőrűre, vagy egyéb színekre kent Barátaim!

Nem nőtt még be a fejem lágya, hát legalább a külseje legyen izgalmas, mert a tükör előtt nagyon szeretem billegtetni magam. Az óvodában is kifestjük magunkat, de vannak olyan alkalmak a sárkányos könyvtárban is néha. Nálunk nagyon sok festék van itthon, de ezekhez nem nyúlhatok, hanem Édesanya vett külön az arcomra. A szüleim ugyan egyáltalán nem szeretik, ha festem az arcomat, de azért egy hajmosás után (én tudom), hogy apa félájultan bámulja milyen szép vagyok. Képzeljétek el, hogy megtudtam, hogy mi vagyunk a matematika! Édesanya és én, de édesapa is. Külön, külön van súlyunk, nekem pedig magasságom is. És most hogy hat éves lettem már én is húsz kiló vagyok végre. Nagyon szeretnék 13 és fél centinél több lenni, de ha ágaskodom, vagy cipőben állok az ajtófélfához, akkor anya csak legyint. Apa azért méricskél szívesen. Nálunk ő a legnehezebb, utána anya és én is elég nehéz vagyok. Szüleim szerint a természetem…

Mindig igyekszem nem hisztizni, de néha nem sikerül. Leginkább azért mert olyasmit kérnek tőlem, amit éppen nem akarok megcsinálni. Ha reggel van, akkor előbb a fölkelés, aztán az öltözés, a fésülködés, az evés. De legkínosabban arra ügyelek, hogy az ennivalóm rendben legyen. Nem mintha megenném, de akkor se nyúljon hozzá senki! Csak akkor ha már én mondom, hogy nem kérem, megeheted apa. Miért nem mondom soha hogy megeheted anya? Mert ő nem nyúlkál soha a tányéromba. Na, kitaláljátok, hogy akkor ki? Viszont az egyik bőgésem, ami a rádiós Esti meséről való lekésés miatt volt, megoldódott. Apa a világhálóról szerette volna leforgatni nekem a mesét, de nem indult el, végül is egy Kokó nevezetű üzemvezető bácsi átküldte e-mailban. Érdekes volt Móra Ferenc meséje Básti Lala bácsitól.

Nagyon szeretek dolgozni, de csak akkor, ha nekem van kedvem. Például, ha születésnapom van és terítenem kellene, akkor inkább „apára teszem a szalvétafelelős” feladatát. Őszerinte ráruházom, de nincs ott semmi ruha, mert az rajtam van. Nagymamával inkább azt beszéltük meg, hogy mekkora lehet egy tündér, beleférhet-e a zsebembe. Édesapa szerit a tündér pont akkora, mint egy ember, csak sokkal nagyobb rendet tart itthon, mint én. Ja és a nagymamával járt a Kölcsey gimnáziumba. Sőt apa szerint nagymama is egy tündér. Már ha jön hozzánk, mert ha nem jön, akkor ezt apa nem mondja. De nem is gondolja.

Nagyon jó egyébként itthon lenni, mert olyankor megkérdezem apát, hogy pislanthatok-e a te vécédbe? Ő meg azt mondja: megtiszteltetésnek veszem. És ha nagyobb dologról van szó ki is törli a fenekemet. Ha nem akkor addig megyek utána amíg igen. De szeretek is komolyan elbeszélgetni a szüleimmel. Ezért inkább nem alszom, hanem ha későn jön apukám, akkor megvárom és leülök vele néhány szóra. Most is elmagyaráztam neki, hogy „Én akkor szeretek elaludni, amikor már közeli az ébredés.” Nagyon bután nézett rám, mert éppen a negyven éves érettségi találkozójáról jötte haza, ezért azt is kénytelenvoltam leszögezni, hogy: „Sajnos vannak dolgok, apa miket még te sem érthetsz meg…” Eléggé csodálkozott ezen, pedig így van. Édesanyától meg azt szoktam kérdezni, ha valamelyik ruhája tetszik, hogy „ugye ezt majd örökölhetem tőled Anya…”

Nagyon sok születésnapom volt mostanában és, ha nem nekem volt akkor is volt. Az óvodában sokan születtünk ősszel. Ezért nagy összejövetelek voltak és van torta az oviban, van itthon és van másoknál is. Nagyapáék is jönnek, a Keresztszüleim is, de idén ebből a körből hiányzott Berecz András keresztapám, mert vele forgattak éppen. Velem is forgatnak gyakran, mert Krisztike visz minket Johannával vasárnaponként táncházba. De nem volt itt Enéh sem, mert nekik Erdélyben volt kiállításuk, viszont így két napig nálunk aludt Kinga barátnőm, aki az itthoni ovis társak foglalkoztatását is vállalta. Viszont a Berecz fiúk itt voltak és apa szerint én egy kissé megvadultam a srácoktól. Ők biztos nem így élték meg. Azért volt nagy gyertyafújás családi körben. Azóta szeretem ha van az asztalon gyertya, ha leülünk. Mentek Marika néni, másik Marika és Klárika is haza a mezőségi Székre „világítani”. Én is nagyon szerettem volna a másik nagymamám sírjára gyertyát vinni. Már voltam ott anyával és apával, akkor is jó volt ott lenni a debreceni temetőben. Ilyenkor megnézem Nünci nagyanyám fényképét, ahogy apát tartja az ölében.

Gondoljatok ti is valami ilyenre, mert nekem kell mennem aludni, pedig egyáltalán nem vagyok álmos. De holnap óvoda, ha nem köhögök nagyon…
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, ma Pártos Erzsi néni mesélt egy rövidet, de volt Robinson Crusoe a rádióban! Apa szerint Tyutyu bácsi.

Ölel mindenkit Stefánia Irma
hatéves, nagycsoportos