Déry Tibor és az akasztófa
1894 október 18-án született Déry Tibor.
Déryt visszafelé olvastam. Olvasás közben fogalmam nem volt arról, hogy kommunizmus is, imperialista vérnőszés is. Nem tudtam ötvenhatos szerepéről, a Petőfi körről, arról, hogy Kádár majdnem felakasztatta. Egyszerűen megvettem a hetvenes évektől az ÉS-t, kinyitottam a Napok hordalékánál, később a Újabb napok hordalékánál. A Képzelt riport, amelyből a Popfesztivál íródott már későbbi időszak. A G. A úr X-ben még későbbi. Egyáltalán, minden felismerés későbbi felismerés. Az is, hogy apám ki nem állhatta, nálunk azért nem volt fellelhető könyve. Nem olvastattam el apámmal a Szerelem című elbeszélést, pedig a filmet látta, és pedig kellett volna. Nem tudom, mit mondott magában. Akik megélték a háborút is, ötvenhatot is, hallgattak.
Veszélyes arra gondolni, ha ne adja Isten, Kádár félig felakasztatja ötvenhatos szerepéért, amire volt esély, megkapja az aktuális irodalmi Nobelt. Még veszélyesebb ugyanakkor arra is gondolni, hogy sem a Petőfi körnek, sem az írószövetségi-értelmiségi maszatolásnak nincs jelentősége ötvenhatban. Hogy volna, az a látszat.
A látszat mögötti valóság az, hogy az író pofázik, gyűlésezik, amikor gyengül, vagy gyengülni látszik a kötél szorítása anyakán, pofázik, nincs jobb dolga, mert ez a dolga, hiszen ő a szavak embere. A paraszt, a melós káromkodik, mert ő meg nem a szavak embere. És odaver – szemben az íróval –, mert a melós és a paraszt nem intellektuálisan kívánja leküzdeni az őt gyötrő erőt, személyt, hanem bikacsökkel, szőlőkaróval, ami éppen akad, ami kéznél van. Csakhogy az összes kisembert nem lehet felakasztani, halomra lövetni, mert akkor ki termeli meg a kaviárt a király és udvartartása reggelijéhez, ahhoz, hogy hasson az akasztás, ismert embert, lehetőleg hajdan hívő, a hitet teli torokkal hirdető kommunistát kell fellógatni.
Kádár így tesz. Rutinosan, rafináltan. Ott előtte a példa, Szovjetunió teljes korábbi gyakorlata.
Az írókat bölcsen kihagyja. Nekik elég a nana, fiúk, a dádá, az írók és az értelmiség olcsón felvásárolható, kijátszható egymás ellen. Kádár az ötvenhetes íróper fővádlottját egyéni amnesztiával kiengedi Vácról, fényes nappal végigmasíroztatja a váci börtön udvarán, foglárok baktatnak mögötte, cipelik a könyvvel teli bőröndöket. Ezzel a gesztussal – még ha a börtönben maradtak egy része zokon is veszi, Vácott (példának okáért) éhségsztrájkkal – Kádár pacifikálja az országot, megkezdődik a fogcsikorgató konszolidációs időszak. És ír még ezt-azt. A Napok hordalékai című jegyzetsorozatot a korabeli ÉS-be. És megírja, a Kedves Bópeert az öregemberről. Hogy valamit fenntartás nélkül ajánlhassak.
Kapcsolódó:
Déry és a Popfesztivál - http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/172
Déry-díjak 2009. - http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/3685
Déry Tibor (Budapest, 1894. október 18. – Budapest, 1977. augusztus 18.) Kossuth- és Baumgarten-díjas író. Több külföldi akadémia dísztagja (Berlin, Hamburg, Mainz stb.).
Művei:
Lia – 1917.
Az óriáscsecsemő – 1926.
A befejezetlen mondat – 1937.
Szemtől-szembe – 1945.
Alvilági játékok – 1946.
Tükör – 1947. március 21.
Jókedv és buzgalom – 1948.
Itthon – 1948. január 9.
A tanúk – 1948.
Felelet – 1950-1952.
Simon Menyhért születése – 1953.
Talpsimogató – 1954.
Ló meg az öregasszony – 1955.
Niki. Egy kutya története – 1956.
G. A. úr X-ben – 1964.
A kiközösítő – 1966.
Ítélet nincs – 1969.
Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról – 1971.
A napok hordaléka – 1972.
Kedves bópeer… – 1973.
Újabb napok hordaléka – 1975.
Kyvagiokén? – 1976.
