„A gyerekkönyv lesz az utolsó, ami el fog tűnni”

Az Égigérő egy olvasásnépszerűsítő és oktatási intézmények könyvtárfejlesztését támogató program. Czakó Rékával, az ötletgazdával beszélgettünk mozgókép és együtt olvasás viszonyáról, illusztrációkról és fontos kortárs gyerekkönyvekről.

A honlapotokról kiderül, hogy nem könyvkiadó vagytok, hanem gyerekkönyvek terjesztésével és népszerűsítésével foglalkoztok. Hogyan definiálnád az Égigérőt? Webáruház, gyűjtőoldal?

Ha jól tudom, olyan gyerekkönyveket is hozzáférhetővé tesztek, amelyek a terjesztés rendszere miatt nem tudnak kellőképpen érvényesülni a piacon. Miért érdemesebb nálatok vásárolni, mint egy plázában?

Kereskedelmi rendszerünk különlegessége, hogy közvetlenül a minőségi gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó kiadókkal dolgozunk együtt, kihagyva a nagykereskedéseket. Ez kettős célt szolgál. Így nagyobb szabadságunk van az árképzésben, hiszen a nagykereskedésekhez képest nagyságrendekkel olcsóbban jutunk a könyvekhez. Másrészt a kiadókkal közvetlen kapcsolat alakul ki a folyamatos párbeszédnek köszönhetően, ami a szakmai munkánkat segíti. Nálunk észrevehetők olyan könyvek, amelyek máshol nem, mert egy nagyobb üzletben felkerülnek a legfelső polcra, vagy esetleg fel sem kerülnek. Ennek legtöbbször az az oka, hogy hosszasan kellene magyarázni a vevőnek, mit tud az adott kiadvány. Erre nincs kapacitás egy plázában, ahol eleve elvesznek a kisebb kiadók gyerekkönyvei és velük együtt a vevők is.

Az „Égigérő” emellett a gyerekkönyv-kereskedelem egy új, alternatív módját hozta létre, melynek során vásárlóink könyvre költött pénzük jelentős részével a gyermekeiket oktató, nevelő intézményeket támogathatják. A „Támogató vásárlás” során az interneten rendelők bejelölhetnek egyet az oldalunkon regisztrált intézmények közül; az „Égigérő” a nálunk elköltött összeg 10%-át nekik ajánlja fel. A támogatás könyvtárfejlesztésre és olvasásnépszerűsítő programok szervezésére használható fel. Ezek az intézmények állandó kedvezményt is kapnak a nálunk található könyvekre. Ez a partnerkiadóink könyveinek esetében a 30%-ot is elérheti. Oldalunkon bármely gyermekekkel foglalkozó intézmény szabadon regisztrálhat, legyen az bölcsőde, óvoda, iskola, családi napközi, nevelőotthon. A regisztrációval járó kedvezményeket határon túli intézmények is igénybe vehetik. Ezen felül pályázatok megírásánál, szakmai anyagok elkészítésénél is közreműködünk.

A támogatói rendszerrel szeretnénk elérni, hogy a gyermekekkel foglalkozó intézmények is hozzájussanak a minőségi gyermekirodalomhoz, és rajtuk keresztül olyanok is találkozzanak a könyvekkel, akiknek esetleg otthon erre nincs lehetőségük.

Az együtt olvasás öröme (Forrás: Égigérő)

Az érintettek között gyakran a bölcsődék, óvodák, iskolák is nagyon kevés információval rendelkeznek az új, kortárs kiadványokról. Mi lehet ennek az oka?

Ez nagyon összetett dolog. Egyrészt a pedagógusok túlterheltek, és a napi feladatok elvégzése után nehezen várható és képzelhető el, hogy bemennek bóklászni egy könyváruházba. Ott valószínűleg nem is tudnának nekik hatékonyan segíteni, mint ahogy az interneten sem tud órákat tölteni azzal a pedagógus, hogy a tananyagon túl megszűrje a hatalmas kínálatot. Másrészt sok esetben a motiváció is hiányzik; a pedagógusok szívesen dolgoznak a jól bevált, akár több évtizede használt szövegekkel.

Az iskolai könyvtárak már sokkal nyitottabbak az újra. Gyakran azt tapasztalom, hogy a könyvtárosok a már előbb említett időhiány miatt a gyerekektől informálódnak az újdonságokról. Így sok esetben nem a könyvtárak alakítják a gyerek ízlését, hanem a gyerekek formálják a könyvtárat. A divatos olvasmányokkal ugyanis a könyvtáros be tudja vonzani a diákot. A mi feladatunk, hogy akár az oldalon keresztül, akár a szakmai programjainkon segítsük a pedagógust, hogy egy, már eleve szűrt, az intézmény típusát figyelembe vevő könyvanyaggal találkozzon. Erre szolgálnak a webáruházunkban található speciális kategóriák bölcsődéknek, óvodáknak és iskolai könyvtáraknak. Az itt található könyveket az intézmény típusát figyelembe véve válogattuk össze.

Az a jelmondatotok, hogy „Olvasókat nevelünk!”. Hogyan tudtok ennek során megküzdeni a mozgóképpel, a tévével?

Alapvető tévedés, hogy a tévé és a könyvek egymás ellenfelei lennének. Egy gyerek életébe beleférnek a rajzfilmek és a könyvek is, inkább az arány a fontos. A mai kortárs gyermekkönyvek a nagyszerű illusztrációknak és az izgalmas, tanító történeteknek köszönhetően felveszik a versenyt bármelyik rajzfilmmel. A könyv emellett egy kapcsolatépítési lehetőség, hiszen mesélés közben egy olyan bensőséges viszonyt lehet kialakítani, amit a tévé soha nem fog megadni.

A meseolvasás közös utazás a szülővel, a gondolkozás élményét nyújtja a gyerekeknek. Az más kérdés, hogy a rajzfilmeknek is ez lenne a célja, de mára az esetek többségében a gyerekek egyedül nézik a filmeket. Pedig biztos vagyok benne, hogy ott is sok kérdés felmerül, amit a szülőnek meg kellene válaszolnia.

Azt sem gondolom, hogy a könyv a végét járná. Ráadásul a gyerekkönyv lesz az utolsó, ami el fog tűnni, hiszen gyerekkönyvek esetében nagyon fontos, hogy kézbe vehetők legyenek. Az is észrevehető, hogy minden gyerek ösztönösen vonzódik a könyvhöz mint tárgyhoz. Csodaként közelítenek felé. Rakjunk le egy két-három éves gyereket egy gyerekkönyvtár közepére, és nézzük meg, mi történik... Egyébként tervezünk egy kísérletet ezzel kapcsolatban egyetemisták segítségével, amikor is kiviszünk egy köztérre könyveket, és megfigyeljük, hogyan reagálnak minderre a gyerekek. Ebből egy nyilvános videoanyagot kell készítenünk. Azt szeretnénk bizonyítani, főleg a szülőknek: nem a gyerekeken múlik, hogy olvasók lesznek-e. Ők a kíváncsiságuknak köszönhetően nyitottak mindenre. Nekünk, szülőknek a feladatunk, hogy ezt a kíváncsiságot, tudásvágyat akár a könyvtárak, akár a könyvesboltok segítségével tápláljuk.

Az már kiderült, hogy a mozgókép nem ellensége a könyvnek. Sokan viszont azt mondják, hogy a túlzottan sok illusztrációt tartalmazó gyerekkönyvek beszűkítik a fiatal „olvasó” képzeletét. Mi a véleményed erről?

Nem vagyok a téma szakértője, de úgy gondolom, az illusztráció igen fontos része a gyermekkönyveknek. Az illusztrációk, főleg a kisebb gyerekek esetében, segítenek a fókuszálásban, a történetek átélésében. Képzeljük csak el például Boribon-történeteit Marék Veronika rajzai nélkül! Vagy kortársakat említve Berg Judit Maszat-meséit Agócs Írisz zseniális rajzai nélkül! A mi gyerekeink szerencsés korban élnek, hiszen olyan nagyszerű illusztrátorok könyvein nőhetnek fel, mint Szegedi Katalin, Takács Mari, Rofusz Kinga, Pásztohy Panka...

Az életkor előrehaladtával azonban fokozatosan megfordul az illusztráció és a szöveg aránya. A gyermekregényekben már csak elvétve találunk illusztrációkat, de azért még egy 9-10 éves gyereknek is fontos lehet egy-egy jól elhelyezett kép. Itt is a minőséget emelném ki: válogassuk meg, mit adunk a gyerekek kezébe!

Olvasás a szabadban (Fotó: Égigérő)

Az olvasóvá nevelésben nagy hangsúlyt fektettek az általatok szervezett programokra. Hogyan néz ki egy Égigérőhöz kötődő gyerekirodalmi program? Milyen trükköket alkalmaztok, hogy közösségi élmény legyen a könyvvel való foglalkozás?

Valóban fontos hangsúlyozni, hogy nem csak az interneten létezünk. Szakmai programokat szervezünk pedagógusoknak, szülői értekezletekre kapunk meghívásokat, ahol a szülőkkel beszélgetünk a mesélés fontosságáról, városi rendezvényekhez kapcsolódva olvasósarkokat rendezünk be... Nagyon sokféle játékot kitaláltunk, főként szabadtéri programokat. Például olyan kalandtúrát szervezünk családoknak, ahol kis mesehősöket kell valahonnan kimenteni, majd hazavezetni. Elindulnak egy ponttól, például egy óvodától, bölcsődétől, és lelkes segítőink, nagyrészt egyetemisták egy-egy bázisnál állnak. Ott feladatokat kell megoldaniuk a családoknak: apának és anyának is gondolkodnia, mozognia kell. Ez egy családi csapatépítés is egyben. A túra végén kiderül, hogy a mesehősök otthona: a könyvtár. Így a gyermek és a szülő kezét fogva megmutatjuk, hogy a közelben van egy fiókkönyvtár, ahol folyamatosan hozzájuthatnak a mesekönyvekhez.

Az összes ötletünk a mozgalmasságra és a könyvszakma összefogására épül. Szeretnénk olyan családi és szakmai programokat szervezni, ahol megjelennek a kiadók, a szerzők, az illusztrátorok, a gyermekirodalommal foglalkozó szakemberek is. Fontosnak tartom, hogy több szakmai program jelenjen meg vidéken, hiszen rengeteg olyan pedagógussal találkozom, akik elkötelezettek a gyerekek olvasóvá nevelésének ügyében, de nem igazán találják meg azokat a fórumokat, ahonnan valódi, gyakorlatban hasznosítható ötleteket, segítséget kaphatnának.

Minden korszaknak megvoltak a meghatározó gyerekkönyvei, viszont ma hatalmas a kínálat, ami az átláthatatlanság mellett azt a veszélyt is magában rejti, hogy kicsi és fontos kiadványok nem jutnak el az olvasókhoz. Tudnál-e olyan gyerekkönyveket mondani, amelyekre számos érdemük ellenére kevés figyelem esett eddig?

Ami nekünk egy nagy sikertörténet, az Hervé Tullet Pötty Könyve (Vivandra Kiadó), ami egy fejlesztőkönyv. Ebben „csak” festett pöttyök vannak, amelyek mellett utasítások szerepelnek. Például „nyomd meg a pöttyöt”, „lapozz”, és utána két pötty lesz. Ha azt megdörzsölöd, akkor piros lesz a sárga pöttyből, majd meg kell rázni a könyvet, és a következő oldalon összekuszálódnak a pöttyök. Ez tipikusan az a könyv, amit vagy a legfelső polcra tesznek, vagy ki se raknak, mert egy felületes szemlélőnek mindez érthetetlen, divatos szóval élve: designkönyv. Jobban szemügyre véve azonban egy olyan csodát fedezhetünk fel, ami a mai magyar könyvpiacon egyedülálló. Olyan interaktív könyvről beszélünk, melyet mára szinte minden szegedi bölcsődében fejlesztőkönyvként használnak, és az ovik is kezdik felfedezni maguknak. Azon túl, hogy olyan alapfogalmakat ismertet meg a gyerekekkel, mint a színek, a számok, az irányok, egy rendkívül jó eszköz arra is, hogy az intézménybe bekerülő gyerekeket megnyissa. Sok bölcsiben már csak beszoktatós könyvnek hívják, és van olyan intézményünk, amelyik pályázati pénzből hét darabot vásárolt.

A Pötty Könyv két oldala

Nekem nagy kedvencem és alsó tagozatban nyugodtan lehetne ajánlott irodalom Máté Angi két könyve, az Egy susogó levél és a Volt egyszer egy. Gyönyörű történetek kimagasló szöveggel és képi világgal. Nagyon érdekes látni, hogyan reagálnak Máté Angi finom szövegeire a gyerekek, hogyan ízlelgetik különleges történeteit, világlátását.

Kiemelném még Kasza Julianna Április és az úttekerők (Cerkabella Könyvkiadó) című könyvét, amely szintén óriási hatással van a gyerekekre. Egy családi rendezvényünkön egy anyuka kezdte olvasni a történetet két kisfiának az olvasósarkunkban. Ott ültek a fiúk másfél órán keresztül szinte mozdulatlanul, és hallgatták. Ennél jobb reklám számomra nem is kell egy gyerekkönyvnek. Az Április titka, hogy egy nagyon különleges történetet mutat be egy föld alatti világról, arról, hogy a minket körülvevő dolgok nem is valódiak, hanem egy patkányok által működtetett szerkezet mozgat mindent.

Akkor ez egy gyerekeknek szóló Mátrix…

Pontosan! Április, a kukamacska feladata, hogy ezt az egész rendszert működtető főpatkányt megtalálja és megakadályozza a fenti világ leigázását. Ha egy apuka kézbe veszi, biztos odalesz érte. Nagyon fontosnak tartom, hogy az apukák is kivegyék a részüket a mesélésből. Az ilyen történetek sokat segíthetnek ebben.